Valentin napi vallomás

Part 13

13

Csütörtökön napközben is váltottak pár üzenetet, délután Éva még elment vásárolni Katival, még nem volt meg minden ajándék. Gábor szinte végig asszisztálta üzeneteiben a vásárlást, segített dönteni kinek mit vegyen. Amikor végül Katival beültek egy forró csokira, barátnője kivette kezéből a telefont.

- Ok, most már elég volt. - tette le képernyővel lefelé fordítva az asztalra. - És most mesélj, hogy álltok? Bár úgy látom kezdesz te is egyre jobban belehabarodni.

- Nem is, csak olyan jó vele beszélgetni. - tiltakozott Éva.

- Na persze. - bólogatott jelentőségteljesen Kati. - Mikor is találkoztok?

- Holnap. Aztán jön a karácsony, és ő elutazik síelni. Majd csak januárban jön haza.

- Értem, és készen állsz a következő lépésre?

- Milyen következő lépésre?

- Hát mondjuk egy csókra.

- Nem tudom. - gondolkozott el Éva.- Mi van ha megcsókoljuk egymást, és utána sokáig nem találkozunk. Az rossz lenne, nem?

- Vagy hogy még két hétig azon filoztok milyen lenne az a csók. De vágysz már rá?

- Azt se tudom. Az ölelésére vágyom, azt hiszem. Az olyan jó. - mosolyodott el Éva, ahogy felidézte.

- Na majd meglátjuk. - zárta le végül Kati ezt a témát.

Még este is próbáltak beszélgetni, Gábor a rokonoknál is írogatott neki egy darabig.

- Éva ne haragudj, de most fogtak be az unokahúgaim társasozni, és nagyon oda kell koncentrálnom, ha nem akarom, hogy megverjenek. Holnap akkor látjuk egymást.

- Rendben, persze.

Éva aznap este nehezen aludt el, még azon tanakodott mit vegyen fel, aztán elképzelte vajon milyen lesz a találkozásuk így egy hét után, és mit fog szólni Gábor az ajándéknak, és vajon ő is készül-e valamivel. És igen arra is gondolt, hogy vajon szeretné e ha Gábor megcsókolná? Szerette, ha közel állt hozzá, ha megérintette, az ölelését olyan megnyugtatónak találta. De ugyanakkor olyan felzaklatónak is. Végül már magának is elege volt saját magából, és kényszeresen igyekezett másra gondolni, hogy végre elnyomja az álom.

Még másnap suliban is végig az járt a fejében vajon lesz e csók. Már tiszta ideg volt mire odaért, Gábor a cukrászda előtt várta.

Ahogy meglátta Évát felragyogott a mosolya, és elé sietett. Nem habozott egy pillanatig sem, csak egyből átölelte, kicsit magához szorította.

Évának egyből elszállt minden rossz érzése. Viszonozta az ölelést, és még két puszit is adott a fiúnak:

- Szia! - mosolygott rá.

- Szia! De jó látni! Nagyon csinos vagy! - nézett végi elismerően a lányon.

- Köszönöm. - „Nemhiába gondolta át alaposan mit is vegyen fel. Térdig érő fekete csizma, fekete rövid szoknya és egy zöld pulóver volt rajta. Hozzá a piros szövetkabátját vette fel. Igazán karácsonyias volt a szettje.

Bent leültek, mindketten forró csokit kértek, és egy egy szelet süteményt.

- Csokitorta és forró csoki? Ennyire szereted a csokit?

- Imádom! ÉS most úgyis egy csomó mákos és diós bejglit kell majd ennem, meg egycsomó olyan sütit, amit nem szeretek, de meg kell majd kóstolnom. Szóval kiélvezem, amit én szeretek.