Végzet(em) B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T!!

22.rész

Haunter:

Másnap reggel elviszem Lunát hozzá, hogy összeszedje a holmiját, majd kiviszem a repülőtérre. Nem beszélünk arról mért volt tegnap este olyan rossz kedve. Nem akarom erőltetni örülök, hogy ha többre nem is de egy kis időre eltudtam vele felejtetni. Azt mondta jól van és ha hazajött elmesél mindent. Pénteken 4kor száll le a gépe, felajánlottam, hogy eljövök érte, tiltakozott de végül bele ment.

Fájdalmasan nehéz elválnom tőle, de most muszáj érte és magam miatt is. Megígértettem vele, ahogy földet értek írjon, hogy megnyugodjak. Bekísérni sajnos már nem tudtam mivel nekem nincs jegyem, de jobb is így. Nehezen búcsúzkodok, főleg tőle.

Amint hazaértem, bepakoltam egy két ruhát egy táskába és azon kaptam magam, hogy már hajtok is ki a városból. 4 órás autó út áll előttem, de nem bánom, ez most szükséges ahhoz, hogy végre szabad legyek. Nem akarok tovább a múltban élni, elég volt!

A gondolataimat Luna tölti ki, csak rá tudok gondolni, szeretem ezt a nőt. Vele akarok jövőt ha ő is ezt akarja! Nem tagadom félek, hogy elutasít, belepusztulnék ha elveszíteném!
NEM!-ez nem fordulhat elő, ilyen opció nincs!

Hazudtam neki, ami megbocsájthatatlan, hiszen tudom, hogy viseli ha átverik, megbántják. Azt mondtam neki, hogy kicsi voltam mikor az apám elhagyott, nem ismerem őt. Az a része igaz a történetnek, hogy elhagyta az anyámat és engem is. Ami sajnos nem igaz a sztoriban és bűntudatom van miatta, de csakis az miatt mert azt állítottam, hogy nem ismerem! Évekkel ezelőtt megkeresett az apám, akkor nyitottam talán a bárt ha jól emlékszem. Nem akartam elhinni amit állít, de képeket mutatott rólam és az anyámról. Először azt hittem meg akar ismerni, hogy lehettem ilyen naiv. Magamnak köszönhetem ezt az egészet! Nem tagadom jól esett az elején, hogy közeledik felém, hiszen kár lenne tagadni mindenkinek szüksége van egy anyára és egy apára is, sokat beszélgettünk elmondta, hogy van egy mostohahúgom, akivel sajnos nem sokszor találkoztam az évek alatt de a mai napig tartom vele a kapcsolatot. Amilyen hirtelen berobbant az életembe az apám, olyan hamar baszódott el minden. Egyre több stiklije derült ki, addigra viszont a tudtom kívül belevont a szarságaiba, ha nem is közvetetten van hozzá közöm. Raktárakat kellett bérelnem a nevemre, azt mondta az üzletéhez van köze, árukat hoz be vállalatoknak, cégeknek. Ez így is van, de azt már nem említette, hogy ezek az áruk műkincsek és kitudja milyen illegális dolgok vannak még ott. Nem is akarom tudni, én ebben nem akarok részt venni, eddig se vettem. Igaz a raktárak az én nevemen vannak és hülye voltam tudom, hogy ezt is engedtem. Az utolsó munkát is elvégeztem ha mondható így, addig-addig ügyeskedtem amíg az összes raktárt el nem ajándékoztam a saját apámnak. Amikor csak eljöttem és nem figyelt papírokat toltam a képébe, hogy írja alá őket, mostanában sokszor nem figyelt, ugyanis fél éve kiderült, hogy halálos beteg! A halálát nem kívánom mégis csak az apám, megelégednék ha élete végéig egy cellában rohadna meg! Ezért mondom azt bárcsak tényleg ne ismerném jobb lenne az életem. Nem akarom ismerni ezt a faszkalapot.

Telefonom rezeg egyet a zsebemben, tudom, hogy Luna írt de mindjárt Bill házánál vagyok majd ott megnézem. Nem vagyok hajlandó ezt a szemetet apának hívni, nem érdemli meg!

Ahogy megállok a ház előtt a gyomrom felfordul, gombóc van a torkomban. Túl kell esnem ezen az egészen, hogy végre letudjam zárni a múltam és új életet tudják kezdeni, remélhetőleg Lunával.
Oh drága Luna..., fogom a telefonom és megnézem az üzenetem ami tőle jött!

Holdacska: Szia! Szerencsésen földet értünk én is és a másik 300 ember😃 Most már megnyugodhatsz! Hiányzol! Este beszélünk? Csók😘

Hangosan felnevetek, gúnyolódik tudom, de mindenképpen szerettem volna tudni, hogy szerencsés útjuk volt.

Én: Örülök, hogy jól vagy és mindenki más is😃 Nekem is hiányzol édesem! Este majd én hívlak amint végeztem a munkával! Vigyázz magadra! Csók😘

Legszívesebben azt írtam volna, hogy szeretem de ezt személyesen fogom elmondani, minden szarsággal együtt.

Ránézek a házra ahova pillanatokon belül be kell lépnem, de nem igazán akaródzik kiszállnom az autóból. Várok még pár percet majd kinyitom a kocsi ajtaját és elindulok a ház felé.

A kilincsre teszem a kezem, kinyitom az ajtót és belépek a házba....