Valentin napi vallomás

Part 14

14

Másnap délelőtt Gábor üzenete várta, ahogy szokta:

„Jó csomagolást neked mára! Én is be lettem fogva, apával vásárolunk"

Éva délután elküldte neki a becsomagolt ajándékokról a képet.

„Azta, te aztán tényleg komolyan gondolod ezt!"

„Ez is egyfajta rituálé a húgommal. Beteszünk karácsonyi zenét, és különböző formájú csomagokat készítünk. Ja és mindent egyesével csomagolunk"

„Csodaszépek lettek! Ha ezt előbb tudom, megkértelek volna, hogy segíts. Nekem csak az ajándéktáskák jutnak eszembe mindig."

„Legközelebb szívesen segítek!" - válaszolt Éva egyből, és már rányomott az elküldésre, amikor is rájött mit is írt. Úristen legközelebb? Hiszen az egy év múlva lesz.

De úgy tűnt Gábor nem vette észre. Váltottak még pár üzenete, kinek hogyan telnek az utolsó előtti készületek.

„Van még egy hagyományunk ilyenkor. 23-án este, hogy igazán rákészüljünk a karácsonyra este elmegyünk autókázni a városba, megcsodáljuk a karácsonyi fényeket, és általában mindig kikötünk egy mcdriveba, mondván, hogy ezt most úgysem eszünk vagy 1 hónapig. „- írta neki Éva.

„Mi ilyenkor kezdünk elcsendesedni, és igazán csak egymásra figyelni, ezért anyu mindjárt kitalálja, hogy no telefon, és valószínűleg elő veszünk egy társast. Szóval ne haragudj, ha ma már nem fogok írni.

„Nem haragszom, én is családolni fogok."

Azért az esti autótúra során elküldött jó pár képet a fiúnak, amiről úgy gondolta neki is tetszenének.

Gábor másnap reggel válaszolt.

„Köszönöm a képeket, csodásak! Mi is elmehetnénk még fényeket nézni, januárban még fent vannak egy darabig, ugye? Boldog karácsonyt neked! Puszi"

Puszi? Éva ezen meglepődött, idáig ilyet nem írtak.

„Igen, menjünk majd el mindenképp. Neked is boldog karácsonyt! Puszi."

Azért ő is odabiggyesztette.

Az ünnep három napja alatt is üzengettek, de arra nem volt idejük, hogy órákat cseteljenek, mint korábban. Mindketten rokonokat látogattak, és csak pár mozzanatot küldtek át a másiknak, csak hogy tudják egymásról éppen hol vannak, mit csinálnak, mit esznek, mit éreznek.

27 én este Gábor képeket küldött, hogy megérkeztek. Küldött képet a havas szállodáról, és egy csoportképet is, ahol együtt vacsorázott a társaság.

Éva egyből kiszúrt egy szőke lányt a fiú mellett. Azonnal hívta is barátnőjét, Katit.

- Szerinted ki az ott mellette?

- Nem tudom. Mit mondott kikkel megy síelni?

- Várj csak, mit is mondott? Valami baráti családdal, akikkel évek óta együtt mennek síelni.

- Na akkor meg, évek óta mennek, együtt. Már lett volna idejük összejönni, ha akartak volna.

- Igen, ez igaz.

- De ha féltékeny vagy, akkor inkább kérdezz rá. - heccelte Kati.

- Nem vagyok féltékeny.

- Dehogynem, az vagy! Ez pedig egyet jelent, hogy nagyon is odáig vagy Gáborét.

Éva tényleg féltékeny volt, de ezt még magának sem akarta bevallani. Inkább megpróbált finoman rákérdezni kikkel is mentek.