Valentin napi vallomás

Part 12

12

Éva ezért nem is bánta, hogy a héten mindkettőjüknek sok volt a programja, és nem tudott találkozni Gáborral, még meg kellett ezt emésztenie.

Kedden Kati barátnőjével átbeszélték a dolgokat.

- Igazat mondott a barátnőről, és hogy azóta nincs senkije. - kezdte Éva.

- Ez jó, akkor nyugodtan belevághatsz a vele való kapcsolatba. - könnyebbült meg Kati.

- Nem is tudom.

- Még visszatart valami?

- Csak félek, hogy mi van, ha csak meg akar szerezni, mert annyira ellenállok?

- Ugyan már! Minden ujjára akadna neki valaki! Hiszen rohadt jól néz ki! Nekem idáig úgy tűnik, hogy igazán érdekled, nem csak szórakozni akar. Meg akar ismerni, nem siettet semmiben.

- Igen, ez igaz.

- Éva, kicsit ne pörögd túl a dolgokat.

- Jó jó tudom.

- Na, ma este menj és bulizz egy jót a táncosokkal, és ne gondolj semmire.

És Éva így is tett. Minden fiúról megfeledkezett, csak jól érezte magát a táncostársai között. Éjfél is volt már mire hazaért, és nem nézte meg az üzeneteit.

Csak másnap reggel. Gábor írt neki több üzenete is még előző nap.

„Szia, hogy vagy?"

„Gondolom bulizol a táncosokkal."

„Csak szerettem volna tudni, hogy minden ok veled, és biztonságban hazaértél."

Gábor nagyon aggódott, hogy nem hallott a lány felől kedden semmit. Vajon jól van, mi járhat a fejében, vajon megnyugtattam a válaszammail vagy épp ellenkezőleg? Most csak kiereszti a gőzt, és azért nem ír, vagy meggondolta magát velünk kapcsolatban. Annyi kérdés kavargott benne alig tudott elaludni este.

Éva ahogy látta Gábor aggódó üzeneteit szerda reggel igyekezett megnyugtatni.

„Szia, minden oké, bulizni voltam, de minden rendben.

Gábor ahogy meghallotta telefonja csipogását megkönnyebbült.

„Szia, örülök, hogy jól vagy. Beszéljünk ma, ok?

És így is tettek, a napot megint átbeszélték. Gábor igyekezett könnyed hangot megütni, mesélt a napjáról, Évát is kérdezgette.

„Hű, na most értünk végre haza." - írta Évának este hétkor.

„Mi még úton hazafelé. De megvan a dísz.

„És még lesz közös vacsora?"

„Aha, hogy találtad ki? Épp most megy a vita ki mit enne, és honnan rendeljünk?

„Nekünk is lesz még vacsi, de utána arra gondoltam ma este megnézném a Karácsonyi éneket, és ha neked is lenne kedved nézhetnénk együtt."

„Hmm, jó ötlet, de hogyan gondoltad ezt az együttet?

„Mindketten elindítjuk, és közben felhívjuk egymást Messengeren és beszélgetünk közben. Mit szólsz?"

„Tetszik az ötlet. Hánykor?

„9?"

„Ok."

Éva bekészült a filmnézésre, kényelmesen elhelyezkedett az ágyában, ölébe vette a laptopját, hozott magának nachost, és várta Gábor hívását, aki pontosan 9 órakor hívta is.

Gábor először gondolkozott, hogy video hívást, vagy csak hanghívást indítson, de végül az utóbbi mellett döntött. Félt, ha meglátja a lányt még inkább fog vágyni utána. A szombat már régen volt, és még két nap, amíg újra találkoznak.

- Szia, nos készen állsz a közös mozizásra? - szólalt meg Gábor.

Éva beleborzongott ahogy meghallotta a fiú hangját. „Tényleg kezdem egyre inkább megkedvelni." - gondolta magában.

- Szia, igen. Laptop, nasi, minden bekészítve.

- És milyen nasit készítettél?

- Nachost.

- Igazán? - lepődött meg Gábor. - Én is.

- Akkor úgy tűnik ugyanarra a filmre ültünk be. - nevetett Éva.

- Legközelebb élőben megyünk moziba, és akkor majd egy tálból csemegézhetünk.

A filmet nagyrészt csendben nézték végig, Éva meghatódott a végén persze.

- Nos, hogy tetszett? - kérdezte Gábor.

- Szép volt. - szólt csendesen a lány.

- Sírtál?

- Kicsit. - vallotta be.

- Ha ott lennék, most átölelnélek, és megvigasztalnálak. - nem bírta ki, hogy ne mondja ki, amit gondol. Szinte fizikai fájdalmat érzett, hogy nem karolhatja át most a lányt.

Évát megmelengették a szavai.

- Igen, azt hiszem az jó lenne. - válaszolt.

Pár percig hallgattak, mindketten elképzelték azt az ölelést. Gábor kicsit tovább is gondolta. „Magamhoz ölelném, kezemmel letörölném a könnyeket az arcáról, közben finoman végig simítanám a puha bőrét, aztán beletúrnék abba a selymes hajzuhatagba, majd magamhoz vonnám, és..."

- Akkor pénteken találkozunk? - szakította félbe az ábrándozását Éva kérdése.

- Igen, pénteken. - nyögte ki nagy nehezen.

- Aznap már nincs angolom, de hatkor találkozom a tesómmal az Etele plázánál, még last minute vásárlásra. Jó lenne neked ott a közelben találkozni előtte?

- Persze, tudok ott egy jó kis cukrászdát. Hánykor?

- Kettőig vagyok suliban, utána.

- Fél három?

- Ok. Akkor jó éjszakát! - köszönt el Éva.

- Neked is! Szép álmokat.

„Már alig várom, hogy lássalak." - írja még Gábor.

Ő nehezen bírja, hogy nem tudnak találkozni, ő úgy érzi nagyon szerelmes, és szeretne minél több időt Évával tölteni. De azt is tudja, hogy óvatosnak kell lennie.

Lassan kell haladnia, hogy megnyerje magának a lányt, nem akarja elriasztani.

Éva erre nem tudta mit is kéne válaszolnia, ő is akart a fiúval időt tölteni, de még mindig félt egy kicsit. Ezért végül csak egy mosolygós fejecskét küldött.