Valóra vált álom (Sz.D.)

57.fejezet

Olivia kezdeti izgatottsága átváltott idegeskedéssé, amint az eredményjelző táblára nézett. Másodpercek múlva véget ér az első félidő, és ez alatt az idő alatt a  csapatnak egy gólt sem sikerült eddig szereznie. Látta a játékosokon hogy feszültek az eredmény miatt, és ugyan ez mondható el Kloppról is, aki majd felrobban a pálya mellett. Tudták hogy nehéz meccs lesz, erre számítottak is, de valahogy úgy látszik mintha kezdene a kezükből kicsúszni a játék menete.
-Na végre. Már ezt hittem sose lesz vége ennek a félidőnek.-állt fel Olivia egyből, mire Mira hirtelen elkapta a kezét, ezzel megállítva.
-Most hova mész?
-Szerinted? Beszélek Kloppal.
-Vagy inkább Dominikkal nem? -kérdezett rá Ava, mire Mira elengedte Olivia kezét, így minden akadály nélkül le tudott menni a csapathoz.
A fiúk már az öltözőben voltak bent, így csak megállt a folyosón és idegesen dobolt a lábával.
Nem sokkal később már nyílt is az ajtó, és Klopp újra elindult ki a pályára.
Az edző amint észre vette, csak intett Oliviának hogy menjen oda hozzá.
-Ugye nem vagy ideges?
-Nem, csak feszült. Nem így képzeltem el az első félidőt.
-Nehéz a másik csapat ellen, de a fiúk álják a sarat. Felráztad őket?
-Kicsit elbeszélgettem velük. Remélem most már készen állnak újra a játékra.
-Majd meglátjuk.-Olivia csak elharapta a mondat végét, mert az öltöző ajtaja hirtelen kinyílt, és a csapat elindult ki a folyosóra.

Kiérve az öltözőből, Dominik szeme azonnal megakadt Olivián, aki Klopp mellett állt és az edzővel beszélgetett.
Amint a nő is észre vette hogy már kint vannak, csak elindult Dominik felé, aki egy kicsit arrébb állt a csapattól hogy csak egy pár szót tudjanak beszélni.
-Jól vagy?-Dominik tudta miért kérdezte, hiszen akadt egy kis problémája az egyik játékossal a másik csapatból.
-Igen. Nincs bajom.-tette a kezét Olivia vállára, ami után Olivia is megérintette őt, nem foglalkozva azzal, hogy mennyire izzadt és koszos a meze.
-Vigyázz magadra, és ne veszísd el a fejed. Jó? -simított végig Olivia Dominik mellkasán. A focista csak oda hajolt hozzá egy apró pusziért és már indult is vissza csapathoz, akik már felsorakoztak hogy vissza induljanak a pályára.
-Na, feltöltöttél?- lökte kicsit még Mac Allister amikor oda állt a férfi mellé.
-Nagyon vicces vagy. - az argentín középpályás csak elnevette magát, de már indultak is ki, újra elkezdeni a játékot.
Most újra belevágnak a játékba, de most más mentalitással mint az első félidőben. Nem csak Dominik, hanem a csapat is felszívta magát és ez látszik is, hiszen már az első percekben sikerült megszerezniük a labdát. Dominik a jobb szélen indult el, hogy végre bevegye az ellenfél kapuját, azonban arra nem számított hogy oldalról valaki hirtelen kirúgja a lábát, és vagy háromszor megpördül a földön fekve.
-Na mi az kis modell? A játék már nem megy? -hajolt le hozzá a támadója, mire Dominik hirtelen felállt és a másik focista felé magasodott.
-Mi a problémád? Túl nagy a szád, de semmit sem tettél eddig.
-Mert te aztán kitűnsz ugye? A barátnőd biztos nagyon büszke most rád.-nevetett bele Dominik arcába, ám mire válaszolhatott volna a csapattársai már húzták is el onnnan.
-Dom! Gyere ide!-hívta magához egyből az edző amint véget ért a szópárbaj.
-Ne veszísd el a fejed. Ne hagyj teret nekik, és ha úgy érzed hogy betalál akkor rúgd el, ne várj másra. Gyerünk, menjetek és tartsátok a védekezést.-Dominik csak bólinott, és már rohant is vissza a pályára. Mivel a kis manőver miatt kaptak egy bedobást, így azt Ibu végzi el, így Dominik már a pálya közepén várja a labdát.
Nehezen de sikerült megszerezniük, és amint Darwin Dominik felé passzolta, ő nagy hévvel elindult a kapu felé, nem foglalkozva azzal hogy kik vannak mellette. Csak egy cél lebegett a szeme előtt, mégpedig az hogy ezt most be kell rúgnia.
Egy pillanatig fel sem fogta mi történt,  de amint eljutott a tudatáig, boldogan futott a pálya szélére és szemeivel azonnal Oliviát kezdte el keresni. Ám mielőtt megtalálta volna a társai sorban ugrottak rá a hátára, ezzel leterítve a földre.
Nehezen sikerült felkelnie, és sorban ölelte magához a csapattársait. Azonban nem feledkezett meg arról amit eltervezett, de hiába próbálta megtalálni Oliviát a tömegben, sajnos nem sikerült neki, így csak arra mutatott amerre a barátnőjét sejtette.

