Valóra vált álom (Sz.D.)

45.fejezet

Boldogan parkolt le a lakás előtt, hiába a tudat hogy egy hete nem volt otthon, most mégis jó érzéssel szállt ki az autóból. Dominik nem tudott kimenni érte a reptérre mert edzésük volt, de megígértette Oliviával, hogy amikor hazaér hozzá megy és nem a saját lakásába.
Hamar felért a megfelelő emeletre, és amint a lift ajtó kinyílt, a férfi már ott várta a nyitott ajtóban. Olivia csak nagy léptekkel elindult Dominik elé, aki kitárta a karjait és szorosan magához ölelte a nőt.
-Hiányoztál bébi.
-Te is.-letette ugyan a földre, de egy pillanatra sem engedte el a derekát, így Olivia csak lehúzta magához a tarkójánál fogva és egy szenvedélyes csókkal köszöntötte.
-Ez is nagyon nagyon hiányzott már.-csak elengedte a focista nyakát és egy aprót lökött a mellkasán,ami miatt a férfi egy kicsit felsziszent.
-Megsérültél?-nézett ilyet tekintettel a Dominikra aki csak egy kicsit kuncogott és megfogva Olivia kezét bevezette a lakásba.
-Dominik, fáj valamid?
-Nem, dehogy is. Hiányoztál.-karolta újra át Olivia derekát, és már épp csókolta volna meg, amikor ő gyorsabb volt a focistánál és újra a mellkasára tette a kezét, és egy kicsit megnyomta.
A férfi újra felszisszent ami miatt Olivia csak kilépett a karjaiból, és csípőre tett kézzel nézett a férfira.
-Hülyének nézzel? Megint felszisszentél. Dominik mi a bajod?
-Mondtam hogy semmit. Na ne nézz így, komolyan mondom.-Próbálta újra átkarolni Oliviát, ő azonban nem hagyta magát a férfinak.
-Vagy elmondod mi a bajod, vagy elmegyek.
-Micsoda? Elmész?-kérdezett rá nevetve, mire Olivia még idegesebb lett.
-Te velem ne szórakozz Dominik. Mond meg mi a bajod.
-Bébi nincs semmi bajom. Komolyan mondom. Csak van egy kisebb sebem és az fájt egy picit. Ennyi.
-Milyen seb?

-Te annyira hülye vagy.
-Köszi édes, ez nagyon jól eset.-bújt bele a nő nyakába és egy apró csókot nyomott rá, mielőtt elvált volna tőle.
-Miért nem mondtad el?
-Meglepetésnek szántam.
-Hát ez tényleg az. Nem kicsi. Nagyon fáj még?-óvatosan végig simított a friss tetoválás felett, mire Dominikból csak egy apró sóhaj tört ki.
-Nem. Csak ha kicsit erősebben hozzá ér valami. De nem vészes.-Dominik csak oda húzta magához, hiszen minden pillanatot be akar pótolni amit ebben az egy hétben kihagytak. Olivia csak oda bújt a férfi oldalához vigyázva arra, hogy a tetoválást ne nyomja meg.
-Nagyon szép lett. Ezek a mezszámaid?-lassan végigfuttata az ujját a számokon, ami miatt Dominikon egy jól eső borzongás futott végig.
-Igen. Úgy érzem sikerült elérnem az egyik álmomat ,amiért mindig is dolgoztam. Ezek a csapatok segítettek ahhoz, hogy most ott tartsak ahol vagyok. Nélkülük itt sem lennék.
-Nagyon fájt?
-Elviseltem. Már régóta akartam, és most volt rá alkalmam.
-Nagyon szép lett.-Ásított egy nagyon a mondata végén Olivia ,mire Dominik csak nevetve adott egy puszit az arcára.
-Jó éjszakát bébi.
-Neked is szívem.-egy jó éjt csók után, Dominik csak átkarolta Oliviát hátulról és szorosan oda bújt hozzá.
Reggel előbb ébredt fel mint Olivia, ezért csak óvatosan kimászott az ágyból, hagyva hadd aludjon tovább.
Az elfogyasztott reggeli kávéja után úgy gondolta, hogy meglepi az alvó szépségét és olyan reggelit rittyent neki össze, hogy megnyalja majd mind a tíz ujját utánna.
Már fogalma sincs róla mikor evett utoljára bundás kenyeret, de mindig is imádta. Reméli Oliviának is ízleni fog, mert olyan kupit csinált a konyhába egy ilyen egyszerű reggelivel, mintha tíz fogásos vacsorát dobott volna össze.
Lassan battyogott be a tálcával a kezében a szobába, ahol álmai nője már ébren volt és a telefonját nézte.
-Jó reggelt. Hűha, hát nálad mi van?-ült fel az ágyba Olivia, mire Dominik óvatosan letette az ágyra a tálcát. Egy lágy csókot nyomot az ajkaira, és lassan leült mellé az ágyra.
-Csináltam reggelit. Bár lehet jobb ha a konyhát nem látod.-Olivia először csak tátott szájjal nézett a férfira, de pillanatot alatt elnevette magát.
-Igazi konyhatündér vagy aki egy bombával egyenlő.
-A végeredményt nézd. Az hidd el nagyon finom lett.
-Jól is néz ki. Ez nagyon finom lett.- kóstolta meg, és tovább falatozott amit a férfi mosolyogva nézett.
-Ugye ma nem kell bemenned a központba?
-Nem. Majd csak kedden. Már mindent megbeszéltem telefonon, így nem kell azonnal bemennem.
-Hát Klopp nekünk is adott egy pár napot, tekintve hogy elég sok meccsünk volt mostanában.
-Mit terveztél?-Dominik csak mosolyogva nézett Oliviára, aki kérdő tekintettel figyelte a férfit.

