Chilli Chocolate Soufflé °JiKook°

5. rész

Az idő gyorsan telt, a nyár utolsó napjait nagyrészt semmittevéssel töltöttem, ezen kívül Hyunjinnel találkoztam, illetve Taehyung is átjött párszor. Megismerkedtem Jin hyung párjával, Namjoonnal is, aki egy kétbalkezes, de imádni való ember. Még sosem találkoztam olyan személlyel, aki ennyire nyitott mindenféle téma irányában. Szinte bármiről el tudtam vele beszélgetni, mikor egy este átjöttek vacsorázni.

Bár volt egy részidős munkám egy városszéli levesezőben, közel a gyermekotthonhoz, azonban oda is csak heti két-három napot jártam, a suli közeledtével viszont Jungkook ragaszkodott hozzá, hogy felmondjak, ugyanis elmondása szerint nem lesz elég energiám egyszerre a tanulásra és a munkára is. Ez részben igaz, de már mondhatni megszoktam, hiszen amint lehetett, az árvaházban mindenki munkát vállalt iskola mellett. Állami támogatás ide vagy oda, valljuk be nem sokra futotta belőle. 

Jungkook nyilván csak meg akarta könnyíteni a dolgomat, ahogy minden mást is a lehető legkényelmesebbre tervezett, hogy nekem semmivel se kelljen bajlódnom. Ennek ellenére, emiatt elég kellemetlenül is éreztem magam az első hetekben. Nehéz volt megszokni, hogy mindent konkrétan a seggem alá akart rakni.

Emellett rá kellett jönnöm arra is, hogy a férfi valójában milyen elfoglalt ember. Sok időt tölt a munkahelyén, éjjeleket is, bár Jisoo szerint amióta itt vagyok vele, sokkal többet van itthon, és kevésbé érezhető rajta a munkamánia. Ha ezt valóban én idéztem elő, akkor ennek csak örülni tudok. Legalább ennyire jó vagyok, ha már azt a sok mindent, amit tőle kaptam nem tudom sosem eléggé meghálálni.

Kook ma kivételesen egész nap itthon lesz, így reggeltől estig vele lehetek, és terveink szerint  moziba is elmegyünk. Az éhezők viadala új része után pedig hazajövünk és keresünk valami társast. Alig vártam már ezt délutánt, hiszen két nap és elkezdődik a suli, onnantól kezdve pedig már ritkábban lesz lehetőségem sok időt tölteni vele.

Kora délutáni vetítést néztünk ki, ezért ebéd után rögtön kocsiba is pattantunk. Már úton voltunk, mikor csörgött a telefonom, és láttam, hogy Tae hív. Általában chatelünk, csak akkor hív, ha valami eget rengető történt vele. Vagy, ha meghalt a kedvenc anime karaktere.

- Jimiiin! - kiabált a telefonba drága barátom, én pedig sejtettem, hogy csak megint virtuális problémája támadt, ezért kihangosítottam, hogy Kook is hallja, amit leszenved, hiszen egy időben rendszeresen őt is ilyenekkel zaklatta. Nevetve összenéztünk, de Tae máshogy folytatta, mint ahogy vártuk. - El kell jönnöd velem ma este egy buliba.

- Mi? - hökkentem meg teljesen a váratlan kérés hallatán. - De ma Jungkookkal vagyok.

- Tudom és nem mondanám, ha nem lennék óriási dilemmában. - nyávogott a másik oldalon, én pedig meg is bántam, hogy ez esetben kihangosítottam a hívást. - Ott lesz Hoseok hyung, és fogalmam sincs mit vegyek fel. Nem mehetek akárhogy. Egyedül meg főként nem.

- Tae, én ehhez nem értek... - ráztam meg lemondóan fejemet és Kookra néztem, aki ekkor már nyilván a forgalommal volt elfoglalva, és meg se próbálta lereagálni a helyzetet.

- Át kell jönnöd segíteni. - jelenti ki. - Muszáj. Ez egy tragédia. - könyörgött, mire én szinte láttam magam előtt könnyes szemeit. Annyira komolyan tudja venni a dolgokat...

- Chim, átrakjuk a mozit. - fordult felém Jungkook, mikor megállt egy pirosnál, majd biztatóan rám mosolygott, és egy bólintással jelzett, hogy minden rendben, ha most még sincs időm vele tölteni a napot. Azt kellett volna mondania, hogy nem mehetek el bulizni ismeretlenek közé ahelyett, hogy vele lennék. Mi az, hogy átrakjuk a mozit?! Nem akartam átrakni. 

Viszont mindketten ismertük Taehyungot, sőt ő még jobban is, és tudja milyen, ha ennyire túlreagál valamit. Idegösszeomlásig képes lenne magát az őrületbe hajszolni. Ilyenkor lenne a legrosszabb őt cserben hagyni, akármilyen apróságról is van szó. Jó néhány találkozásunk alatt ezt legalábbis megtanultam.