Chilli Chocolate Soufflé °JiKook°

22. rész

- Jó estét! - üdvözöltem a középkorú hölgyet, és bármennyire is próbáltam a szemébe nézni, nagyon nehéz volt vele tartani a szemkontaktust. Rajta azonban meglepődöttségnek még csak apró jele sem látszódott. Egy lágy ajakgörbülettel viszonozta köszöntésemet, és beljebb lépett a házba. Nagyon szép nő volt, korához képest irigylésre méltóan. Alacsonyabb volt a fiánál, de még így is pár centivel fölém ért. Ez a magasságbeli különbség pedig még inkább előhozta belőlem a kisebbségi érzetemet.

- Szia, aranyom. - szólított becézve, amitől majdhogynem földbe gyökereztem, olyannyira váratlanul ért. Ezzel el is dőlt az a kérdésem, miszerint tudja-e, ki vagyok. - Jeon Sunhee, Jungkook anyukája. - mutatkozott be kedvesen, én pedig egy szabályos derékszögbe vágva magam tettem hozzá hasonlóan. Egy cseppet sem akartam felé tiszteletlenség jelét mutatni.

- Park Jimin. - mondtam elővéve minden belém szorult magabiztosságomat. - Örülök, hogy megismerhetem, Sunhee-nim.

- Hívj csak Anyusnak, szívem. - fogott vállamra, és nem viccelek, konkrétan belemászott a képembe, úgy vizsgálgatott. Egy darab húsnak éreztem magam a hentesnél, amit erősen méreget, mielőtt a mérlegre tesz. A nő megfogta államat, majd oldalra fordította kissé fejemet, úgy vizslatott tovább, én pedig éreztem, hogy tarkómon legördül egy hideg izzadságcsepp. Csak pislogtam rá, és amíg ő engem pásztázott, én is őt néztem, s muszáj volt magamban megállapítsam; ez a nő biztos Isten tizenöt évesen szült, olyan sima volt minden vonása. - Milyen szép arcod van, kis Jimin.

- Ön sem panaszkodhat. - csúszott ki számon véletlen, és már képzeletben fejbe is csaptam magam hülyeségem miatt, amiért nem csak annyit mondtam, hogy 'nagyon kedves'.

- És még udvarias is. - eresztett el, miután végigmérte teljes valómat és diszkréten manikűrözött ujjaival végigsimított vállamon. Feleszmélve bambulásomból, segítettem levenni bézs, puha prémmel díszített bőrkabátját és a fogasra akasztottam, míg ő levette elegáns csizmáját is, és otthonosan nyúlt a cipős szekrény felé, ahonnan kivett magának egy házi papucsot. A hölgy egy hosszú, pliszírozott szoknyát viselt, és egy egyszínű, kabátjához illően bézs garbót. Vékony aranylánc és apró pötty-fülbevaló díszítette az öltözéket, mégis magukra vonták az ember tekintetét. Visszafogott sminkjére és egyszerűen kieresztett hajára is épp ez volt jellemző. Maga a nő belülről eredendően volt tekintélyparancsló, melyet megjelenésével cseppet sem torzított.

Ekkor lépteket hallottam meg a konyha felől, és bármennyire is volt első benyomásra aranyos a nő, hálát adtam Jisoonak, amiért végre megjelent.

- Sunhee-nim, milyen régen láttam. - lépett be az előszobába a fiatalabb nő és barátságosan közelített a másik felé, aki végül egy öleléssel köszöntötte. Meglepődtem a jeleneten, és ezek után már nem volt kétségem afelől, hogy Jisoo igenis elfogult a hölggyel kapcsolatban. Ezek barátnők voltak, hiába magázódtak.

- Szöulban volt dolgom. - magyarázta és beinvitálta magát a nappaliba, ahol helyet is foglalt az egyik kanapén. Bíztam benne, hogy ők ketten majd jól elbeszélgetnek, de ezt úgy tűnt, ők nem így gondolták. - Éppen a kis Jimin arcápolási rutinját szerettem volna kikérdezni. - mondta pechemre. - De előtte megtudhatnám, hol a fiam?

- A klinikára ment néhány dokumentumért. - válaszolt Jisoo, én pedig örültem, hogy ezt megosztottam vele, így nem én kellett megszólaljak. - Hozhatok egy teát? - ajánlotta fel házvezetőnk és már indult is, hogy lefőzze az italt.

- Megköszönöm. - mosolygott a magát kényelembe helyező asszonyság, én pedig nem tudtam, hogy inkább segítsek Jisoonak, vagy illetlenség lenne-e itt hagyni a vendéget, de ezt eldöntötték helyettem. - Gyere aranyom, hadd halljam. - ütögette meg maga mellett finoman a helyet, amire én ellenkezéssel meg sem próbálkozva ültem le, s fordultam óvatosan felé. Úgy éreztem, minden pillantásával a lelkemig hatol, pedig azt sem lehetett rá mondani, hogy nem volt velem rendes. Ellenben, meglepően közvetlen volt.