Valentin napi vallomás

Part 2

2.

A hét végét tervezgetéssel töltötte, hétfőn pedig már reggel 7 órakor ott várakozott a gimnázium előtt egy nagy csokor rózsával. Minden arra járó érdeklődve figyelte, pár srác még poénkodott is rajta: - Haver, mit követtél el, hogy ekkorra csokorral jöttél?

De Gábor nem figyelt rájuk, ő csak Évát várta, aki háromnegyed nyolckor fordult be a sarkon, a barátnőivel volt. Persze ő is felfigyelt a virágokkal ott ácsorgó fiúra, de messziről még nem tudta beazonosítani ki az. Amikor közelebb értek, és meglátta, hogy az a fiú az, akivel táncolt pénteken Közgázon elszorult a torka. A fiú csillogó kék szemeivel figyelte az egyre közeledő Évát. A barátnői is észrevették, hogyan néz a fiú a lányra.

- Sziasztok! - köszönt a fiú. - Éva, ezt neked hoztam. - ezzel a kezébe nyomta a nagy csokor virágot.

- Köszönöm. - nyögte ki a lány. „Honnan tudja, hogy ide járok?" - gondolta magában.

- A barátnőid azzal a busszal mentek hazafele, mint én, az ő beszélgetésüket hallva tudtam meg, hogy ide jársz. Ne haragudj, de nem tudlak kiverni a fejemből. Kérlek adj egy esélyt, hogy legalább megismerhessük egymást. - adott egyből magyarázatot a fiú a ki nem mondott kérdésre.

Éva pár percig csak meredt a fiúra, nem is tudta mit válaszoljon. Végül így szólt:

- Nem megy. - rázta meg a fejét Éva, visszaadva a virágot, a következő pillanatban pedig el is tűnt az iskola kapujában.

Gábor szomorúan, lehajtott karral állt csak ott. Kati megsajnálta a fiút, és hozzá lépett.

- Ha szeretnéd segítek neked, hogy meghódítsd Évát. Azt hiszem pont egy ilyen kitartó fiúra lenne szüksége.

- Hogy érted?

- Majd megbeszéljük. Találkozzunk ma délután 3 kor itt a sarkon lévő Burger Kingben, ok?

- Rendben.

Kati a napot azzal töltötte, hogy finoman puhatolózott barátnőjénél, mit gondol a srácról, egyáltalán mi is történt pénteken, mivel Éva nem számolt be róla.

- Szerintem nagyon jóképű. - jelentette ki Kati.

- Igen, valóban az. - értett egyet vele Éva.

- És hogy táncol? - faggatózott tovább Kati.

- Csak egy tánc volt, szóval nem tudom megítélni. „De pont úgy ölelt magához, ahogy szeretem, ha egy fiú átölel." - gondolta magában.

- Elég romantikus is, ezzel a rózsacsokorral. - fűzte még hozzá Kati.

- Igen, úgy tűnik, de én most nem akarok senkit. - jelentette ki Éva, és ezzel lezártnak is tekintette a témát.

De barátnője már jól ismerte, látta rajta, hogy azért átfutott az agyán a gondolat, hogy mi lenne, ha mégis adna egy esélyt ennek a fiúnak. Így délutánra már kezdett összeállni a fejében egy jó kis terv.

Gábor a napot álmodozással töltötte, annyira jó volt újra látni Évát, így nappali fényben még szebbnek látta. „Vajon ki bánthatta meg ennyire, hogy vele szóba se akar állni?"

Délután pontosan ott volt a megbeszélt helyen. Éva barátnője nem sokat teketóriázott, egyből belevágott a közepébe, hogy mit talált ki.

- Tehát mindennap írsz neki egy levelet, és ezzel szerintem felkelted az érdeklődését, el fogja őket olvasni.

- Legyen két hét, és mellé mindig teszek egy szál rózsát, amíg el nem fogy a csokor.

- 10 szálas?

- Nem, 11. Az utolsót majd személyesen szeretném átadni, addigra kiderül meg tudom-e győzni.

- Remek ötlet.

Még tisztázták a részleteket, mikor vigye a leveleket, melyik az ő osztályuk, hol ül Éva.

És másnap reggel, amikor Kati belépett a termükbe Évával elégedetten vette tudomásul, hogy ott volt az egy szál rózsa és mellette a levél is.

Éva valahogy egyből tudta, hogy Gábor volt az, aki meglepte őt. Kíváncsian nyitotta ki a levelet:

Kedves Éva,

mivel nem fogadtad el a csokrot, ezért most szeretném egyesével elküldeni neked. Minden szál mellé mellékelek egy levelet is, amik által jobban megismerhetsz, és remélem mire elfogy a csokor úgy döntesz, hogy adsz egy esélyt nekem.

Gábor

- Na mit írt? - kíváncsiskodott Kati.

Éva megmutatta neki. „Nem rossz. - gondolta magában Kati. - felcsigázza ezzel az érdeklődését Évának."

Jól gondolta, mert Éva valóban várakozásteljesenérkezett másnap az iskolába.