-Cserélhetünk ha akarsz. Ugye tudod hogy én is tudok vezetni?-Nézett a focistára aki csak megrázta a fejét, és a kezét továbbra is a nő combján tartotta.
-Bébi, ez az autó nem olyan finom hölgyeknek való mint amilyen te vagy.
-Ezt hogy érted? Szerinted én nem tudnék elvezetni egy olyan autót mint ez? -Tudja hogy Dominik imádja az autóját, és azt is hogy senkinek sem engedi hogy vezesse, de ez azért kicsit rosszul eset neki.
-Nem azt mondtam baba. Csak ez a kicsike több mint 500 lóerő. Nem ilyenekhez vagy szokva. Ennyi.
-Vagy úgy. Igazad van. Az átlagos autóhoz vagyok szokva. Úgy is van kiállítva a jogosítványom is. 300 lóerő felett, már biztos másik van.- Amint meghalotta hogy Dominik elneveti magát, Olivia inkább kinézett az ablakon, nem foglalkozva a férfival tovább.
Nem sokáig utaztak, mert Dominik befordult egy benzinkúthoz, és az autót is leállította.
-Tankolok, kérsz valamit? Kávét vagy valami kaját?-Olivia szeretett volna úgy tenni mint aki haragszik a férfira, de a hasa korgása megzavarta ebben. Hiába reggeliztek, sajnos már lassan ebéd idő van, így a gyomra is jelezte hogy valami táplálékra van szüksége.
-Ezek szerint igen. Miért nem szóltál hogy éhes vagy?-Olivia csak megrántotta a vállát, és már szállt is ki az autóból, úgy hogy Dominikhoz mégcsak hozzá sem szólt. Hallotta hogy a férfi kuncogva szállt ki utánna, de nem foglalkozott vele, csak bement és elkezdte körbe járni a kis boltot ami bent volt.
Az első dolga az volt hogy valami kávét szerezzen maguknak, hiszen reggel óta nem ivott egyet sem. Amint azzal megvolt, szerzett egy pár nassolnivalót is, így márcsak valami tartalmasabb ételt kellett keresnie.
Szerencsére akadt egy pár szendvics amiből választani tudott, így mire végzett mindennel Dominik már az autónak dőlve várta.
-Kifosztottad a kis boltot?-utalt itt arra hogy egy kisebb szatyor volt Olivia kezében.
-Ha nem kell, hát nem eszel.-Beülve az autóba, csak ránézett Dominikra aki egy aprót rázott a fején, mielőtt beült mellé.
-Félre állok a parkolóba. Ott nem zavarunk senkit.-Olivia csak bólintott, hiszen már egyre éhesebb volt.
Pár perc után, már a táskában kereste a szendvicset amit magának vett, mire Dominik már ki is szállt az autóból ,és megkerülve kinyitotta a nő felőli ajtót.
-Nyugi nem eszek bent, csak kerestem a szendvicset.
-Nem szóltam semmit. Ehetsz ott is, semmi baja sem lesz.
-Inkább nem köszi. Tessék ez a tiéd.-Nyomott a férfi kezébe egy szendvicset és egy kávét, amit Dominik meglepve vett el tőle.
-Köszi.
-Azt hitted neked nem hozok?-szállt ki már Olivia is az autóból, mire Dominik csak megrázta a fejét.
-Azt hittem haragszol.
-Dehogy is. Csak kicsit rosszul esett. És nem hagyom hogy megedd a kajámat.-Már a focista is elnevette magát, hiszen ő is tudta hogy lopott volna egy két falatot a szenvicsből.
-Mi van még abban a szatyorban?-Nézett be az autóba, mert biztos volt benne hogy abban a szatyorban volt még azokon kívül más is, mint amit most esznek.
-Egy kis nassi.
-Csoki is van?-Olivia nevetve hajolt vissza, és egy kis keresgélés után már nyújtotta is át a focistának az édességet.
-Mondtam már ma, hogy mennyire szeretlek?-Lépett közelebb a nőhöz, mire ő csak átkarolta a férfi derekát és mosolyogva bújt hozzá.