Chilli Chocolate Soufflé °JiKook°

19. rész

Reggelre nem volt egyikünknek sem beállítva ébresztő, ennek értelmében később is keltünk. Telefonomra pillantva néztem meg az időt, ám ezt követően el is fintorodtam a készülék látványától. Akaratlanul is eszembe jutott, hogy a betegségem továbbra sem indok ahhoz, hogy a telefonos elintéznivalókat halasszam, ettől pedig azonnal görcsbe is szorult a gyomrom. Egy halk morgást követően támaszkodtam fel az ágyon, ügyelve arra, hogy a mellettem alvó fiút semmiképpen sem keltsem fel. Ahogy gondoltam, rendesen forgolódtam még az éjjel, Jimin viszont egy percig sem mozdult mellőlem, ezért ő sem aludhatott valami sokat addig, míg le nem nyugodtam.

Bevettem az odakészített gyógyszert, és egy hosszú nyújtózkodás után az éjjeliszekrény fiókjába nyúltam, hogy egy szál cigivel elkezdhessem elcseszett reggeli rutinomat. Még mindig úgy gondoltam, hogy ez nem teljesen visszaszokás, hiszen csak akkor csinálom, mikor nem megyek emberek közé, tehát általában este és reggel még reggeli és fogmosás előtt. Nem vagyok rá büszke, de most ez az, ami a legjobban segít és még nem is illegális.

Chimen jobban felhúztam a takarót, hogy éppen csak a feje búbja és az orra érjen ki, majd az ablakhoz sétáltam, amit kitárva gyújtottam meg a szálat, s az ablakpárkányra könyökölve fújtam a hűvös levegőbe a mérgező füstöt. Az utolsó slukkot is kiszívva belőle nyomtam el az odakészített hamutartóba, s automatikusan nyúltam már a következőért. Alig gyújtottam meg, s küldtem le a tüdőmbe, mikor mocorgást észleltem a szoba túlsó felében. Chim már az ágyon ült, és a takarót jól maga köré tekerve pislogott kómás szemekkel és szanaszét álló fekete hajkoronával. Borzasztóan aranyos volt, hát még mikor ásított is mellé, pont úgy nézett ki, mint egy mókus. Édes volt. Felmérve a terepet, és megtalálva engem is az ablaknál, kászálódott ki az ágyból a takarót magán hagyva, és húzva maga után.

- Mit csinálsz, Kook? - motyogta meglátva kezemben a bűzrudat, és lassan mellém totyogott, hogy közelebbről is megbizonyosodjon arról, amit lát.

- Neked is jó reggelt, álomszuszék. - vontam szabat karomat takaróval borított teste köré, amit viszonzott is azzal, hogy közelebb hajolt, ám kezét nem dugta ki a meleg paplan alól.

- Korán reggel? - biccentett másik kezem felé, mire csak megvontam a vállam, és válasz helyett inkább újra számhoz emeltem a papírba tekert dohányt. Éppen hogy beleszívtam, s tartottam volna ismét el, hiszen a fiú még mindig közvetlen mellettem állt, mikor ő kezem után nyúlt. Időm sem volt reagálni, könnyedén kiszedte ujjaim közül, és mikor már azt hittem, ki fogja hajítani az ablakon, magához emelte és egyből letüdőzve szívott bele egy jókorát. 

Szemeim elkerekedtek, de meg is ijedtem, mikor nem sokkal utána köhögni kezdett. Határozottan nem úgy, mint aki még sosem próbálta, de látszott rajta, hogy ő is meglepődött az érzésre. 

- Te milyen erőset szívsz, baszki? - fújtatott és hagyta, hogy azt egy megnyugodott mosollyal visszavegyem tőle. Örültem, hogy nem fulladt meg, de nem értettem, ez mire volt jó.

- Mit hittél, ribancpálcát szopogatok? - kuncogtam, s megütögettem hátánál. - Én nem divatból csinálom.

- Veszem észre. - húzta fel orrát, és kissé dühösnek is tűnt. Még mindig nem békélt meg azzal, hogy ezt csinálom, tudom jól. De legalább már nem említi meg, hogy milyen büdös vagyok miatta. Nincs oda a szagáért, ezért is itt fent szoktam dohányozni reggel és nem az udvaron, mielőtt beülnék a kocsiba, hogy elvigyem iskolába. - Bánt valami, Jungkook? - kérdezte váratlanul, én pedig hirtelen nem tudtam erre mit reagálni. Hogy bánt-e valami? Az égvilágon semmi, csupán idegesít, de az nagyon. De ezt nem akartam még a hátára rakni, ezért csak egy apró mosollyal megráztam a fejem, és vállánál átkarolva próbáltam az ellenkezőjét megmagyarázni.