Chilli Chocolate Soufflé °JiKook°

12. rész

- Boldog szülinapot Jiminieee! - ölelgetett két legjobb barátom miután elfújtam a tortán a gyertyát. Teljesen meglepetésként ért, hogy a péntek esti megbeszélt találkozásunk a szülinapom ünneplésére lett megszervezve. Egy kisebb vízipipa bárba jöttünk el, és a helyet eddig még én sem ismertem, viszont nagyon hangulatos volt, az elválasztott boxnak köszönhetően pedig senki nem is zavart minket az ünneplésben. Annak pedig külön örültem, hogy Tae Hyunjint is elhívta, hiszen nélküle nem tudtam volna elképzelni a szülinapomat. Csak a kis társaságunk volt jelen, így ennél jobb nem is lehetett volna. Talán csak akkor, ha Jungkook is velünk lett volna, de nem hinném, hogy jól érezné magát egy csapat tinédzser között. Meg egyébként is, holnap egész nap vele lehetek. Ezért is nem akarhatták szombaton tartani, amikor eredetileg lenne a szülinapom, hiszen gondolhatták, hogy aznap inkább a családommal szeretnék ünnepelni. Bár csak Hyunjin, Taehyung, és persze Yoongi tudja, hogy nálam mi a helyzet, de akkor is. Örültem ennek a kis figyelmességnek a részükről. Így összesen heten voltunk, és ez pont elég volt ahhoz, hogy jól érezzük magunkat.

- Tudom, hogy nem szereted a tárgyiasítást. - kezdte csapatunk egyetlen női tagja, és egy ajándéktáskát vett elő. - De azt is tudom, hogy alkoholista vagy, úgyhogy Isten éltessen! - csúszott mellém, és egy cuppanóst nyomva arcomra ölelt át. Komolyan, ha egy nőt kéne válasszak, az fixen ő lenne. Humoros, aranyos, de közben magabiztos és egy cseppet sem tartózkodó. Sakura már az első perctől ilyen közvetlen volt velem, sőt, mindenkivel az, ahogy megismertem, egyedül Yoonginak nem merészkedik puszit adni, de néha napján ő sem menekül.

- Te egy Istennő vagy Sakura noona. Köszönöm szépen. - öleltem vissza egy levakarhatatlan vigyor mellett és elvettem tőle az ajándékba kapott piát, ami megnézve, nem egy pár-ezer yenes olcsó émelyítő volt, de legalább nagyobb ajándékra senki nem költött. Nem viccelt, komolyan alkoholista lettem amióta velük barátkozom. És ezt a jó szokásomat nem is terveztem az este folyamán megváltoztatni. Tudtam, hogy olyan emberekkel vagyok, akik vigyáznak rám, ha kicsit többet iszom a kelleténél, ezért kivételesen egy kört sem utasítottam vissza. Ahogy láttam, a többiek is épp olyan jól voltak már, mint én, nem beszélve Taeről és Hyunjinről, akik egyaránt nem bírják túl jól az alkoholt. Viszont örömmel vettem tudomásul, hogy szépen egymásra találtak, épp olyan drámakirálynő volt az egyik, mint a másik. Nem is tudom, miért nem találkoztak már korábban, hiszen mindkettejüknek meséltem már egymásról, nem is keveset.

Seonghwa maradt a csapat apukája, aki annak ellenére, hogy ivott, jól tartotta magát, arra hivatkozva, hogy valakinek ügyelnie kell a a bandára. Yoongi és Hoseok hyung szinte végig egymással voltak elfoglalva, és még részegen is a nagyra-törő terveikről beszéltek egymásnak, olyan kifejezéseket használva, melyek jelentését ha akartam, sem tudtam volna beazonosítani. De mindennek ellenére igazán szórakoztató volt őket hallhatni, miként teljesen beleélve magukat affektáltak. Ilyen lehet, mikor két fanatikus zseni egy helyre kerül. Nem hiába legjobb barátok. Az általában csendes Yoongi hyung is ezerszer jobban felszabadult a táncos fiú mellett, amit örömmel néztem végig, hiszen még nem láttam ezt az oldalát.

Az este nagy részében nem vettem elő telefonom, hiszen a társaság sokkal érdekesebb volt, viszont azért néha-néha rá kellett pillantsak a készülékre, nem-e érkezett valami fontos üzenet. Ráadásul Jungkookkal egész nap tartjuk a kapcsolatot amellett, hogy én iskolában, avagy ez esetben a barátaimmal, ő pedig munkában van. Ahogy gondoltam, fél órája válaszolt arra az üzenetemre, hogy ma valószínűleg Tae-nél alszom, ugyanis megleptek egy kis családias ünnepléssel. A férfi nem lepődött meg, mint kiderült, tudott is róla, mert Taehyung már korábban megbeszélte ezt vele.

- Kookie képet kér. - dőltem Hyunjinie vállára és kezébe nyomtam a telefonom, hogy ő fotózzon, hiszen neki hosszabb karja volt, így mindenki beleférhetett a képbe. Amióta megtörtént velem, az, ami, Jungkook időközönként mindig rám ír, ha elmegyek valahová, ha az csak az iskola is. Félreértés ne essék, nem zaklat, de pár óránként mindig lecsekkolja, hogy minden rendben van-e velem. Igazság szerint örültem, amiért így törődött velem. Biztosan tudja, hogy legutóbb kicsit kamuztam, de nem firtatta többet utólag, ezért pedig szintén hálás voltam. Csak neki okoznék vele fejfájást, ha még az én terhemet is a nyakába akasztanám. Így is elég az, hogy a történtek után kicsit jobban odafigyel arra, hogy mit csinálok napközben.