Végzet(em) B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T!!

28.rész

Haunter

Nagyon rosszul éreztem magam mikor otthagytam Lunát, de nem lett volna értelme akkor és ott könyörögnöm neki. Időt akartam neki adni, sok dolgot zúdítottam rá! Nem látok a fejébe, nem tudom mit gondolhat és érezhet most, abban se vagyok biztos, hogy melyik dolog rosszabb számára az, hogy hazudtam vagy az amiről hazudtam. Nem sok mindent mondott vagy kérdezett, de nem adom fel, ebben az egy dologban biztos vagyok. Szeretem őt.

A hétvége elég gyorsan eltelt, amit munkával töltöttem. Írtam párszor Lunának de elég egyszavas válaszokat adott. A hétvégén a szüleivel volt, pihenni akart és gondolkodni. Azt írta jól van, de valahogy nehéz volt ezt elhinnem neki. Ma este vissza jön a városba így azt tervezem elmegyek hozzá. Hiányzik és meg kell próbálnom beszélni vele. Tudnom kell ő akar e engem! Pettel beszéltem tegnap azt javasolta hagyjak neki több időt, de képtelen vagyok tovább távol maradni tőle.

Lassan elindulok a bárba mert egy alkohol szállítmány várok. Meg a beosztással is van valami gond, Jack azt mondta, ezeket elintézem és megyek is Lunához! Alig várom, hogy lássam. Ahogy felveszem a cipőmet kopogtatnak. Luna...? Azonnal az ajtóhoz rohanok és kinyitom. De nem az a személy áll az ajtóban akire vágyok hanem Charlott! Meglepődök még soha nem jött ide hozzám. Elég megviselten néz ki, az arca beesett, a szemei vörösek. Mindig csinos, kimért most viszont melegítő együttes van rajta és egy tornacipő, elég slampos.

-Szia Char! Te itt? Történt valami?
-Szia! Bejöhetek?-mondja szipogva.
-Persze gyere csak!-belép a házba és körül néz.
-Nagyon szép házad van, elég otthonos!- Még otthonosabb lenne ha Luna itt lakna vagy talán többen laknánk itt!-mosolygok magamban.-Várj mi van, itt lakna? Többen? Mi a fenéről ábrándozok én itt? Elment az eszem, soha nem akartam még senkivel együtt élni vagy gyereket vállalni. De ha jobban bele gondolok Lunával imádnám ezt. Jesszus mit művel velem ez a nő! De most Charre kell koncentrálnom aki itt áll előttem és elég elveszettnek tűnik.
-Köszi, gyere kerülj beljebb! Foglalj helyet!-mutatok a kanapéra és egymás mellett helyet foglalunk.
-Haunter, apa...apa meghalt!-mondja és könnybe lábad a szeme.
Most mit mondjak erre, nem akarok neki is hazudni és azt mondani, hogy sajnálom. De ugyanakkor a szívem mélyén még is rossz érzés.
-Char, ez várható volt ahogy az orvosok megmondták nem volt sok ideje vissza, bár azt hittem ez még kicsivel arrébb lesz. Tudok esetleg valamiben segíteni?
-Nem, mindent megoldok a temetésével kapcsolatban és majd értesítelek.-bólintok mást most úgysem tudok tenni. Hallgatok mert még biztos van valami más is, hiszen ezt telefonon is eltudta volna mondani. Végül megszólal.
-Apa azt akarta, hogy az üzletet ketten vigyük majd tovább ha ő már nem lesz. De úgy érzem Te ezt nem igazán szeretnéd! Jól érzem?
Nem akarom, hogy bármihez közöm legyen amiben benne van vagyis volt a keze!
-Igen teljesen jól érzed! Semmi nem kell, mindenről lemondok ha kell írásba is adom! Viszont veled nem akarom megszakítani a kapcsolatot. Persze ha te se szeretnéd!-az órára nézek látom, hogy késésben vagyok, de nem akarom Chart kidobni.
-Rendben, akkor majd az ügyvéddel megíratom a papírokat és átküldöm neked! Szeretném tartani veled a kapcsolatot erről nem akarok lemondani, örülök hogy van egy testvérem. Viszont most ha nem haragszol mennem kell. Elég sok dolgot kell még elintéznem.-mondja és már azt ajtó felé tart.
-Persze megértem, de ha kell a segítségem csak szólj!-mondom és kinyitom az ajtót. De ahogy kinyílik az ajtó a másik oldalon Luna áll. Zavarban van, látszik rajta. Ide oda pillantgat vagy rám vagy Charre néz. Nem tudja hova tenni a nőt aki itt áll a jobbomon. Gyorsan cselekszek mielőtt félre értené vagy rosszra gondolna.

-Szia édes! Hagy mutassam be neked Chart, a testvéremet! Char ő Luna a barátnőm!-félve ejtem ki ezeket a szavakat hiszen nem tudom ő is így gondolja e még. Kezet fognak, egymásra mosolyognak, majd Char elköszön és elmegy. Itt állok Luna előtt teljesen lefagytam, félek, hogy mit fog mondani.
-Ne haragudj nem akartam zavarni, telefonálnom kellett volna basszus.
-Dehogy semmi baj, nem zavarsz gyere csak be!-mondom és megfogom a kezét beljebb húzom.
-Tudunk esetleg beszélni?
-Persze, kérsz valamit inni esetleg?-és már a konyha felé veszem az irányt. Bólint, de valahogy rossz érzés kerít a hatalmába.

Ugye nem azért jött, hogy.....