Valentin napi vallomás

Part 30

30

Hétfőtől újra együtt mentek reggel, szerelmesen, összebújva, a külvilágot kizárva beszélgettek a suliig, és közben rengeteg csókot váltottak.

Kati, ahogy meglátta barátnőjét azzal a földöntúli mosollyal besétálni egyből rákérdezett ugyan mi is történt a hétvégén

- Ugye, megtörtént?

- Nem, még nem teljesen. - válaszolta Éva.

- Akkor mesélj, mi volt.

Éva a szünetek alatt lassan elregélte hogyan alakult a hétvégéjük, ahogy újra felidézte magában időnként elpirult, volt, hogy újra elöntötte a vágy.

- De jó, nagyon örülök nektek! Akkor most már minden rendben lesz, ugye? - kérdezte Kati.

- Nagyon úgy tűnik, hogy végre sínen vagyunk. - jött a válasz.

Hétfő délután Gábor eléje ment táncra, beültek egy forró csokira a szemközti kávéházba, aztán csak lassan haza andalogtak. De közben annyiszor álltak meg csókolózni, hogy Évának már teljesen felduzzadt a szája a sok csóktól.

- Imádok veled csókolózni! - bújt a fiúhoz.

- Én nem csak azt szeretek veled csinálni. - simogatta meg a derekát Gábor.

Nehezen váltak el egymástól, a kapuban Gábor újra és újra magához vonta csak még egy csókra.

- Reggel találkozunk! - ment be végül a kapun Éva boldog mosollyal az arcán.

Kedden reggel is együtt mentek suliba, és délután is találkoztak a Móriczon.

- Ugye nem kell hazasietned? - kérdezte Gábor miután forrón, vágyakozva megcsókolta.

- Igazából siethetnénk haza, mert anyu elutazott, apu pedig csak este nyolc körül fog hazaérni a tesómmal az edzésről. - nézett fel a fiúra.

- Arra gondolsz, amire szeretném, hogy gondolj? - súgta a fiú.

- Igen, szeretnék veled újra kettesben lenni. - bólintott Éva.

Gábor abban a pillanatban már intett is le egy taxit. Alig várta, hogy Éva újra a karjaiban legyen, meztelenül, és vágytól remegve kérje, hogy simogassa még.

Már egyre bátrabbak voltak, a ruháikat már egyre gyorsabban fejtették le a másikról. Gábor már nem félt Évát megérinteni sehol sem, illetve még egy helyütt mégis. Már engedte Éva, hogy a szájával is elkalandozhasson a legintimebb testrészére, és a csiklóját szívva, harapdálva, nyelvével simogatva kielégítse, de amire még vágyott, az az, hogy a hüvelyébe is behatoljon a nyelvével és az ujjaival is.

Éva is egyre bátrabb lett, próbálkozott mikor nyög vagy sóhajt Gábor nagyobbat mikor éppen hol simogatja, nyalogatja, csókolja, harapja. Így jött rá például, hogy Gábornak igencsak érzékeny a mellbimbója, ha finoman harapdálja. Attól beindul, és mindig belemarkol a fenekébe, amitől viszont neki indul be az agya még inkább.

Annyira vágytak egymásra, hogy az első orgazmust gyorsan elérték csak simogatásokkal.

- Ki akarlak nyalni, nemcsak a csiklódat akarom a nyelvemmel izgatni, hanem lejjebb is, és az ujjammal is szeretnék beléd hatolni. - szólalt meg Gábor rögtön az elélvezésük után.

Csak akkor volt meg a bátorsága, még nem tért teljesen magához, és talán még Éva sem.

A lány csak hallgatta, tudta persze miről beszél a fiú, de ez egy újabb lépés volt, és nem tudta készen áll e rá.

Azt mondjuk tudta, hogy egy orgazmus után még többre vágyott, még több csókra, érintésre, simogatásra.

- Ok. - válaszolt halkan.

- Tuti? - kérdezett vissza Gábor.

- Megállsz, ha kérem?

- Megállok, megígérem.

- Rendben.

Éva először görcsös volt, nem tudta mire számítson.

Gábor a nyakától indult, és a kezeivel simogatta a lába közét. Ajkai a mellére vándoroltak, az mindig felszította tüzet Évában. Közben Gábor ujjaival lejjebb is kalandozott, mint a lány csiklója, de egyelőre nem ütközött ellenállásba. Éva csak nyögdécselt, és tolta magát a keze felé, ahogy szokta, hogy még többet akar.

Így Gábor haladt lejjebb, mígnem ajkával elérte a lány csiklóját, és először apró puszikat nyomott rá, majd finoman körbe rajzolta a nyelvével, végül elkezdte szívni.

Éva ekkor már a lepedőt markolta, és kérlelte Gábort, hogy csinálja már végre gyorsabban, és hadd élvezzen el.

- Most nem szabadulsz ilyen könnyen! - suttogta, és mutatóujját finoman betolta lány hüvelyébe.

Éva először el akart húzódni, de amikor Gábor az ujját otthagyta, és közben elkezdte szívni a csiklóját, máris elöntötte egy újfajta érzés.

- Oh, ég! - nyögte. - ez valami eszméletlen jó!

Erre Gábor el is kezdte mozgatni azt az egy ujját, Éva pedig már fel is vette a ritmust. Közben egyfolytában nyögött és sikoltozott, és beszélt, hogy ez mennyire jó, és hogy Gábor abba ne hagyja.

A fiú még bátrabb lett, és még egy ujját benyomta Éva hüvelyébe.

Erre a lány megfeszült, és kész vége volt. Rászorított Gábor ujjaira, és remegve elélvezett.

Gábor boldog mosollyal az arcán csúszott fel a nyakáig, szorosan magához ölelte, hogy meztelen estét mindenhol érezze, és csak puszilgatta nyaka bőrét, és közben simogatta a hátát.

- Nos, milyen volt? - kérdezte végül Gábor.

- Fantasztikus! - sóhajtott Éva.

- Látod, mondtam, hogy sokféleképpen ki elégíthetjük egymást, anélkül, hogy eljutnánk a végsőkig. - duruzsolta neki.

- Most, hogy ezt így mondod, eszembe is jutott valami. - nézett huncut mosollyal a fiúra. Lemegyek, hozok egy kis tejszínhabot a hűtőből.

De Gábor nem engedte el, szorosan ölelte:

- Na ez az a mosoly, aminek nem tudok ellenállni. - hajolt az ajkára egyből és forrón megcsókolta.

Éva hagyta magát, nem indult el végül a tejszínhabért, de amit tervezett, azért megtette, mégpedig, hogy most ő kényeztette a fiút a kezével és a szájával egészen addig, amíg az levegőt nem kapkodva el nem élvezett.

Gábor lassan tért magához. „El se hiszem, hogy pár napja még ott tartottunk, hogy lassítsunk, most meg nem bírjuk levenni egymásról a kezünket." - gondolta magában.

Éva fejében is hasonló gondolatok jártak, de ő ki is mondta:

- Nagyon jó veled! - csak így egyszerűen.

- A szeretkezés?

- Az is, minden. – bújt a fiúhoz még jobban.

Mintha még mondani akart volna valamit, legalábbis Gábor így érezte, de végül nem szólalt meg.

Gábor fontolgatta, mit is mondjon erre, legszívesebben bevallotta végre, hogy őrülten szerelmes belé, de nem merte.

- Nekem is nagyon jó veled minden. - súgta inkább Éva hajába.