Chilli Chocolate Soufflé °JiKook°

14. rész

Másnap kipihenten keltem. Jungkook szavai nyugtatóan hatottak rám az este, melegséggel töltötték el a szívem, és tudni illik, jó gondolatokkal a fejében, könnyebben elalszik az ember. Mára egy városnézést terveztünk, és mivel itt elég nehéz privát koreai idegenvezetőt találni, amik amúgy is csak nagyobb csoportokat vállalnak, Kook vette át ismét ezt a szerepet. Az utazási iroda konkrét program tervet állított nekünk elő, ezért ezzel nem ő kellett bajlódjon, de egy csoport turistához már nem akart csatlakozni, mert szerinte amilyen szerencsénk van, kifogunk egy hepciáskodó útitársat, így pedig csak azt néztük meg, ami valóban érdekelt minket. Ráadásul helyiekkel is volt szerencsénk beszélgetni, akik szintén ajánlottak kissé eldugottabb részeket is a városban. Az egyik ilyen például egy pici teázó volt, ahova be is ültünk és mindketten valamilyen különleges teát kértünk.

- Egyébként. - kezdte a velem szemben lévő színes puffon ülő férfi, miután mi, mint gasztro-szakértők megbeszéltük melyik teában mit érzünk. Valószínűleg teljesen rosszul tippelve. - Meglepetésnek szántam, de nem akarom, hogy teljesen váratlanul érjen. Úgyhogy csak annyit mondok, hogyha visszaérünk a hotelbe, három napra pakolj be a hátizsákba, amit Jisoo betett a bőröndödbe. - mondta és újabbat szürcsölt a forró nedűből. Pillanatokon belül izgatottá váltam, hiszen fogalmam sem volt, merre megyünk és miért pont hátizsákba kell pakoljak, ami valóban volt nálam. Nem is kicsi, simán belefér három napi öltözet. Mocorogni kezdtem az ülőhelyemen, és bociszemekkel pislogva szinte könyörögtem Jungkooknak, hogy mondja el, mit tervezett. Mondanom sem kell, felesleges próbálkozás volt.

- Legalább annyit mondj, milyen ruhát pakoljak. - harapdáltam izgatottan belső ajkamat. Hátha a ruhákból ki tudom valahogy következtetni.

- Mindenképpen rakd oda a sálat, amit tegnap vettünk. - kezdte sorolni. - Hosszú, vékony nadrágot, és fehér inget, amik szellőznek, de nem égsz le bennük, mert sokat leszünk Napon. Emellett átlagos ruhákat, amiket napközben hordanál. - gondolkodott el, hogy kell-e még valami egyéb is, és úgy tűnt eszébe is jutott valami. - Ó, és valami elegánsabbat is rakj. - mondta és kacsintott egyet, amit már megszoktam tőle, de most amiatt, hogy nem tudom, mire számítsak, teljesen zavarba jöttem. Szóval ezért pakolt be nekem Jisoo elegánsabb göncöt is... Bár ennyiből még mindig nem tudtam semmire sem következtetni. Rohadt kíváncsi voltam már. Alig bírtam ki a nap hátralévő részét kérdezősködés nélkül.

Még sok szép helyet megnéztünk a nap folyamán és rengeteg képet készítettünk. Nagyon jól éreztem magam ismét. Még nem sötétedett be, de ma hamarabb le kellett feküdnünk, mint tegnap, ugyanis holnap korán kelünk, hogy elinduljunk az általam még nem ismert három napos utunkra. Már visszafele tartottunk a mai tartalmas program után, mikor a turistával teli utcán már a sokadik hennás mellett mentünk el. Nagyon tetszett, amit csináltak, és jó volt nézni, ahogyan mintákat rajzolnak az érdekes barna anyaggal az emberek bőrére. Ezúttal is azt figyeltem, ahogy egyre közelebb értünk egy nénike pultjához, ahonnan éppen felállt két hölgy, és örömmel nézegetve a kezükön viruló alkotást mentek odébb.

- Fiatalúr. - szólított meg az idős művészhölgy, akihez ekkor már alig álltunk két lépésre. Észrevehette, hogy és is őt néztem az imént, és kapva az alkalmon, hogy új vevőt fogjon egyből leszólított. Pislogva mutattam magamra, hogy biztos rám gondolt-e, bár szinte biztos voltam benne, hiszen ha nem kancsal, csakis rám nézhetett. Ő mosolyogva bólintott, és csalogatva folytatta. - A te gyönyörű hófehér bőrödön nagyon jól állna valami szép minta. Mit gondolsz? - kérdezte és már emelte is az asztalkáján lévő kis füzetet, amiben a lehetséges minták fotói lapultak.

- Milyen hennával dolgozik? - reagálni sem volt időm, Jungkook egyből a nő mellé lépett, hogy megnézhesse a festéket, amit használt. Nem értettem, miért kérdezi, hiszen még azt sem mondtam, hogy szeretnék egyáltalán, de csak fejemet oldalra döntve figyeltem a diskurzusukat.