Végzet(em) B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T!!

27.rész

Haunter

Itt állok Luna előtt, aki teljesen lefagyott, ahogy szerelmet vallottam neki. Nem szól semmit, csak néz azokkal a hatalmas szemeivel. Mintha még soha nem mondták volna neki. Őszintén nem erre a reakcióra számítottam, azt hittem ő is így érez irántam. A kép a fejemben valahogy máshogy nézett ki erről a pillanatról. Azt hittem viszonozza az érzést, azt mondja szeret és a nyakamba borul. Tudom nyálas és csak képzelgés a részemről, de az dobja rám az első követ aki nem ugyanezt gondolná. Szerelmes vagyok ebbe a lányba, még soha nem éreztem így senki iránt. Nem szégyellem, sőt!

Egyre jobban kezd rajtam eluralkodni a pánik és a félelem. Valamit mondanom kell vagy csinálnom mert ez a csend megőrjít!

-Szeretlek édesem, de ne érezd kényszernek, hogy neked is mondanod kell!-mondtam és közelebb húztam magamhoz.
-Én...én nem....is tudok.
-Shhh...nem is kell semmit mondani hagyd, hogy én beszéljek rendben? Szeretném ha meghallgatnál oké?
Bólint, szóval itt az idő most vagy soha.

-A családomról már meséltem, igaz nem sok mindent, de ami számomra fontos volt azt elmondtam. Viszont valamiben hazudtam, amire nem vagyok büszke és sajnálom. Tudom, hogy viszonyulsz ehhez, de el kell hinned, nekem se olyan egyszerű. Azt már tudod, hogy az apám kiskoromban elhagyott minket. Viszont pár hónappal ezelőtt megjelent a bárban.- Pont ugyan ilyen arcot vágtam én is mint amit te most. -Szkeptikus voltam, nem hittem neki, aztán képeket mutatott, ami őt igazolta. Elgyengültem, jól esett a tudat, hogy lehet egy apám ha én is szeretném. Jött a szokásos sablon szöveggel, hogy túl fiatal volt még egy gyerekhez és ő erre képtelen, így a könnyebbik utat választotta, lelépett anyámtól. Viszont most szeretne megismerni ha adok rá neki lehetőséget. Időt kértem, megadta az elérhetőségét majd távozott. Őrlődtem, nem tudtam mit tegyek, meg akartam ismerni meg nem is. Egy hét múlva úgy voltam vele mért is ne, mindenki megérdemel még egy esélyt. Felkerestem, sokat beszélgettünk, rendszeren találkozgattunk, meg tudtam, hogy van egy mostohahúgom! Akit Charlottnak hívnak, elég cserfes lány, de imádni való teremtés. Persze ahogy az lenni szokott a sok jó után jött a fekete leves. Közölte, hogy raktárakat kellene neki bérelnem ahol a vállalkozásához szükséges árut tárolná. Utólag már tudom, hogy jó nagy barom voltam. De megtettem amire kért. Egy idő után gyanakodni kezdtem, próbáltam szaglászni és amit kiderítettem az szíven ütött. Én nem kellettem neki, csak kiakart használni, átvert, hazudott, napkeltéig sorolhatnám a jelzőket rá! Műkincsekkel kereskedik és a kétes neve miatt nem tudta a raktárakat kibérelni nehogy lebukjon. Azonnal minden kapcsolatot megszakítottam vele, nem akartam belefolyni a piszkos dolgaiba, pont elég volt, hogy a nevem szerepelt azokon a bérbe adós papírokon. Timotyval azon ügyködtünk már hetek óta, hogy mindent át írassunk a nevére. Ami sikerült is. Amikor te elutaztál, akkor én is meg látogattam, elmondtam neki mindent, végeztem vele. Az se érdekel, hogy haldoklik, lehet szörnyű ember vagyok ez miatt, de ahogy engem átvágott és kitudja hány embert még, megérdemli a sorsát. Miatta voltam annyira mérges délután. Te semmiről nem tehetsz. Azért akartam erőltetni, hogy ma legyél velem, mert el akartam neked ezt mondani. Új életet akarok kezdeni, méghozzá VELED! Persze, ha te is ezt akarod és meg tudsz nekem bocsátani. Akarod Luna? Akarsz engem?
Mindent elmondtam neki, most már csak rajta áll.

-Ne haragudj Haunter, nem tudom mit mondhatnék? Rám zúdult ez a sok információ, ami jelen pillanatban olyan mintha szét akarna nyomni. Neked volt közöd a piszkos ügyekhez? Vagyis a kereskedés részéhez?
-NEM! Dehogy! Semmihez, esküszöm!-mondom és megpróbálom megfogni a kezét, de ő elhúzza.-Kérlek holdacska hinned kell nekem! Amint megtudtam, azonnal cselekedtem.
-Szeretnék egy kis időt kérni. Túl sok ez most nekem!
-Megértem, annyi időt adok amennyit csak szeretnél, de nem adom fel, Szeretlek és veled akarok lenni!-Luna rám néz, még tartja magát de látom, hogy bármelyik pillanatban eltörhet a mécses.
-Csak... csak menj most el kérlek, szeretnék egyedül maradni!-kérlel
-Rendben, most elmegyek, bár nem szívesen. Arra kérlek adj még egy esélyt nekem, nekünk.-homlokon csókolom és vissza indulok az autómhoz.

Nem akarok rá erőltetni semmit, felesleges lenne könyörögnöm most neki. Hagyok neki időt, de SOHA nem adom fel. Vissza szerzem a bizalmát, bármi is legyen az ára.....