Valentin napi vallomás

Part 24

24

Gábor az utolsó üzenetük óta nem tudott megnyugodni, átgondolta az egész eddigi kapcsolatukat, és próbált rájönni, hol hibázott, mit rontott el.

„Túl rámenős voltam, nem szabadott volna ennyire nyomulnom. De nem bírom türtőztetni magam a közelében, pláne nem, amikor ő kezdeményez, és aztán úgy csókol, hogy attól még a halottak is életre kelnének."

Végül oda jutott, hogy most már mindegy, ami történt megtörtént, nem tudja visszafordítani, és bármit is talál ki Éva, ő belemegy, csak ne veszítse el.

Éva egyből Katit hívta, rá volt szüksége, az ő tapasztalatára, a nyers őszinteségére.

Röviden vázolta neki az autóban történteket.

- Értem, de mi ezzel a baj?

- Hogy felizgatom, aztán meg leállítom.

- Szerintem ezzel nincs semmi baj, majd mindig egy kicsit tovább haladtok, ahogy egyre inkább bízol benne. Nem kell egyből megtenni mindent! Még hetekig eljátszhadozhattok így!

- De ez nem baj?

- Már miért lenne baj, ha mindkettőtöknek jó így?

- Hát nem tudom, mi van, ha csak azért mondja, hogy megvár, meg türelmes lesz, hogy...

- Hogy? Mi másért mondaná, ha nem azért, mert így is gondolja?

- Hát igen.

- Éva, úgy látom, most nem igazán gondolkodsz tisztán. Kicsit felejts el mindent, feküdj le aludni, holnap máshogy fogd látni szerintem az egészet.

- Gondolod?

- Biztos vagyok benne.

Katinak igaza volt abban, hogy másnapra máshogy látja majd a dolgokat, még pocsékabbul érezte magát.

Gábor nem üzent neki reggel, nem várta a ház előtt, és ezek mind mind hiányoztak.

Amikor ezt megosztotta Katival, ő értetlenül nézett rá.

- De hát ezt kérted tőle! Ezért már ne legyen ő a hibás!

- De ő semmiért sem hibás! Ő csak azt teszi, amit én kérek, és félek, hogy ezzel totál összezavarom, és végül megun, és otthagy.

- Először is, ha már eddig várt rád ilyen kitartóan ez szerintem nem fog megtörténni, másrészt pedig vele kéne megbeszélned az érzéseid.

Éva délutánra lehiggadt, megemésztette magában a dolgokat, bár így az órákon nem nagyon volt jelen fejben.

Délután még egyszer átbeszélt mindent Katival, aki rávilágított dolgokra, amik teljesen egyértelműek voltak, csak Évát zavarták meg az érzései.

- Akkor beszélek vele. - búcsúzott végül barátnőjétől.

- Azt jól teszed, tisztázd le vele.

Éva még húzta az időt kicsit otthon, még lezuhanyozott, még átgondolta még egyszer mit akar mondani, mielőtt ráírt a fiúra.

- Ne haragudj rám a tegnapi miatt, elragadtattam magam, aztán meg bepánikoltam. Gondolom téged is megijesztettelek, nem gondoltad volna, hogy ilyen hisztérika vagyok.

Azóta Gábornak is volt egy egész napja átgondolni a dolgokat, és leginkább az segített, hogy próbálta magát a lány helyébe képzelni, és visszaemlékezni neki milyen volt az első szexuális tapasztalata előtt.