Valentin napi vallomás

Part 1

1.

- Éva, elég volt, most már igazán rád fér egy kis kikapcsolódás, felejtsd el végre Jisztiánt, és nézz körül, hátha találsz valakit, aki tetszik. - szólt rá barátnője, Kati, ahogy beléptek a Közgáz Pinceklub ajtaján, és arcán megint meglátta a jól ismert kifejezést.

Éva nem volt jó kedvében, éppen azon filozofált, hogy neki miért nem sikerül egyik kapcsolata sem. Volt már egy pár barátja, így 17 évesen, de egyiket sem szerette úgy igazán. A legutóbbi fiú, Jisztián azonban mély érzéseket ébresztett benne, ám a srác közölte vele, nem akar vele járni. Pedig Éva biztos volt benne, hogy hasonlóképpen érez, mint ő, ez érződött a szavaiból, ahogy ránézett, ahogy hozzáért, átkarolta. Tulajdonképpen csak az a bizonyos első csók nem csattant még el köztük, a lány pedig azt hitte a múltkori suli bulin ez meg fog történni. Helyette kapott egy összebújós, lassú táncot, és egy beszélgetést, amelyből kiderült, hogy a fiúnak barátnője van, akivel esze ágában sem volt szakítani. Ez 2 hónapja történt, de még nem heverte ki. Pedig megfogadta, hogy elfelejti, de nem volt könnyű, hiszen a fiú nap mint nap szembe jött vele az iskola folyosóján.

- Csajok, de régen voltunk itt. - ujjongott Melinda, a harmadik barátnőjük. - Nézzétek ott vannak a többiek is.

Valóban elég sok osztálytársukat felfedezték a ruhatárnál.

- Ezt azt jelenti, hogy nagyot fogunk bulizni! - lelkendezett Kati, és Éva kedve is kezdett megjönni.

Ezért úgy döntött ma este nem fog semmilyen fiúra gondolni, csak élvezi a zenét, a táncot, és a barátai társaságát.

Az első kör ital után bele is vetették magukat a tömeg közepébe, és csak táncoltak. Évát a zene ritmusa magával ragadta, és végre igazán jól érezte magát. Amikor pár óra múlva kimentek egy kicsit pihenni, Éva nagyon jókedvű volt. Mosolyogva indult a lépcső felé az asztalukhoz, amikor egy fiú hozzálépett.

Gábor éppen a mosdóból lépett ki, amikor meglátta a lányt, és első pillantásra beleszeretett. A hosszú barna haja csak úgy hullámzott utána, aranyos arca és mélybarna szemei megbabonázták, a csodás alakjáról nem is beszélve, amit a fekete szűk bőrnadrág és a tűzpiros felső csak még inkább kihangsúlyozott. Ott állt egyhelyben és csak bámult a lányra, még soha nem érzett hasonlót. Tudta, azonnal meg kell szólítania. Oda is lépett hozzá:

- Szia! Gábor vagyok. Meghívhatlak egy italra?

Éva meglepetten nézett a fiúra. Ennyire direkt módon még sose szólították le azelőtt. A srác igazán jól nézett ki szőke, göndör hajával és kék szemeivel. De ő most nem akart ismerkedni.

- Nem. Köszönöm. - válaszolta és máris menni akart.

- Miért nem? Talán a barátod ellenezné? - a fiú nem hagyta annyiban.

- Nem. Nincs barátom, és jelenleg nem is szeretnék. Ne haragudj- mondta még bocsánat kérően és ezzel gyorsan el is tűnt. Megkereste barátait, akik az emeleten ültek, és ő is letelepedett közéjük. Hamarosan meg is feledkezett az iménti srácról.

Gábor annyira meglepődött, hogy pár percig nem is tért magához a kábulatból. Először is a lány szépsége nyűgözte le, aztán pedig az, ahogy kedvesen, de határozottan visszautasította. Most már biztosan tudta, hogy meg kell ismerkednie ezzel a lánnyal.

Megkereste a barátait, és kért egy italt, hogy magához térjen az iménti jelenet után, és eldöntse hogyan tovább. „Nyilván a táncparketten lesz a legnagyobb esélyem újra látni." - gondolta, így amikor a többiek indítványozták, hogy vessék bele magukat újra a táncolók közé, nem tiltakozott.

Éva amikor újra táncolni mentek, akkor pillantotta meg a fiút, aki leszólította, most éppen megbabonázva bámult rá, de Éva hátat fordítva táncolt tovább. Gábor egyszerűen nem tudta levenni róla a tekintetét, ezért igyekezett mindig úgy táncolni, hogy láthassa a lány szép arcát. Éva percről percre idegesebb lett ettől, végül elhagyta a tánctermet. Gábor utána ment, a lány rá sem nézett, csak tovább haladt a női mosdó felé. Kilépve ott találta a fiút.

- Hagyj békén- mondta neki.

- Egyszerűen nem tudlak, annyire tetszel. - mosolygott Gábor.

Éva sóhajtott egy nagyot, sajnálta a fiút, tetszett is neki, de úgy érezte, most még nem képes újra ismerkedni.

- Rendben, megértettem. - mondta hirtelen a fiú. - De egy táncot azért kérhetek?

- Ok. - bólintott Éva.

A buli a vége felé közeledett, lassú számokat adtak. Gábor átkarolta a lány karcsú derekát és végigsimított a hátán, egészen a válláig, majd ott megállapodott. Éva imádta, ha egy fiú így karolja át, jólesően megborzongott és átölelte a fiú nyakát.

- Miért nem engeded, hogy megismerjelek, nem tetszem neked? - suttogta Gábor a fülébe.

- Nem erről van szó, te nagyon jól nézel ki, de én most senkivel sem akarok megismerkedni. Egy jó időre elegem van a fiúkból.

- Megbántott valaki?

- Igen. Valaki nagyon csúnyán becsapott.

- Szeretted?

- Azt hiszem igen.

- Mit csinált az illető?

- Nem akarok róla beszélni.

- Rendben. Most minden fiút gyűlölsz?

- Nem.

A számnak vége lett, Éva menni akart, de Gábor még nem engedte el.

- Azért a nevedet elárulod?

- Éva.

- Köszönöm a táncot Éva. - mosolygott a lányra, de szeme szomorúságot tükrözött. A lány kedvesen visszamosolygott rá, és egy pillanatra megingott, de aztán barátnői pont odaértek, és elhívták, hogy indulnak haza.

- Akkor szia. - köszönt el a fiútól.

- Viszlát. - szólt halkan a fiú, majd sarkon fordult és elindult kifelé, úgy érezte muszáj kimennie a levegőre.

Hazaindulni még nem akart, csak bánatosan ücsörgött a buszmegállóban. Még azt is látta, amikor Éva a barátnőivel kijött a klubból. A csapat egyik fele Buda felé vette az irányt, át a hídon, köztük Évával. Páran viszont a buszmegállóban álltak meg, ahol ő is üldögélt. Akaratlanul is hallotta miről beszélgetnek: valamilyen kampányról, meg szavazásról volt szó, hogy ők a 3.e és így Hárem párt lesz a nevük, és hogy milyen programokat fognak szervezni a Veres Pálnés napokra.

Ez a név megütötte a fülét, hiszen az egy közeli gimnázium, lehet, hogy Éva is oda jár? Szomorúsága elillant, új terv kezdett kibontakozni agyában. „Meg fogja hódítani ezt a lányt!"