Valentin napi vallomás

Part 5

5.

Éva a szombat délelőlöttöt tépelődéssel töltötte. Elmenjen vagy ne? A szíve arra felé húzta, hogy menjen, az esze azonban azt súgta, hogy ne.

Kati felhívta ebéd után:

- Ugye elmész?

- Nem tudom.

- Éva, mit veszíthetsz? Elmész, isztok egy kávét, beszélgettek. Bármikor felállhatsz és eljöhetsz. De ha nem mész el, azon fogsz kattogni, hogy mi lett volna, ha.

- Igazad van, tényleg ezen gondolkoznék. És tényleg, ha nem érzem jól magam, simán eljöhetek.

- Na ugye, hogy igazam van?

- Köszönöm Kati, így már egészen máshogy látom ezt az egészet.

- Ez nem kötelező, azért mész, mert jó volt vele beszélgetni a leveleken át. Ha ez személyesen nem az, akkor közlöd vele, és eljössz. Nem igaz?

- De, teljesen igazad van.

- Akkor készülődj, lassan indulnod kell. És ne pörögj túl mit veszel fel. Elég egy farmer, meg egy pulcsi ok?

- Ok.

Azért Éva mégis felvett egy elegánsabb kockás szövetnadrágot, és egy hozzá illő pulcsit, amiben egyszerre érezte magát kényelmesen, és divatosan is. Egy magassarkú barna csizma, pár aranyszínű kiegészítő, és már készen is volt.

Három órára érkezett pontosan.

Gábor már jóval 3 óra előtt ott volt a kávéházban, kiválasztott egy ablak melletti asztalt, ahonnan látta a bejáratot, és izgatottan figyelte vajon Éva eljön e.

Nagyot dobbant a szíve, amikor meglátta közeledni a lányt. Hosszú barna haja csak úgy úszott utána, ahogy magassarkú csizmájában az ajtó felé közeledett. Annyira csinos, elegáns és határozott volt egyszerre, hogy Gábor torkában a gombóc, amit érzett csak még nagyobbra nőtt.

„Mi lesz, ha személyesen nem fognak tudni olyan jól elbeszélgetni? Ha zavarban lesz, és meg sem tud szólalni?" - ezek a gondolatok cikáztak át az agyán, miközben Éva már körbenézett, és amikor megpillantotta őt, apró mosollyal az arcán felé tartott.

Éva amint megpillantotta Gábort valahogy minden kétsége elszállt. Gábor kék inget és hozzá fekete farmert viselt, ami csak még inkább kiemelte kék szemeit. Szőke göndör haja kissé összevissza állt, nem csoda, hiszen Gábor idegességében már többször beletúrt, míg várakozott.

- Szia! - ért oda Éva.

- Szia, örülök, hogy eljöttél. - jött meg hirtelen Gábor hangja, és a virágért nyúlt. Ez már nem a csokorból volt, vett egy friss szálat.

- Köszönöm. - fogadta el Éva a virágot.

Pár percig csak szótlanul meredtek egymás szemébe.

„Nem is rémlik, hogy ennyire szép kékek a szemei. „- gondolta magában Éva.

„Úristen, de gyönyörű ez a lány!" - gondolta Gábor, miközben lesegítette róla a kabátot.

A pincér gyorsan ott termett. Gábor előtt már volt egy csésze, ő idegességében már rendelt valamit, amíg várakozik.

- Te mit iszol? - nézett rá kíváncsian Éva. - Jó illata van.

„Mit is?" - Annyira ideges volt, amikor megérkezett, hogy csak rábökött valamire.

- Kapucsínó valamit. - nyögte ki végül.

- OK, én is azt kérem. - mosolygott Éva.

Gábor agya lázasan járt, próbált egyből valami beszédtémát keresni, de nem tudta mivel is kezdje. Csak bámult ki a fejéből, Éva pedig csak kedvesen mosolyogva ült vele szemben.

Éva érezte, hogy Gábor zavarban van, feszült, és nagyon megsajnálta. Ő most valahogy semmi idegességet nem érzett.

- Igazán klassz helyet választottál. Már többször jártam erre, gondoltam is, hogy be kéne jönni, de valahogy még nem tettem idáig. - kezdte Éva.

Gábor még mindig képtelen volt megszólalni.

- Szoktál kávézni egyébként? - kérdezte Éva.

- Nem igazán. A reggelt protein shake -el kezdem, aztán futni megyek, mire visszaérek már teljesen éber vagyok. - jött meg a hangja.

- Nekem szükségem van a reggeli koffein adagomra. És aztán még egy kettőre a nap folyamán.

Ezután már megtört a jég, és végre tudtak beszélgetni. Először csak óvatosan, de aztán egyre jobban belemelegedtek. Az első kapucsínó után kértek még egyet, aztán kértek egy egy sütit és hozzá limonádét, aztán csak azt vették észre, hogy már lassan vacsoraidő van.

- Hozhatok egy étlapot esetleg a vacsorához? - kérdezte a pincér.

Gábor kérdőn nézett rá. Az elmúlt 4 órában Éva már kezdte kiismerni ezt a szempárt. Látta már milyen, amikor zavarban van, amikor valami igazán érdekli, amikor valamin elgondolkozik, amikor valami tetszik neki, és igen időnként látta belefelejtkezni a saját szemébe is. A kezdeti zavar hamar feloldódott, és különböző témákat érintve igazán élvezetes beszélgetést folytattak. És mindeközben Éva érezte, amikor Gábor időnként rajta felejtette a szemét, és igen érezte, hogy tetszik a fiúnak. És neki is tetszett Gábor, most ő is alaposabban megnézte magának, ő is jó párszor rajta felejtette a szemét. De leginkább a személyisége ragadta meg, hogy annyi minden rejtőzik benne, amit kívülről nem is sejtene az ember.

- Nem, köszönöm, nem vagyok éhes. - hárított Éva.

- Inkább sétálnék egyet. - nézett Gáborra, amint a pincér elhagyta az asztalukat.

- Ok, fizetek, és mehetünk. - bólintott a fiú.