Végzet(em) B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T!!

23.rész

Haunter:

Belépve a házba elég nagy csend fogadott. Nagyon nem érdekelt, elintézem amiért jöttem és már itt sem vagyok. Kiráz a hideg ettől a helytől, de szó szerint.

Körül néztem oda lent de senkit nem találtam, se Máriát-aki a házvezetőnő, sem pedig azt a két kigyúrt izom kolosszust akik mindig a bejáratnál szoktak ácsorogni. Így felmentem az emeletre, hátha ott több sikerrel járok!
Charlott szobájából hangokat hallottam, gondoltam beköszönök neki. Igazából ő semmiről nem tehet és nem akarom vele megszakítani a kapcsolatot, nem tehet róla, hogy az apánk olyan amilyen. Nem igaz? Az ajtóhoz érve lassan bekopogtam.

-Char! Én vagyok Haunter, bejöhetek?
Nem hallottam választ de egyszer csak kinyílt az ajtó előttem.
-Szia! Hát te?- meglepődve kérdezte.
-Én is örülök neked!-mosolyogtam rá!-Billhez jöttem de előbb veled akartam beszélni, bejöhetek?
-Persze, bocsánat csak meglepődtem, hogy itt látlak, foglalj helyet!
-Köszi! Figyelj Char, ez az utolsó alkalom, hogy engem itt látsz, többet nem jövök! Megismertem valakit és nem akarok az apád szaros ügyeiben részt venni. Nekem ő nem az apám, elhagyott minket anyámmal mikor még kicsi voltam. Felakart használni az üzletében csak ezért kellettem neki, semmi másért. Viszont annak örülök, hogy téged megismerhettelek és nem akarom megszakítani veled a kapcsolatot. Remélem szeretnél még velem találkozni, de ha nem azt is megértem.-nagyot sóhajtott, majd megfogta a kezem.
-Éreztem, hogy előbb utóbb ez lesz. Örülök, hogy van egy bátyám és persze szeretném veled tartani a kapcsolatot. De az apám a te apád is és haldoklik, megértem a sérelmeid tényleg de nem tudnál neki megbocsájtani? Amióta kiderült a betegsége valahogy más lett! Velem is rengeteget beszélget, a munkát is hanyagolja!-Char arcán megjelennek az első könnycseppek majd zokogásban tör ki.
Magamhoz húzom és megölelem.
Tudom, hogy szörnyeteg vagyok mert nem akarok az apámtól semmit, én nem érzem ugyanazt mint a húgom. Nagyon sokáig nem volt az életem része, amikor meg megjelent csak kihasználni akart.
-Sajnálom, nekem nem megy, nem tudok rá apaként tekinteni. Most megyek és beszélek vele, hol találom?
-A szobájában van, nincs valami jól már napok óta!-mondja és még mindig szipog-Itt maradsz éjszakára?
-Még nem tudom, talán....
Kiléptem a húgom szobájából és a folyosón elindulva Bill szobájához mentem. Ideges voltam, túl akartam lenni már mindenen, leakartam zárni ezt az egészet végre. Bár nem hagytak nyugodni Char szavai, megváltozott volna? Képes lenne egy ilyen ember a változásra? A picsába már az egésszel! Az ajtóhoz érve nem udvariaskodtam, nagy levegőt vettem és beléptem.

Bill az ágyban feküdt, kimerültnek látszott, az arca falfehér volt és összevolt esve. Mióta utoljára láttam sokat fogyott. Szemeit rám emelte és mosolyra húzta a száját.
-Fiam, micsoda meglepetés, mit keresel itt?
-Ne hívj így a rohadt életbe, nem vagyok a fiad! Beszélni akarok veled!-emeltem fel a hangom.
-Az vagy, akár tetszik neked, akár nem! Baj van a raktárakkal? Vagy miről akarsz beszélni?-Még hogy megváltozott jó vicc, Charnek lehet ezt adta be, de most is csak az üzlet érdekli, szánalmas.
-Csak azért jöttem, hogy elmondjam vége, kiszálltam engem többet nem látsz!
Hangosan felnevetett, de gyorsan a szája elé emelte a kezét mert köhögni kezdett, az éjjeliszekrény felé nyúlt egy pohár vízért és kortyolt egyet belőle.
-Még is, hogy tervezed ezt? Nem tudsz olyan könnyen szabadulni a te neved...
Nem hagyom  hogy befejezze a mondatot máris közbe vágok.
-Semmi közöm a piszkos üzleteidhez, ami azt illeti most már a te neved szerepel az összes papíron! Emlékszel mikor papírokat írtál alá? Elajándékoztam neked mindent, most már a tiéd!-most én nevettem fel hangosan.
-Hogy? Ezt nem tehetted!! Te kis fattyú, megbánod te ezt még, gondoskodok róla. Nem tudod kivel szórakozol!-újabb köhögés jön rá, de már nem tud érdekelni, elmondtam amit akartam és most távozom.
-Viszlát APÁM!-köpöm neki oda a szavakat, majd elindulok az ajtó felé, nem akarok tovább itt maradni egy percet sem! De még az ajtóból hallom a kiabálását amit nekem szán.
-Te mocskos kis szemét, fattyú, azt hiszed ezt megúszod? Rossz emberrel kezdtél ha azt hiszed...
Nem várom meg amíg befejezi, becsukom magam mögött az ajtót és elsétálok.

Nem maradok éjszakára, inkább hazavezetek az éjszaka közepén mint, hogy egy percet is abban a házban kelljen töltenem! Chartől elköszönök, de megígérem, hogy keresni fogom.

A kocsiban ülve Bill szavai árnyékként kísértenek.
Megbánod te ezt még, gondoskodni fogok róla!
Rossz érzés fog el, vajon csak üres fenyegetőzés volt? Vagy....