Chilli Chocolate Soufflé °JiKook°

8. rész

- Ne hozzak vizet, baszki? - fogta hátra szemembe lógó nedves tincseimet Yoongi, miközben én a wc kagyló felett könyökölve adtam ki magamból mindent. Borzasztóan rosszul éreztem magam.

- Nem kell, mindjárt jobb lesz. - mondtam, de ahogy befejeztem a mondatom jött is a következő adag. Sosem ittam még ilyen sokat ennyire rövid idő alatt. A fiú hűségesen tartott másik karjával, nehogy eldőljek és végül magamat hányjam le, amire valljuk be, elég nagy esély lett volna, ha egyedül lettem volna.

Egyértelműen azt gondolhatta mindenki, hogy a sráccal szexelni jövünk a mosdóba, hiszen az erotikus kis előadásom után minden erről árulkodott. A valóság az volt, hogy csak kurvára megállni sem tudtam a saját lábamon, és ha Yoongi nem a derekamat tartva kísért volna el a fiú wc-ig, azt hiszem el se jutottam volna idáig.

- Egyébként milyen voltam? - kérdeztem miután kicsivel jobban éreztem magam, de még mindig a csempén ültünk mindketten. Nem akartam kimenni a tömegbe egyenlőre. A fiú arcán egy halvány mosoly jelent meg, majd combomra vezette csontos kezét, és úgy nézett szemeimbe.

- Olyan, hogy most ott kint kurvára féltékenyek lehetnek rám. - suttogta alsó ajkát beharapva, mire én csak elejtettem egy apró kacajt. Tulajdonképpen nem számított, hogy mennyire gondolja ezt komolyan. Tudtam, hogy nem tenne többet annál, hogy megfogta a combom. A legutóbb sem használta ki, hogy részeg voltam, pedig megtehette volna, ugyanis úgy be voltam rúgva, hogy a fele estére nem emlékszem azóta se. - Figyelj csak... - kezdett bele, mire én egy halk hümmögéssel jeleztem neki, hogy figyelek, csak ne várja, hogy a szemébe nézzek, mert jelen pillanatban örültem, ha találtam egy fókuszpontot, hogy ne forogjon annyira körülöttem a világ. - Tudom, hogy nem voltam túl udvarias múltkor, és ezért szeretnék bocsánatot kérni.

Én csak néztem ki a fejemből, és próbáltam lassan felfogni kimondott szavait, és összerakni magamban a mondat értelmét. Ez azonban nem igazán jött össze. Az alkohol hatása miatt lehetett, de nem jutott eszembe, pontosan mire értette az iméntit. És én ekkor úgy voltam vele, hogy végül is elnézést kért a tettéért - és bár fogalmam sem volt, pontosan miért -, nekem pedig semmi okom nincs rá, hogy ne fogadjam el bocsánat kérését. Így csak bólintottam egy nagyot, jelezve, hogy semmi probléma, felejtsük el. Részemről pedig valóban így volt, tényleg elfelejtettem.

Yoongival nem találkoztam a múlt heti nyárzáró buli óta. Szünetekben láttam néha, de amikor a hosszú ebédszünetekben lehetőségem lett volna rá, hogy megismerjem a társaságot, akikkel Tae oly' gyakran szokott lógni, én mindig külön órán voltam. Tehát igen, a buli óta egy szót sem beszéltem vele, s azon kívül, hogy bekövettük egymást Instagramon, még csak inteni sem intettünk egymásnak a folyosón. És az is lehet, hogy ő észre sem vett egyszer sem. Most viszont nagyon úgy tűnt, hogy minden figyelme rám irányult.

Ekkor a mosdó ajtó nyitódását hallottam meg, majd egy trappolva közeledő egyénre lettem figyelmes, aki megállva a nyitott fülke előtt, melynél ültünk, fennhangon kezdett el panaszkodni.

- Basszus, mindenki azt hiszi, hogy itt bent dugtok, és senki nem mer bejönni wc-re. - tolt le minket idegesen Taehyung, mire a mellettem ülő csak egy hitetlenkedő kacajt ejtett, ellenben én, aki a szesz ellenére is fülig pirultam. Én is gondoltam rá, hogy talán emiatt nem jött egy ideje senki a wc közelébe, de kimondva nagyon kínos volt. Barátom végül csak leguggolt mellém, és vállamra téve kezét, lágyabb hangsúllyal folytatta. - Hogy érzed magad? Rohadt sokat ittál.

- Azon kívül, hogy most okádtam ki nagyjából három litert, egész jól. - mosolyogtam rá a fiúra, s próbáltam nem úgy hunyorítani, mint aki elvesztette a kontaktlencséjét és a földön keresi éppen.