Végzet(em) B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T!!

25.rész

Nem tudtam abba hagyni a sírást, azt se tudom mennyi ideig ülhettem a fal mellett lecsúszva. Nem volt kedvem semmihez még ahhoz sem, hogy felálljak és bemenjek a házba. Gondolataim csak úgy pörögtek, nem értettem semmit!
Miért beszélt velem így?
Valami rosszat tettem vagy mondtam?
Vagy megunt és így akar szakítani?
Vagy én vagyok ennyire hülye és csak velem akart lenni?
Én fújtam fel ennyire?
Holnap reggel is elmehettem volna haza, igaza volt, önző voltam és nem figyeltem volna rá?
Annyi kérdés kavarog bennem, hogy lassan szédülök már tőlük. De itt hagyott meg se akarta beszélni én nem vagyok hibás vagy mégis?
A rohadt életbe, nem tudom a kérdésekre a választ és nem is fogom tudni kitalálni egyedül, erre csak ő tud választ adni! Hívjam fel? Írjak neki? A telefonomért nyúlok, kikeresem Haunter számát de végül úgy döntök előbb Pettel kell beszélnem kell a legjobb barátom tanácsa.

-Szia Pet! Áttudnál jönni esetleg?-szipogom a telefonba.
-Szia, Lu mi a baj? Mért sírsz? Bántott? Én megölöm az biztos!-mondja idegesen
-Elmesélem, de gyere át kérlek!
-Már úton vagyok 5 perc és ott vagyok!- ezzel lerakja a telefont de én még mindig a falat támasztom semmi kedvem innen felkelni, jó itt nekem!

Pet ahogy megérkezik egyből kipattan az autóból és felém rohan!
-Mi a fasz, Lu? Mit ülsz itt kint a földön? Gyere menjünk be, segítek!
Bólintok és a kezébe kapaszkodva felhúzom magam. Szét vagyok esve, kóvályog a fejem, a gyomrom liftezik, a sok sírástól alig látok. Ahogy Pet kinyitja az ajtót egyből a kanapéra dőlök. Tompa vagyok, tudom, hogy én hívtam de beszélgetni sincs kedvem. Össze kell szednem magam, hiszen még anyuékhoz is el kell jutnom valahogy!

-Csinálok egy teát és elmesélsz mindent, rendben?-mondja Pet és már a konyha felé veszi az irányt.
Bólintok, megpróbálom ülő helyzetbe tornázni magam de fáj minden végtagom, úgy érzem magam mint akin átment egy úthenger vagy inkább kettő.
-Itt is vagyok!-és letesz elém egy gőzölgő forró bögrét.
Annyira imádom őt, ha nem lenne én nem is tudom mit csinálnék. Mindig ott volt nekem, soha nem kellett kérnem tőle semmit, mindig tudta mit mondjon vagy csináljon.

Emlékszem anyuék mindig azt mondták, hogy majd a barátságunk több lesz, mert kiegészítjük egymást, olvasunk egymás gondolataiba, befejezzük a másik elkezdett mondatát, de ami legfontosabb toleráljuk egymás hülyeségét és hibáját. Soha nem lett több mint ami, szeretjük egymást de mint két testvér. A volt barátaim ezt soha nem értették, hogy Petert mindig előrébb helyeztem náluk. A pasik jönnek mennek, de a barátság az örök. Tudom, hogy mi mindig ott leszünk a másiknak bárhogy is alakul az életünk! A gondolataimból a telefonom pittyegése ránt vissza. Már nyúlnék érte, de Pet megállít.
-Hagy várjon! Inkább meséld el mi a fene történt! Amikor megláttalak az ajtód előtt összetörve közel álltam hozzá, hogy vissza üljek a kocsiba és elmenjek ehhez a faszhoz, hogy a szart is kiverjem belőle. De előbb hallani akarom mit tett, aztán eldöntöm verés lesz vagy mészárlás!-mondja ingerülten, majd magához húz és átölel.

A következő egy órában szóról szóra elmesélek neki mindent. Mikor végzek várom, hogy mondjon valamit de nem szól semmit. Hirtelen felkel és nekiáll fel le mászkálni a kanapém előtt. Ettől elfog az idegesség, most tényleg én rontottam el valamit? Vagy Haunterre mérges?
-Mondj már valamit! Kezdek ideges lenni Pet!-mondom és én is felállok.
-Nem rontottál el semmit, ő volt a fasz, ugyanakkor valami történhetett nem ilyennek ismertem meg! Szerintem beszélj vele!
-Igazad van beszélnünk kell, de nem most, haza szeretnék menni anyuékhoz. Ez volt a terv és ettől nem állok el.-mondom és már a háló felé megyek, hogy össze pakoljak egy két holmit. A szekrényemben kezdek el kotorászni amikor hangos szó váltásra leszek figyelmes az ajtóhoz lépek és résnyire nyitom.

-Haunter, menj el nem akar most veled beszélni. Adj neki egy kis időt amíg megnyugszik. Nem értelek, mért kellett vele így beszélned? Ha mérges vagy ideges vagy ne rajta vezesd le!
-Tudom elszúrtam, de nem akarom elveszíteni, ő a mindenem látnom kell és beszélni vele. Seggfej voltam annyira... vele kell ezt megbeszélnem! Pet, kérlek!-szemét körbe vezeti a házon, majd hangosan a nevemet kezdi el kiabálni.
-Lunaaa!
-Édesem!
-Holdacskám! Kérlek!-könyörögve ejti ki a szavakat.

Nem megy, most nem!!

-Menj el Haunter, adj neki egy kis időt! Elviszem a szüleihez most, aztán ha vissza jön próbáld meg újra!
Nem hallom mit mond csak az ajtó csukódását majd lépteket amik felém tartanak.
-Hallottad ugye?-kérdezi Pet
-Igen és köszönöm. Most tényleg nem akartam volna vele beszélni. Össze pakoltam tőlem mehetünk.
-Rendben, leviszem a táskát a kocsihoz, zárkodj be!

Basszus a telefonom! A kanapéhoz megyek majd megnézem. Az üzenet ott villog a kijelzőn. Megakarom nézni, meg nem is, de a kíváncsiság győz.

Haunter: Annyira sajnálom édesem! 😢 Olyan hülye vagyok, bunkó voltam és olyan embert bántottam meg aki a világon a legfontosabb számomra. Vissza megyek hozzád, szeretnék beszélni veled. Kérlek csak hallgass meg! Adj egy esélyt!

Amint elolvasom az üzenetét, újra elerednek a könnyeim. Vajon megtudok neki bocsájtani vagy....