Chilli Chocolate Soufflé °JiKook°

27. rész

- Jungkook, ez papírvékony lett. - mondtam szenvedve, és meglengettem szemei előtt a fenyőfa formájú nyers mézeskalácsot.

A terv szerint haladva ma együtt sütögettünk, már ameddig szerencsétlen férfi bírta az iramot. Jisoo volt olyan kedves és mielőtt tegnap elvittük volna Gunpoba a családjához, összegyúrta nekünk a mézeskalács tésztát, így nekünk már csak a sütés és a díszítés maradt. Jungkookra bíztam a tészta kinyújtását, hátha az ő konyhai képességei is fejlődnek valamelyest, de még ráfért a gyakorlás.

- Úgyis feldagad, nem? - húzta fel szemöldökét, én pedig nevetve hessegettem arrébb, hogy újra tudjam gyúrni a leheletvékony lapot.

- A mézeskalács nem így működik. - ingattam fejem, ő pedig egy meglepődött 'o'-t formázott szájából. Isteni aranyos volt az ügyetlenkedése. Rendesen élveztem, hogy végre valamit én magyarázhatok el neki. - Legyen ilyen vastag. - mutattam két ujjam között a méretet, mire bólintott, és nagy koncentrálva elkezdte újból kinyújtani azt.

- Így jó? - kérdezte, és le is hajolt, hogy szemmagasságból lássa a nem teljesen egyenletes munkáját. Helyeslően válaszoltam egy elfojtott kuncogás mellett, miközben már a díszítésül szolgáló cukormázat töltöttem a kinyomókba. Muszáj volt elnevetnem magam komoly tekintetén, ahogy egyesével szúrja ki a mintákat.  Tűpontosan rakogatta egymás mellé őket a tepsire, mintha egy kis megnyomódás már tönkretehetné őket. - Ne nevess. - szólt rám felhúzott orral.

- Én nem is. - mosolyogtam huncutan, és hirtelen ötlettől vezérelve egyik ujjammal a mázba nyúltam, és krumpliorrára kentem azt, egy kis fehér foltot hagyva ott. Eltátott szájjal, mérgesen nézett rám, én meg csak nevettem rajta, de arra nem számítottam, hogy ő majdnem az egész kezével nyúl a fehér cukros krémbe, és végigkeni a homlokomon. Széttárt kezekkel álltam előtte, s néztem őt, aki mintha jól végezte volna dolgát, egyesével nyalogatta le ujjairól a maradékot. Ha nem csöpögött volna a fejemről a ragadós máz, talán még túl is gondoltam volna. - Te normális vagy? Én csak egy picit nyomtam az orrodra. - hüledeztem, mire csak lazán megvonta a vállát, és már visszafordult volna sompolyogva a mézeskalácsformákhoz, ám ezt nem hagyhattam. Ez bosszúért kiáltott.

Idegesen nyúltam a liszt felé, és egy igazán picit a markomba véve, szórtam rá arcára. Elnevettem magam rajta, de én sem voltam jobb állapotban, sőt, még mindig úgy gondoltam, hogy nekem nehezebb lesz azt a csomó cukrot lemosnom magamról, mint neki az apró lisztfoltot. Hát ő nem így gondolta.

Láttam, ahogy felindulásból a lisztes zacskó felé nyúl, én viszont ekkor már amilyen gyorsan csak tudtam, elhagytam a konyhát. Csak úgy szedtem a lábaimat, és már nem szórakozva, hanem inkább félelmemben jajgattam, ahogy meghallottam, hogy fut utánam. A következő, amit éreztem, az egy nagy adag por volt a nyakamon, ami szerintem az egész hajamat is beterítette. Apám, ez vagy egy egész maroknyi volt!

- Olyan lesz az egész ház! - figyelmeztettem, de tovább szaladtam, és hátra sem mertem nézni, miközben végigkergetett a folyosón, és mintha meg sem hallotta volna, tovább dobált. - Jungkook, fejezd be! - szaladtam vissza a konyhába, ahol a konyhasziget körül kezdett kergetni, és néha-néha irányt váltva próbált utolérni, ami nem esett nehezére, tekintve, hogy sokkal hosszabb lábai voltak, mint nekem. Szart sem értem vele szemben a csirkelábaimmal.

- Kölcsön kenyér visszajár. - mondta, mikor karomnál fogva elkapott, és a földre tepert, ráülve csípőmre, hogy mozdulni se tudjak. De még csak kapálózni se, hiszen a kezeimet is könnyűszerrel, egy kézzel lefogta fejem felett. Kiszolgáltatott helyzetben feküdtem alatta.

- Ne...! - kiáltottam volna, de számba egy jókora adag liszt érkezett, amitől köhögni kezdtem, és szerintem az egész arcára visszaprüszköltem azt, amit rám szórt. Kezeimet elengedte, hogy le tudja törölni magáról, én pedig örülve szabadulásomnak, azonnal felé nyúltam. A lisztes zacskót kezdtem el kirángatni a kezéből, de csak annyit értem el vele, hogy abból még több kiszóródjon, mindkettőnket beterítve.