Valentin napi vallomás

Part 16

16

Másnap aztán ahogy meglátta fiút színtiszta örömet érzett, és ő ölelte meg tulajdonképpen először. Persze Gábor is viszonozta, és adtak egymásnak két puszit is.

„Úristen, szinte a nyakába ugrottam! Vissza kell fognom magam! De mikor olyan jól néz ki ebben a kék dzsekiben, hozzá a fehér anorákban. Arca kissé lebarnult a síelés alatt, kék szemei szinte világítanak. És ahogy ránéz! Az a pillantás, ami azt sugallja Akarlak. Nem tehet róla, hogy ennyire vonzza." - gondolta magában Éva.

Gábor csak meredten pásztázta a tömeget, várta mikor bukkan fel a lány, aztán ahogy meglátta a szíve egyből sokkal hevesebben kezdett el verni, és ott és akkor eldöntötte, hogy neki ma mindenképpen meg kell csókolnia. Már nem bír tovább várni.

Aztán meglepődött, hogy Éva egyből átölelte, amit ő automatikusan viszonzott is.

„Ez az ölelés, annyira jólesett, és ő kezdeményezte, akkor ez azt jelenti, hogy ő is érez valamit! Hiányoztam neki. Akkor talán tényleg tovább léphetünk." - gondolta magában Gábor.

- Szia! - mosolygott boldogan Gábor a lányra.

- Szia, akkor szóval nem volt elég a hóból, még itthon is erre vágysz? - kérdezte Éva.

- Veled is szeretném kiélvezni a havat, elvégre te nem voltál velem síelni. Most a szánkó is megteszi.

- Úristen, tudod, gyerekkorom óta nem szánkóztam!

- Akkor itt az ideje! Mennyire bírod a száguldást?

- Hát nem is tudom, már elfelejtettem!

- Akkor itt az ideje feleleveníteni. - karolta át a derekát, és indult meg vele a Normafa felé.

Ahogy felértek Gábor egyből a dombtetőre indult.

- Készen állsz? - kérdezte a lányt

Éva körülnézett, látott számtalan kisgyereket is csúszni, csak nem fog most visszakozni.

- Aha. - bólintott.

- Akkor gyere, ülj ide előre, én meg ülök mögéd. Te csak fogd a kötelet, majd én irányitok!

- Ok!

Éva leült előre, Gábor mögé, szorosan átkarolta a derekát, fejét a vállán tartotta, és úgy suttogta a fülébe-

- Akkor indulás! - lökte meg magukat.

Éva először becsukta a szemét, és csak kapaszkodott a fiú karjaiba, amik előtte átfonódva tartották szorosan.

Gyorsan leértek, még csak fel sem borultak.

- Na milyen volt? - kérdezte Gábor nagyon közelről.

- Jó, bár nem sokat láttam.

- Becsuktad a szemed?

- Igen.

- Oh. te! - szorította még jobban magához Gábor. - Gyere, csúszunk még egyet.

Éva nem tiltakozott, megfogta a felé nyújtott kezet, és megmászta a dombot Gáborral, hogy aztán újra lecsúszanak. Annyira biztonságban érezte magát a fiú ölelő karjaiban, hogy az idők végezetéig el szánkózott volna vele.

Párszor azért borultak, de csak nevettek rajta, és újra és újra megmászták a domboldalt, hogy csusszannak még egyet és aztán még egyet.

- Elég volt, nem bírom tovább! - nyögte Éva miután megint a hóba kötöttek ki.