Végzet(em) B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T!!

26.rész

A kocsiban ülve próbáltam lehiggadni, de a gondolataim csak úgy cikáztak a fejemben. Vajon jól tettem, hogy nem beszéltem vele és nem hallgattam meg. Mindenkinek lehet rossz napja még neki is. De akkor mért nem szólt? Elmondhatta volna, hogy gondjai vannak! Megértettem volna akár magán jellegű vagy a bár körüli. Lehet még segíteni is tudok. De azt is megérteném ha nem akar beszélni róla. De így?

Lassan anyuékhoz érünk össze kell szednem magam, nem akarom, hogy ebből bármit is lássanak! Előveszem a táskámból a kis tükrömet, valami emberi formát kell varázsolnom magamból, de nem lesz könnyű! A telefonom állandóan rezeg amióta elindultunk, gondolom Haunter próbál hívni, de most nem akarok tudomást venni róla. Gyorsan rendbe szedem magam, míg a ház elé nem érünk, Pet megáll de nem mozdul.

-Valami baj van? Nem jössz be?-közben a másik táskámért nyúlok ami a hátsó ülésen pihen.
-Nincs baj, de ha nem haragszol meg akkor én vissza megyek a városba! Majd vasárnap érted jövök! Ami azt illeti randim lenne ma este!-mondja vigyorogva.
-PET!! Ezt csak így mondod? Ki az illető? Ismerem? Mindent tudni akarok! Annyira önző vagyok ne haragudj nem is gondoltam arra mikor felhívtalak, hogy programod lehet! Nem akartam belerondítani az estédbe!
-Lu! Nyugodj meg! Te vagy a legjobb barátom, nem hagytalak volna magadra, még ha a randi közepén lettem volna akkor is oda megyek hozzád! Te vagy az első! A kérdésedre válaszolva, egy új kolléganő és ma elviszem vacsorázni!-mondja mosolyogva.-Amúgy elmondod a szüleidnek?
-Nem akarom elmondani, van most elég bajuk! Pihenni akarok és aludni egy jó nagyot! De a randiról mindent tudni akarok!
-Jól van, amúgy szerintem is ez az okos döntés, aggódnának csak! Haunterrel beszélsz? Hallottam egész úton rezgett a telefonod. Nem akarom védeni, de megérdemli, hogy meghallgasd. Szerintem ebben egyet értünk.
Bólintok mert igaza van, tudom.
-Beszélni fogok vele és meghallgatom. Tudni akarom mi volt ez a viselkedés, mért bánt velem így. Főleg mert kezdek beleszeretni.
-Mindenképpen hívj ha beszéltél vele! Most megyek drukkolj! Vasárnap meg jövök érted, majd hívlak!
-Rendben szorítok, de felesleges imádni fog téged!-mosolygok rá
Elköszönünk egymástól és már a házunk felé sétálok. Belépve a házba nagy csend fogad. Se anyut, se aput nem látom, így a hátsó udvar felé veszem az irányt. Jó idő van, lehet a teraszon kávéznak... és igazam lett!
Ahogy anyu meg lát egyből felpattan a székből és megölel.

-Szia kicsim! Mondtam, hogy nem kell idejönnöd minden rendben apáddal ahogy látod!-mosolyog rám.
-Tudom, tudom de így nyugodtabb vagyok és amúgy jól jönne egy kis pihenés is ami azt illeti. De ha zavarok akkor talán el is....
-Dehogy zavarsz életem!-mondja apa és már kel fel a székből,hogy oda jöjjön egy ölelésre.-Menj nyugodtan pakolj le a szobádban, aztán gyere le vacsorázni. Majd vacsora közben beszélgetünk!
-Rendben, köszönöm!
Elindulok az emeletre, leteszem a táskám az ágyra. Egy zuhany most nagyon jól esne, így a fürdő felé veszem az irányt. Ahogy kinyitom a fürdőszoba ajtót hallom csöngetnek. Nem foglalkozom vele biztos apához jöttek, vagy anyu egyik barátnője. 10 perc múlva már kicsit frissebben lépkedek lefele, de amint a lépcső aljára érek a vér is megfagy az ereimben. Haunter hangját hallom az előszoba felől, ahogy apával beszélget éppen. Mi a picsa? Mit keres itt? Honnan a fenéből tudta hol laknak a szüleim? A rohadt életbe, azt hiszem említettem neki amikor egymásról és a családjainkról beszélgettünk. Muszáj leszek vele beszélni, hiszen apuék nem tudnak semmiről. Nagy levegőt veszek és kilépek a biztonságot adó fal takarásából. Gyerünk Luna menni fog csak ne kezdj el sírni. Próbálom nyugtatni magam, de ez sajnos csak addig működik amíg meg nem pillantom azokat a gyönyörű kék szemeket.

-Szia!-köszönök halkan, inkább csak suttogok.
-Szia! Ne haragudj, hogy itt a szüleidnél zavarlak, de szeretnék veled beszélni, ha lenne rám 10 perced azt meg köszönném!-mondja majd apum felé fordul és tőle is elnézést kér!
-Ugyan nem zavarsz és örülünk, hogy megismerhetjük a lányunk barátját! Igazából vártunk is téged, mondtam Lunának, hogy hívjon meg a hétvégére, de nem olyan régen ért csak ide és még nem nagyon volt időnk beszélgetni-mondja anya.
Haunter rám néz, látja ahogy megrázom a fejem. Remélem leesik neki, hogy nem beszéltem anyuéknak a veszekedésünkről.
-Igen, Luna említette, köszönöm a meghívást, úgy volt nem tudok jönni, de sikerült elszabadulnom és a lányuk nélkül se tudok meglenni ami azt illeti!-mosolyog rám.
-Jól van, beszélgessetek csak amíg kész nem lesz a vacsora, aztán majd evés közben kifaggatunk!-kacsint rám apa és a konyha irányába indulnak anyuval.

Egymásra nézünk, pár percig egyikünk se mond semmit, majd Haunter lassan elindul felém. Feltartom a kezemet, ha most magamhoz engedem nem tudok megálljt parancsolni magamnak. Muszáj, hogy legyen köztünk egy kis távolság. Az ajtó felé intek, hogy menjünk ki. Kinyitja és elindulunk egymás mellett a járdán. Nem szólal meg, de én sem. 5 perc séta után elérünk a közeli parkhoz. Feszélyez ez a csend és egyre idegesebb is vagyok, így megtöröm ezt a nagy némaságot.
-Haunter, miért jöttél ide?
-Beszélnünk kell! Szeretném ha tudnád mennyire sajnálom. Olyan hülye vagyok egy barom, meg se érdemellek!
-És seggfej, ezt ne hagyd ki a felsorolásból!-már majdnem elnevetem magam, ahogy itt áll előttem teljesen szétcsúszva.
-Igen az is, igazad van! Annyit kérek, hogy hallgass meg! Nem akarlak elveszíteni, mert...-nem fejezi be csak magához húz és megcsókol.
Istenem annyira hiányzott ez már! Bármennyire is élvezem a közelségét, hallani akarom mit akar mondani.
-Mert?-kérdezem, megszakítva a csókot.
-Mert... szeretlek!! Annyira nagyon szeretlek!-néz rám félénken, mintha még nem mondta volna soha senkinek.

Szeret? Engem? Nem tudom mit mondjak most neki....