Végzet(em) B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T!!

10.rész

Másnap elég korán keltem, nem igazán aludtam jól. A gondolataim Haunter körül forogtak. Őrlődök, nem tudom mihez kezdjek ezzel az egész helyzettel. Más simán belevágna és élvezné de én, ehelyett mit csinálok teóriákat gyártok és lebeszélem magam, hogy ez nem jó, se neki se magamnak, nem akarhat pont engem, nem igaz?
Reggel már írt, hogy hívjam ha felkeltem, el is kezdtem megírni egy üzenetet de kitöröltem, túl gyáva vagyok és félek is. Megkell mondanom neki hogy ez nekem nem megy, maradjunk csak barátok!
Igen, ez lesz a legjobb! Ahogy kiérek a szüleimhez megteszem írok neki!

A szüleimhez érve anyuék nagy örömmel fogadnak, régen láttuk már egymást, sok mesélni valonk van. Faggatnak a munkáról, Petről (imádják őt), és persze a pasikról,  nem hozom szóba Hauntert, felesleges, hiszen még én magam se tudom mi ez, lesz e valami velünk! A nap folyamán újabb sms-t kapok tőle, kezd ideges lenni hogy valami bajom van, mert nem hívtam és nem is írtam, muszáj neki válaszolnom mielőtt azt hiszi történt velem valami. Repül az idő a szüleimnél, jó kiszakadni a mindennapi rutinból és csak úgy lenni, de elérkezik az este újabb üzenetem érkezik!

Haunter: A fenébe Luna most már nagyon aggódok, mi történt? Valami rosszat mondtam tegnap? Legalább 15x hívtalak de nem veszed fel! Leakarsz rázni? Azt már nem, ha kell kiderítem hol vagy és én magam megyek el hozzád ha nem válaszolsz!!

Én: Szia! Minden rendben, jól vagyok!

Haunter: Ennyi??? Egy szia és hogy jól vagy??? Azért ennél egy kicsit többet várnék, majdnem frászt kaptam hogy történt veled valami. Elbizonytalanodtál igaz? Fenébe is Luna, bízz bennem egy kicsit, nem akarlak átverni és nem játszom veled, akarlak téged, ennél őszintébb nem tudok lenni.

Könnyű ezt mondani. Persze hogy elbizonytalanodtam, nem egyszerű ez nekem,de hogyan is érthetné ezt meg!

Én: Sajnálom, úgy gondoltam hogy menni fog, szeretnék bízni benned, tényleg! Ez nem egyszerű számomra! Felesleges rám pazarolnod az idődet! Nem éri meg, hidd el!

Tudom hogy most megsértem és csalódni fog bennem, de nehéz változtatnom magamon! 
Megrezzen a telefon a kezemben, tudom hogy ő írt, de apukám is pont ezt a percet választotta hogy bejöjjön a szobámba, így az üzenetnek várnia kell!

-Szia kislányom, hogy vagy?
-Minden rendben apa!
-Látom hogy nyomaszt valami, akarsz róla beszélni?-kérdezte
Kiskoromtól fogva mindent megbeszélek apuval. Tudom hogy jó tanácsokkal látna el, így elmesélek neki mindent, ami Haunterrel kapcsolatos, mire a végére érek már potyognak a könnyeim.

-Jajj kicsim, tetszik neked ez a gyerek?
-Persze hogy tetszik, kedves, rendes velem, tisztelettudó, de nem ismerem még annyira.-szipogtam 
-Én azt mondom vágj bele, megérdemled hogy boldog légy. Ismerd meg és kitudja, lehet ő az igazi- kacsintott
Istenem de szeretem az apukám, mindig megtud nyugtatni!
-Tudod mit, igazad van! Megpróbálom!-mosolyogtam rá apukámra.
-Jól van kicsim, remélem lesz szerencsém megismerni ezt a fiatalembert!
-Én is apa, én is!
-Magadra is hagylak kislányom, próbálj meg aludni, reggel még beszélünk mielőtt visszamész a városba! Szeretlek ugye tudod?
-Én is szeretlek apa. Köszönöm.

Miután apa kiment, gyorsan megfürődtem és már az ágyamban fekszek. Igaza van apunak, ha nem engedem közel magamhoz Hauntert, elfogom veszíteni.
Basszus, Haunter üzenetét el se olvastam, gyorsan a telefonomért nyúlok és megnyitom az sms-t.

Haunter: Én sajnálom, nem akarom rád erőltetni magam. Ám legyen, békén hagylak, vigyázz magadra! Szia!

Nem, nem ez nem történhet meg!-Elcsesztem!! Gyorsan írok neki!

Én: Ne kérlek! Hülye voltam, elcsesztem de nem akarom hogy békén hagyj!

Semmi válasz nem érkezik, még másnap sem. Hazajövök a szüleimtől, nem mondok nekik semmit, de ahogy hazaérek nem tudom tovább tartani, elsírom magam.

Elbasztam, de nagyon....