Valentin napi vallomás

Part 20

20

Vasárnap nem tudtak találkozni, mivel Gábor tanult a csoport társaival, jövő héten lesz az utolsó vizsgája, de az nagyon nehéz, ezért tanultak még együtt is rá.

Évának pedig Kati szervezett be barátnős napot.

Évának jól is esett kicsit kibeszélnie az érzéseit:

- Úristen Kati, annyira elvesztettem a fejem, pedig nem is ittam semmit. – mesélte neki a szombaton történteket.

- Ezt hívják őrült vágynak! Úgy látom ti nagyon egymásra találtatok! - vigyorgott barátnőjére.

- Nem történt még semmi tulajdonképpen.

- De akár történhetett volna, ha mondjuk egyedül vagytok.

- Gondolod? - ijedt meg Éva.

- Szerintem Gábor nagyon fog rád vigyázni, ne aggódj!

Tovább nem beszélgettek erről a témáról, mert megérkezett még két másik barátnőjük is, Berni és Szilvi, és Éva velük azért nem akart ilyen mélységekben beszélgetni a kapcsolatáról.

A lányokkal közösen eltöltött nap kicsit feledtette vele az előző nap történteket.

Késő délután kapott üzenetet Gábortól.

- Szia, merre vagy? Már hazaértél?

- Szia, nem még Katinál vagyok. Olyan 6 körül ér haza a bátyja, ő fog majd hazavinni.

Gábort erre ismét elöntötte a féltékenység. „Már megint ez a báty, a szilvesztert is vele töltötte. Aggódnom kéne?"

- Értem, pedig szívesen eléd mentem volna.

- Bocsi, de muszáj, hogy ő vigyen haza. Tudod itt van még két másik barátnőnk is, az egyik itt lakik a közelben, de a másikuk, Berni arrafelé, mint én. És szilveszterkor már elkezdett alakulni valami Berni és Kati bátyja között, és most ezt akarjuk kicsit megtámogatni.

Gábor egyből megkönnyebbült.

- És miben segít az, ha hazavisz?

- Nos, én már gyerekkorom óta ismerem, olyan vagyok neki, mintha a húga lennék. Engem nem is engedne el haza busszal. De így Berni is velünk jön, és én fogok előbb kiszállni. Igazából rád fogok hivatkozni, hogy vársz rám a sarkon. És utána ők továbbmennek, kettesben lesznek, és hátha történik végre kettőjük között valami.

- Aha, szóval én leszek a kifogás. És mondd csak nem szeretnéd, ha igazából is ott várnálak a sarkon? - incselkedett a lánnyal.

- Hát igen, az jó lenne, akkor nem kerülnék hazugságba. - ment bele Éva.

- Csak egy szavadba kerül.

- Találkoznál velem a sarkon mondjuk olyan fél hétkor?

- A ti utcátok elejére gondolsz ugye?

- Igen.

- Nagyon szívesen.

Így aztán amit a lányok kitaláltak a valóságban is úgy történt. Éva zakatoló szívvel várta a találkozást Gáborral.

- Ott áll.- szólt Petinek, hogy álljon meg, látja a barátját.

- Hol? - állt félre Peti, és leállította a motort.

- Mit csinálsz? - kérdezte Éva.

- Szeretném megismerni, nem engedlek csak úgy oda valakihez a sötétben.

- Hogy mi? Meg ne próbáld!

De Peti már öles léptekkel haladt Gábor felé, Éva csak a nyomában szaladt. Mire ő odaért Peti már kezet nyújtott Gábornak, bemutatkozott, és csak annyit mondott Gábornak, hogy reméli vigyáz Évára, különben vele gyűlik meg a baja.

Gábor egy pillanatra meglepődött, de aztán vette a lapot.

- Örülök, hogy más is vigyáz rá, de tőlem nem kell féltened. Én sohasem bántanám.

Erre Peti csak bólintott egyet, Évának intett, és már vissza is indult a kocsijához.

- Ne haragudj, tudod Peti elég védelmező tud lenni. Szerintem megszokta, hogy ezt várták tőle mióta oviba kerültünk.

- Olyan régóta ismeritek egymást?

- Igen, anyu és Kati anyukája nagy barátnők, onnan az ismeretség. Aztán mivel együtt szültek szinte, akkor még közelebb is laktunk egymáshoz hát szinte együtt nőtünk fel.

És Éva csak mondta tovább, zavarban volt, hogy Peti így leégette.

- OK, de most már idejönnél végre, hogy megcsókolj? - húzta magához a karjánál fogva.

Éva pedig máris engedelmesen simult a karjába, és fonta a nyaka köré a karjait, hogy megcsókolhassa.

Gábornak még mindig újdonság volt, hogy végre megérintheti Évát, hogy megcsókolhatja, hogy nem kell visszafognia magát.

Éva gyengéden csókolta, Gábor most úgy érezte nem engedi el magát annyira, mint tegnap.

- Minden rendben? - nézett kutatóan a szemébe.

- Igen, csak hideg van, és hétre haza kell érnem, szóval nincs sok időnk.

- Rendben, de legalább ma is láttalak, még ha csak fél órára is. Gyere, menjünk akkor. - karolta át a vállát.

A kapuban sem húzták most sokáig a búcsúzkodást.

- Holnap reggel jövök, rendben? - húzta magához a fiú.

- Csak miattam felkelsz, hogy elkísérj a suliba?

- Igen, mert akkor nekem is jól indul a napom. Miért nem szeretnéd?

- De nagyon is. Ha együtt megyünk, akkor nekem is jól indul a napom. - lágyult el Éva, és bújt a fiúhoz. Imádta az öleléseit, amik mindig olyan védelmezőek voltak, de közben meg annyira izgatóak is egyben. Mert Gábor nemcsak egyszerűen megölelte, hanem meg is simogatta ilyenkor, a hátát, a derekát, a karját.

- Akkor holnap reggel várlak. - csókolta meg még utoljára a fiút.

- Jövök. Jó éjszakát! - „Szerelmem" - ezt tette volna hozzá legszívesebben, de félt ezt még kimondani. Nem mintha ő nem ezt érezte volna legbelül helyesnek, hanem mert nem akarta Évát megrémiszteni, ha túl hamar kimondja, amit érez. Néha most is úgy érezte túl gyorsan haladnak, de ha Éva elkezdte csókolni, és simogatni nagyon nehéz volt észszerűen gondolkodnia.