Chilli Chocolate Soufflé °JiKook°

28. rész

A családi vacsora - néhány kínos pillanatot leszámítva - remekül sikerült, Jiminen a megnyugvás jelei szemmel láthatóak voltak. Három nap múlva indulunk Japánba, és ez elég idő mindent pontosan leszervezni és elintézni, de semmit sem szerettem volna utolsó pillanatra hagyni, ezért a bőröndöm már elő volt készítve, félig bepakolva. Ennek a másik oka természetesen az volt, hogy már kisgyerekeket megszégyenítően be voltam zsongva. Furcsa mód mindez nem a csodálatos japán tél miatt volt, sokkal inkább amiatt, hogy azt Chimmel tölthetem.

- Kook. - hallottam meg a vékony hangot, majd két kopogást az eleve nyitott gardróbajtón. A fiú felé néztem, aki ekkor pár lépéssel közelebb jött és figyelemmel követte végig ruháim válogatását. - Kopogtam, de nem válaszoltál, úgyhogy beengedtem magam. - vázolta fel, én pedig a távirányítóért nyúlva, a gardróbból kicsit kihajolva, le is vettem a tévéből szóló - valóban hangos - zenét. - Beszélhetünk?

- Veled bármikor és bármiről. - néztem rá jelentőségteljesen. - Te is tudod. - tettem hozzá, remélve, hogy szavaimat komolyan is veszi, ugyanis a legutóbbi húzását még mindig nem emésztettem meg teljesen. Csupán a neki kínos helyzet elkerülése érdekében nem hoztam fel a dolgot.

Bólintott, de még perceknek tűnő ideig tétovázott. Kezeit tördelte és belülről száját rágcsálta. Értetlenkedve léptem mellé, kezemet vállára téve, de nem nézett a szemembe. Ötletem sem volt, hogy mi lehet a probléma, ami miatt így feszengett, de igyekezve nem a legrosszabbra gondolni, nem kezdtem el aggodalmaskodni. Úgy éreztem, a sürgetés nem mindig a legmegfelelőbb. Itt most legalábbis biztosan nem.

- Ugye pár nap múlva elutazunk. - kezdte egy kisebb önbiztató sóhaj után, mire bólintottam. - És tudom, hogy eddig úgy terveztük, mindketten itthon leszünk a napokban, viszont Taehyung szülinapját szilveszterkor ünnepeltük volna meg. - folytatta, ami kezdett bennem rossz érzéseket kelteni, de az fel sem merült bennem, hogy egy szülinap miatt lemondaná az utat, így hát nem szóltam közbe. - Mivel a szilvesztert nem itthon töltöm, ezért arra gondoltunk Taevel, hogy mi megünnepelnénk hamarabb. Szóval meghívott magukhoz Daeguba holnap és holnaputánra. - a végét már szinte hadarta, és csak ezután nézett fel rám. Csak pislogtam, majd jóízűen elnevettem magam.

- És emiatt hoztad rám a frászt? - kacagtam. - Egy hétig össze leszünk zárva, lesz időnk bepótolni azt a két napot. - mondtam, hiába nem így gondoltam valójában. A két nap az két nap, az időt pedig nem lehet pótolni, mert folyamatosan halad. Szívesebben töltöttem volna vele, mit ne mondjak, de Taehyung számomra is fontos ember volt - szinte már kisöcsém - aki megérdemelte, hogy minden barátjával megünnepelhesse a születésnapját. Emiatt aztán végképp nem haragudtam volna. Meg egyébként semmilyen más program miatt nem, neki is volt élete, nekem is. - Foglalok neked repjegyet, de ha úgy kényelmesebb, el is viszlek.

- Az az igazság, hogy Taehyung már foglalt. - mondta, nem túl nagy meglepetésemre. Tulajdonképpen Taehyungra vallt, hogy már azelőtt intézkedett, hogy közölte volna a terveit. Bár érdekesnek tartottam, hogy nekem nem mondta, mégiscsak vagyunk olyan jóban, hogy az ilyeneket legalább egy üzenetben a tudomásomra hozza...

- Akkor majd kiviszlek a reptérre. - mondtam, és így is történt. Másnap ilyenkor már a reptéren voltunk, mivel Jiminnek nem volt feladott csomagja a két napra, a becsekkolás gyorsan ment. Én a beléptetőkapuig kísérhettem. Tudtam, hogy kicsit ideges, hiába csak alig egy órácska volt az út, mégis ez volt élete első egyedüli repülőútja. Büszke is voltam rá, hogy ilyen bátor volt, sokan még felnőttként is alig mernek felülni egy gépre, neki nem okozott különösebb problémát első alkalommal sem, és most sem, pedig egyedül ment. - Írj, ha leszálltál. - mondtam, mikor elkezdődött a beszállás és neki is hamarosan indulnia kellett. - Meg mikor Taehyunghoz értél. Igazából bármikor.