Chilli Chocolate Soufflé °JiKook°

2. rész

Jungkook szemszöge

A siker egyik alapköve, az, hogy az ember a megfelelő személyekkel vegye magát körbe. Ha Jin hyung nem rendelkezne ilyen nagyszerű meggyőző képességgel, ki tudja, mikorra zajlott volna le az örökbefogadási folyamat. Így viszont az eredetileg négy hónapos procedúrát alig két hónapra csökkentették le. Azt azért még tegyük hozzá, hogy az sem nem mindegy, milyen ügyféli körökben mozog valaki. Kiderült, hogy néhány éve, még gyakornok koromban, a gyermekotthon igazgatójának édesapja is a páciensem volt. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy előrébb dátumozta és lepecsételte a papírjaimat, így azok már nem kellett végigmenjenek a hosszan elnyúló ügyintézési folyamatokon.

Jövő héten kezdődik az örökbefogadási tanfolyam, majd különböző alkalmassági vizsgákon kell túlesnem. Szerencsére ez a folyamat legkönnyebb része. A legtöbb esetben a  határozat lassú kiállításával van a baj. De ezt sikerült felturbózni. Küldtem is egy csekély kis adományt az intézmény részére. 

Jelenleg olyan izgatott vagyok, hogy ha belém csapna egy villám, sem tudnám levakarni magamról a vigyort. Maximum mások vakarnának fel engem a földről, de az más téma. Őszintén nem gondoltam volna, hogy ekkora fordulatot fog venni a nézőpontom, és ennyire megváltozik a véleményem. Az árvaházi látogatásra abszolút kedvtelenül mentem el, a reménynek még csak a gondolata sem pislákolt fel bennem, hogy tényleg hasznos lesz a program. Viszont a Jiminnel való találkozásom feje tetejére forgatta az eddigi életfelfogásomat. És valószínűleg túlságosan rápörögtem a dologra, ami végképp nem jellemző rám. Igaz, még nem igazán tudom eldönteni, hogy Jimin igazán kedvel-e engem, vagy el tudna-e képzelni velem egy közös életet, de minden esetre én bizakodó vagyok. Csak néhány napja beszélgettem vele először, de már felhívtam a lakberendezőket a szobaátalakítás miatt. Ha eljutunk addig, nem költöztethetem be egy vendégszobába. Otthonossá kell tennem számára a környezetet.

Nem mondom, vannak még kétségeim afelől, hogy megfelelő gondviselő lennék-e, hiszen én sem a legszebb szülői példákat kaptam attól függetlenül, hogy anyagilag minden biztosítva volt. Tartok attól, hogy pont olyan leszek, - akaratom ellenére is - mint az én anyám, avagy pont az ellentettje, és éppen ezért rontok valamit el. Az a tény viszont kimondottan nyugtat, hogy Jimin már nem egy ötéves, a nevelése kilencven százalékát nem én fogom adni az életében, úgyhogy, ha mégsem csinálok valamit a legjobban, azt majd korrigálja az, hogy ő már felnőtt fejjel tud gondolkodni dolgokról. A beszélgetésünk alapján értelmesnek véltem, és ez reméltem, hogy így is van. Emellett pedig...még soha az életemben nem láttam olyan aranyos srácot, mint ő. Mind kívülről, mind belülről.

- Üdvözlöm Önöket a három hetes szülői örökbefogadási tanfolyamon! - köszöntött minket a hölgy, aki az órákat fogja tartani. Ahogy végignéztem a csoporton, nagyjából lehettünk húszan, közülünk azonban talán ketten voltunk egyedülállóak. Igyekeztem nem feltűnően felmérni az embereket, de ahogy láttam, ők nem próbálták meg ugyanezt tenni. Néhányan olyan fura és hitetlenkedő arccal bámultak felém, hogy éppen csak nem mondják a szemembe, hogy nem idevaló vagyok. Persze mondaná ezt a skinnyjeans-es, pink New Balance-os anyukajelölt.

A kellemetlenség csak akkor fokozódott, mikor a tájékoztató után egy körbe ültettek minket. Úgy éreztem magam, mint egy csoportos terápián, már vártam, hogy mikor teszik fel a mindent el döntő kérdést: Szeretnél beszélni róla? Végül nagy nehezen belekezdtünk a gyakorlati felkészülésbe, ahol számos idegörlő feladatot végeztünk el. A legunalmasabbnak talán az újraélesztés bizonyult, ami lehet csak orvosi elfogultság, de minden ember számára kötelezővé tenném az elsajátítását. Az egy dolog, hogy alap lenne ismerni a technikát, de az felfoghatatlan, hogy egy harmincéves nem bírja megjegyezni, hogy a csecsemő mellkasát nem kell a padlóba passzírozni. A pszichológiai "játékoknál" már kezdtem érteni, hogy egyesek miért távoztak már az elején, és eszembe jutott a tájékoztatón elhangzott mondat, miszerint nem mindenki fogja bírni a megpróbáltatásokat. A szituációs gyakorlatok felénél én is azt hittem, felrúgom a partneremet.