Valentin napi vallomás

Part 10

10

Vasárnap jött a szokásos üzenet Gábortól:

„Nagyon jól éreztem magam veled tegnap, remélem nem érezted úgy, hogy túl rámenős vagyok."

Úgy érezte muszáj ezt tisztáznia a lánnyal, mert tegnap óta kétségek gyötörték. Ő őrülten vonzódott Évához, érezte, hogy a lánynak sem közömbös, de mégis mintha még visszatartaná valami.

„Én is nagyon jól éreztem magam veled tegnap, és ne aggódj, nem voltál az. 😊"

Éva nem tudta mit írhatna, hogy Gábor ne érezze rosszul magát. Egyértelműen vonzódtak egymáshoz, ez már a kávéházban kiderült, csak neki még idő kell. De nem akarta kétségek között vergődni a fiút, aki tetszik neki.

„Én is vonzódom hozzád, csak még kell egy kis idő." - írta meg végül. Jobb az őszinteség.

Gábor alig akarta elhinni, amikor elolvasta az üzenetet, szíve egyből hevesebben kezdett el verni, és magához akarta ölelni az egész világot. Tetszem neki!

„Tudod, amikor először találkoztunk meséltem, hogy volt egy fiú, aki nagyon megbántott, és még nem tudok újra bízni." - folytatta Éva.

„Igen, emlékszem. Elmondod mit történt?"

„Nagy vonalakban annyi, hogy hónapokig úgy viselkedett, mintha akarna tőlem valamit, aztán meg kiderült, hogy barátnője van."

„És veled csak szórakozott?"

„Annyit mondott, hogy tetszem neki nagyon, de a barátnőjét nem tudja ott hagyni. Tovább nem hallgattam, otthagytam. Az a baj, hogy egy suliba járunk, és nap mint nap összefutunk."

„És ő továbbra is nyomul rád?"

„Úgy tesz, mintha még mindig jóban lennénk, de én kerülöm."

„Értem." Gáborba belemart a féltékenység. Ez még nem egy lezárt ügy. Mi van, ha a srác mégis meggondolja magát, és Évát akarja, szakít a barátnőjével. Akkor vele mi lesz?

„És, ha mégis szakítana a barátnőjével, és újra megkörnyékezne?" fel kellett tennie ezt a kérdést.

„Már elvesztette az esélyét. Csak tudod az a bajom, hogy nem értem miért viselkedett így, minek hülyített hónapokig? Nem úgy ismertem, mint aki ilyen."

„És az a legnagyobb baj, hogy naponta összefutsz vele, igaz?"

„Hát igen, a mienk mellett van az osztálytermük. Talán beszélnem kéne vele, mert az zavar, hogy nem értem miért tette." jutott most eszébe Évának. Igen, akkor talán tovább tudna lépni.

„Sajnálom, hogy így bánt veled ez a fiú, és tudom, hogy engem nem ismersz régóta, de annyit szeretnék elmondani, hogy én komolyan gondolom veled. Az első pillanattól fogva, ahogy megláttalak, és azóta, ahogyan egyre jobban megismerlek kezdelek egyre inkább megkedvelni." Igazából őrülten szerelmes vagyok beléd! írta volna legszívesebben, de nem akarta megijeszteni Évát.

Éva szívét megmelengették ezek a szavak.

„Tudom, és én is egyre inkább kezdelek megkedvelni."

„Ennek örülök."

Éva ez után a beszélgetés után úgy dönt beszélnie kell Jisztiánnal, tudni akarja miért viselkedett így. De hogyan tegye ezt? Kell tanács és segítség is. Már hívta is barátnőjét, Katit.

- Szia, mi újság? - vette fel Kati egyből.

- Szia, segítségre van szükségem. Beszélni akarok Jisztiánnal. - kezdte egyből Éva.