Chilli Chocolate Soufflé °JiKook°

35. rész

Jungkook szemszöge

Szótlanul követtem a felszolgálót, míg barátaim asztalához vezetett, majd egy meghajlással köszöntem meg segítségét és a két férfi felé fordultam, akik pár perccel előttem érkeztek az étterembe. Nem voltam elragadtatva az asztalválasztásuktól, még annak ellenére sem, hogy a galériáról csodás kilátásunk nyílt az esti fényekbe burkolózott városra. Jobban örültem volna, ha egy földszinti sarokba húzódtunk volna és ki sem bújtam volna onnan a vacsora végeztéig. Nem is emlékszem már mikor éreztem magam utoljára ennyire elveszettnek, mintha az önbizalmam visszatért volna a középiskolás énjéhez. Közel harmincéves férfiként szégyelltem magam, amiért  úgy viselkedtem, mint egy önértékelési zavaros tini. Vagyis viselkedtem volna, ha megengedhettem volna magamnak, így ezt a hatalmas káoszt, ami belülről marcangolt szét, egy magabiztos orvos külsejébe rejtettem, az egom mögé. Még akkor sem tudtam kiengedni, mikor legjobb barátaimat üdvözöltem.

Tulajdonképpen miattam beszéltük meg ezt a vacsorát, jobban mondva Seokjin ragaszkodott hozzá, miután a közelmúltban elhintettem neki a Jimin és köztem zajló, pontosabban nem zajló dolgokat. A szilvesztert követő reggel teljesen össze voltam zavarodva, nem tudtam, mit érzek, csak azt, hogy az az érzés cseppet sem kellemes. Szinte feszített belülről, és ez a feszültség Jimin közelében csak felerősödött. Emellett pedig bármennyire is akartam, nem bírtam kiverni a fejemből azt az estét. Hogy mit tettem akkor éjjel és miért tettem. Undorodtam magamtól és féltem, ha Jimin tudomást szerezne róla, ő is megundorodna tőlem. Így hát a legjobbnak láttam távol tartanom magam tőle, hiszen ebben az esetben nem kellett attól tartanom, hogy netán illetlen gondolataim támadjanak egy-egy ártatlan öleléstől, de akár egy szende mosolytól is, melyet a fiú oly' gyakran intézett felém korábban. Az utóbbi időben azt a mosolyt alig láttam, persze saját magamnak hála, aki úgy tettem, mintha menekülnöm kéne előle. Pedig kevés dolgot szerettem jobban a világon, mint azt a mosolyt.

És nem csak a hotelben történteket, a szórakozóhelyen való megnyilvánulásait sem tudtam elfelejteni. Szerepjáték volt, tudtam jól, semmi nem volt se részéről, se részemről, mégis az az apró csók, melyet arcomra hintett kereken éjfélkor, azóta is bizsergést vált ki belőlem azon a ponton, és a gondolat, hogy azt ,,szeretőmként" kaptam tőle, megbolygatta a fantáziámat. Ötletem sem volt, miért töltött el ilyen hirtelenséggel száz és szár hasonló gondolat, hiszen ezelőtt soha még csak nem is pillantottam máshogyan Jiminre, mint legkedvesebb családtagomra. Mindezen gondolataimat ki is fejtettem a velem szemben ülő párnak.

- Természetes, ha vonzónak találod. - vont vállat Jin könnyedén mondandóm végeztével. - Te is férfiból vagy, Jimin pedig kivételesen erős szexuális kisugárzással rendelkezik. Ezt még mi is érezzük, pedig teljesen más a típusunk. - bökött fejével az erre halványan elmosolyodó párja felé.

- Ez sajnos tagadhatatlan, de ha mindez kimerülne szexuális vonzalomban, egyedül ott lent éreznéd. - mutatott Namjoon alig feltűnően ölemre, majd ezt követően feljebb, mellkasomra. - Arrafelé nem szabadna befeszüljél.

- Ezt hogy érted? - ráncoltam homlokom zavartan, de felesleges volt a kérdés, amint feltettem, rájöttem magamtól is.

- Érzelmileg kötődsz ahhoz a fiúhoz. Ez gondolom, nem új infó. - húzta száját laza félmosolyra, mire egyetértően bólintottam. Ez eddig is egyértelmű volt, Jiminhez különös módon kezdtem el kötődni, már jóval ezelőtt. De úgy gondoltam, bár a kapcsolatunk különleges, valamennyire mégiscsak természetes ez a fajta szoros kötelék kettőnk között, hiszen egy családot alkottunk. Sokszor úgy éreztem, lelkitársi szinten kapcsolódunk egymáshoz. Az egyedüli újdonság a testi vonzalom volt a fiú iránt. Igaza volt Namnak abban, hogy nem kéne a kettőt egyszerre éreznem, nem kéne hevesebben verjen a szívem, s fájóan összeszoruljon, míg a lábaim között is éledezni kezdek. Teljes agyrém volt, ami az utóbbi hónapban velem történt, az pedig csak még inkább kikészített, hogy ennyi idő alatt sem rendeztem magamban a dolgokat.