Chilli Chocolate Soufflé °JiKook°

29. rész

Jimin szemszöge

- Szóval azt mondtad neki, hogy Taehyunggal vagy. - ismételte el szavaimat, mihelyt feldolgozta a hallottakat. - Nem gondolod, hogy ez kicsit már sok?

- Yoongi, kérlek legalább te ne kezd. - sóhajtottam, s bármennyire igaza volt neki is, Hyunjinnek és Taenek is, ezt már elcsesztem, felesleges volt utólag okoskodni. Már én is úgy érzem, hogy jobb lett volna elmondanom az igazat, de ott akkor, előtte ez nem ment. Csak azt sajnáltam, hogy másokat is magammal rángattam egy ilyen kellemetlen dologba.

- Én csak nem értelek. - hajtotta le lemondóan a fejét. Kissé dühösnek tűnt, amit meg is értettem. - Azt mondod, nem homofób, sőt vannak meleg barátai és rólad is tudja, hogy az vagy. Akkor mi a probléma? - vonta fel szemöldökét, de mintha csak magához beszélne, nem vetett felém egy pillantást sem, és emiatt baromi rosszul éreztem magam. - Ha velem van a baj, akkor mondd.

- Mi...?

- Nem kedvel engem, igaz? - emelte ekkor fel a fejét és úgy mondta a magáét, mintha mindent értene. Pedig egyáltalán nem így volt. - Nem voltam neki szimpatikus és ezért nem mered neki elmondani, igazam van?

- Nem, nincs! - vágtam rá nagyobb hévvel, mint terveztem, emiatt kissé hátra is hőkölt. Mérges lettem, amiért azt feltételezte, hogy vele van a probléma, mikor igazából velem volt. Nem mondhattam el neki, hogy azért nem akarom még páromként említeni őt, mert félek, hogy emiatt Jungkook eltávolodna tőlem. Ez rosszabbul esett volna neki, mint a szedett-vetett dolgok, amiket indokként hoztam fel. - Ha Jungkook csak a bátyám lenne, mint neked Jaewoo, ő lett volna az első, akinek elmondom. De nem az, érted? - fújtattam. - Különben is, megbeszéltük, hogy én még nem állok erre készen. Azt mondtad, te sem akarod siettetni, akkor most mi ez?

- Én nem siettetem, csak nem értem a miértjét. - húzta el a száját, és puffogva vágódott le az ágya szélére, karjait összefonta maga előtt. Még vicces is lett volna, ha éppen nem lettem volna én is bosszús.

- Úgy jöttem el, hogy azt hittem, neked megfelel így. - forgattam szemet, de már innen tudtam, hogyha nem akarok veszekedni, akkor kettőnk közül nekem kell engednem és elővennem a macskáskodó énemet.

- De nem gondoltam volna, hogy azt mondod, Taehez jössz. - ingatta meg fejét, és én lemondóan sóhajtva léptem felé párat, majd combjai közé álltam, úgy fordítottam magam felé arcát. Felnézett rám, de nem láttam rajta enyhülést.

- Hát ezért jöttem, Min Yoongi? - kérdeztem arcát simogatva hüvelykujjammal. - Hogy ilyeneken vitatkozzunk? Ennél azért már érettebbek vagyunk, nem gondolod? - mosolyogtam rá halványan, és lehajolva adtam egy puszit az orrára.

Lebiggyesztette alsó ajkát és sajnálkozóan nézett rám. Összefont kezeit elengedte, majd hátsó combomra fogott és egy hirtelen mozdulattal az ágyra lökött maga mellé, úgy fordult felém. Feljajdultam, de a mosolyom csak kiszélesedett.

- Igazad van. - motyogta és arcát nyakamba temette miközben ölelt. Durci cicából bújós cica lett egy pillanat alatt. Még hogy én vagyok a macska, akkor ő mi? - Tökéletesen elég az, hogy most itt vagy, teljesen mindegy milyen indokkal. Nem akartam követelőzni, kérlek bocsáss meg. - emelte fel fejét, hogy rám tudjon nézni, én pedig kicsit megnyújtózva értem el vékony ajkait, hogy egy apró puszival hintsem meg azt. Ebben a pillanatban azonban kopogást hallottunk, és az illető meg sem várva a választ nyitott be. Ez az illető pedig történetesen Jaewoo hyung volt, aki nem mellesleg rendkívül kínos testhelyzetben talált minket.

- Mamáék megjöttek. - közölte, mintha csak a világ legtermészetesebb látványa fogadná és nem az öccse egy másik sráccal az ágyon nyálcserére készülve nézne vissza rá kukán. Majd csak úgy kiment, mi pedig pisloghattunk utána.