Olivia hatalmas mosollyal az arcán ült le miután a játék újra folytatódott. Nem csak hogy a csapatnak sikerült megszereznie a vezetést, de még Domininak is sikerült betalálnia  az ellenfél kapujába.
Teljesen máshogy kezdték el a második félidőt mint ahogyan az elsőt. Ez látszott is a csapaton. Mintha nem is azok a játékosok lennének kint, mint akik ez előtt 20 perce voltak. Ez az a csapat, akikért a szurkolók képesek mindent megtenni.
Egyre feszültebben figyelte a játékot ahogyan a kivetítőn az idő egyre csak nőt. Mira észrevette hogy Olivia mennyire feszült, ezért csak megfogta a barátnője kezét ezzel jelezve hogy nincs egyedül.
Jó érzéssel töltötte el hogy a barátnői most mellette vannak, és hatalmas támaszt nyújtani neki.
-Hé Liv! Olivia!-Hallotta hogy valaki a nevét kiáltja, de akkora tömegben hiába nézett körbe, nem tudott rájönni hogy ki keresi.
-Olivia!
-Liv, neked szólnak.-bökte meg Ava, és előre mutatott ahol már Elliott  a korlát alatt állt. Mivel az első sorban ültek, közvetlen a pótjátékosok és a sérült focisták mögött.
-Na végre Olivia. Már háromszor szóltam.
-Ne haragudj, nem láttalak.-hajolt le a férfihoz kiváncsian várva mit akar neki mondani.
-Ideje hogy le told a fenekedet hozzánk, mert itt a helyed.-vigyorogva nézett a nőre, de Olivia csak megrázta a fejét, jelezve hogy marad a helyén.
-Olivia, Klopp is számít rád. Szóval emeld meg magad és gyere le, mert lassan vége a meccsnek.-igaza volt Elliottnak hiszen márcsak pár perc és véget ér a mérkőzés. Ez egy olyan pillanat amire mindenki hosszú idő óta vártak.
-Menj már Liv! Gyerünk!- kiáltottak rá a barátnői is, ezért Olivia megpróbált a lehető legóvatosabban lemenni, úgy hogy senkit se zavarjon meg.
Már a pályára kimenő folyosón járt, amikor hallotta a nagy üdvrivalgást ami csak annyit jelenthetett, hogy véget ért a mérkőzés és a csapat elérte azt amit akart.
Szinte alig tudott kimenni a pályához, mert mindenhol újságíró volt, akik minden áron fel akartak venni mindent.
Nagyon nehezen sikerült átverekednie magát a tömegen, ahol már látta a csapatot egy kupacban a földön fekve örömükben.
Hihetetlen boldogság járta át a testét amit talán eddig sosem érzett. Akkora büszkeség töltötte el hogy ennek a csapatnak a része lehet, hogy eddig ilyet az élete során sosem érzett.
-Olivia. Megnyertük! Hallod Liv, sikerült!-dőlt neki boldogan szinte egy lábon ugrálva Curtis, mert a mankóját valahol már rég elvesztette.
Olivia nevetve ölelte magához a férfit, de sokáig nem maradtak, így mert érezte hogy mind a két oldalról valakik szorosan nekik csapódtak és átölelték őket.
-Megvan! Bazdmeg, meg van!-kiáltotta el magát Trent, pont bele Olivia fülébe.
Nevetve kezdtek el a fiúk ugrálni, azonban azt elfelejtették, hogy Jones lába gipszbe van ,ezzel teljesen leterítve őket a földre.
Csak nevettek azon hogy a földön kötöttek ki, egészen addig amíg egy láb még nem állt Olivia feje mellett.
-Megnyertük a kupát, ti meg a földön fetrengtek a barátnőmmel?-Dominikban nem volt semmi harag vagy féltékenység, viszont a nevetését alig bírta vissza tartani.
Olivia megfogta a férfi felé nyújtott kezét, mire a focista egy erős húzással már talpra is állította.
-Gratulálok. -Mosolygott a férfira, mire Dominik szorosan magához húzta a derekánál fogva és egy csókkal köszöntötte a barátnőjét.
A fiúk csak tapsolni kezdtek, de Oliviát már nem zavarta, csak nevetve vált el Dominiktól.
-Menj a csapathoz. Ünnepelj.
-Gyere te is. Ott a helyed.-Olivia már ellenkezett volna, amikor hirtelen Klopp jelent meg mellettük egy hatalmas mosollyal az arcán.
-Nyertünk!-szorosan magához ölelte a fiatal párt, mire mind a ketten csak nevetve hagyták az edzőnek. Dominik nehezen elvált tőlük, és kicsit arrébb állva kezdett el ünnepelni a csapattal.
-Na mit mondtam? Hogy ez a srác képes egy meccset is megfordítani! Ugye igazam volt? Megmondtam Olivia.-A nő csak nevetve bólintott az edzőnek, hiszen tisztán emlékszik rá amikor Klopp ezeket a szavakat mondta neki.
-Igazad volt Jürgen. Mindig is igazad volt.
-Megnyertük Olivia. Megcsinálták!-ölelte újra magához a nőt, aki boldogan viszonozta a német edző ölelését.