Valentin napi vallomás

Part 8

8

Másnap reggel megint Gábor üzenete várta ébredéskor:

„Ismét nagyon jól éreztem magam veled, remélem te is! Kár, hogy a forralt borozásra már nem jutott időnk, de majd legközelebb bepótoljuk."

„Én is jól éreztem magam! Persze, elmehetünk majd borozni is." - küldte el a választ, de aztán sietett a teázóba, ahol Kati már türelmetlenül várta.

Minden reggel itt szoktak gyülekezni suli előtt:

- Na mi volt tegnap? Mesélj! - támadta le egyből Kati.

- Hát kb 5 re odaértük a Vörösmarty térre, megnéztük az árusokat, ettünk ezt azt. Nézelődtünk, elbeszélgettünk, azán 8 körül hazamentünk.

- Ennyi?

- Kábé.

Azt nem említette Katinak, hogy megint remekül érezte magát a fiúval, hogy sokat nevettek, és beszélgettek, és nagyon egy hullámhosszon vannak. És hogy már a karácsonyi ajándékát is kitalálta.

- Vissza is kéne mennünk a vásárba, mert vennem kell...- még időben elharapta a mondatot.

Mit kapna Katitól, ha elmondaná, hogy Gábornak akar karácsonyi ajándékot venni. Tényleg tulajdonképpen miért is akar? Mert már tegnap eldöntötte, ahogy meglátta a lelkesedését a mézeskalács árusnál. „Mint egy édes kisfiú, olyan volt!" gondolt vissza.

- Mit kell venned? - kérdezte Kati már vagy két perce, és a várakozásteljes arca láttán kapott észbe Éva.

- Igen, megláttam pár apróságot anyuéknak, és meg akarom venni. Elszaladunk ma? - vágta ki magát.

- Persze. - hagyta rá Kati. Sajnálta, hogy nem történt több Gábor és Éva között, pedig annyira összeillettek.

Gábor napközben is többször küldött neki apró üzeneteket, az előző nap mesélt tanárokkal kapcsolatban, vagy hogy éppen most milyen órán van. Éva pedig lelkesen olvasta, és írta a válaszokat.

Kati fel is figyelt rá, milyen sokszor mélyed a telefonjába barátnője. Arca mindent elárult.

- Gáborral írogatsz? - kérdezte ártatlanul.

- Ühüm. Éppen azt írja merre mennek ebédelni a csoporttársaival, és hogy nekem is biztosan tetszene a hely, elmehetnénk majd egyszer együtt.

- Aha, értem. - bólogatott mindent tudóan Kati.

Magában azonban azt gondolta, már csak idő kérdése, és ezek ketten összejönnek.

Éva ebbe nem gondolt bele, csak élvezte az üzenetváltást a fiúval, amit egész délután folytattak.

„Most már készülnöm kell, ma megyünk a Diótörőre." - próbált elköszönni a fiútól.

„Biztos klassz lesz. Elmeséled majd milyen volt?"

„Persze."

Arra azért nem gondolt, hogy a fiú még aznap este várja a beszámolót, de amikor az előadás után újra bekapcsolta a telefonját már ott virított Gábor üzenete:

„Na milyen volt?"

Éva pedig lelkesen mesélte el neki élményeit, amiből végül az lett, hogy hajnali egyig cseteltek.

Másnap is több üzenetet váltottak nap közben, bár Éva elég álmos volt. Gábor tartotta benne a lelket.

„Lelkiismeret furdalásom van, hogy ilyen sokáig feltartottalak éjjel. Ígérem délután hagylak pihenni, úgyis könyvtárba kell mennem jegyzetelni." - írta neki.

„Nem tartottál fel, jó volt veled beszélgetni. Csak hamar jött el a reggel. De majd délután alszom egyet az újabb családi program előtt."

„Miért mi a mai program?"

„Nem fogod kitalálni. Forró csokizás, popcorn, és karácsonyi filmnézés."

„És mit néztek?"

„Az adventi időszakban minden héten megnézünk egyet, 4-en vagyunk, mindenkinek van kedvence. Kisorsoljuk azon a héten kiét nézzük meg."

„Ez tök jó, ezt én is felvetem otthon. És mik a kedvencek?"

„Hát nem fogod elhinni, de a Reszkessetek betörők közte van, de szigorúan az első rész."

„De ugye ez nem a te kedvenced?"

„Nem, ez apué. És már múlt héten túl estünk rajta."

„És mi a másik három?"

„Nem akarsz találgatni?"

„Van egy tippem, mi lehet a te kedvenced."

„Igazán? Kíváncsi vagyok eltalálod-e?"

„És mit kapok, ha eltalálom?"

„Mit szeretnél?"

„Egy újabb randit."

„Miért, randizunk? ÉN azt hittem csak barátkozunk. 😊"

„Akkor legyen egy újabb baráti találkozó, ha így szeretnéd hívni. 😊"

„Ok, benne vagyok. De még el kell találnod!"

„Igazából szerelem."

Éva nem válaszolt azonnal. Egy pillanatra lesokkolódott. Hogyan volt képes kitalálni Gábor a kedvenc karácsonyi filmjét? Csak véletlen, vagy ennyire kiismerhető?

„Nos?" - sürgette Gábor.

„Eltaláltad, tényleg az. Ennyire kiismerhető vagyok?"

„Nem, ez csak egy szerencsés tipp volt. Több is volt a fejemben. Azért mondtam ezt végül, mert múltkor beszélgettünk mennyire vágyunk felfedezni a világot, és ennek az elején az a repteres érkezési jelenet van. Szóval ezért. „

„Értem."

„Még rengeteg dolgot akarok felfedezni benned, rácsodálkozni, hogy jé ez is közös bennünk, vagy várni, hogy megmutass nekem valami újat, amit én még nem ismerek." - próbálta Gábor oldani a hangulatot, mert úgy érezte Éva elkedvetlenedett.

„Ok, jól van. Neked van kedvenc karácsonyi filmed?"

„Igen, van, a karácsonyi ének. Mindig megnézem, de még a legrégebbit. „

„Szerintem én azt még nem láttam."

„Ha gondolod megnézhetnénk együtt."

„OK, benne vagyok."

„És akkor ma este mit fogtok nézni?"

„Már megnéztük a Holidayt, ami a tesóm kedvence, tehát már csak kettő maradt, az enyém, és anyué, ami a Polár expressz. Igazából mind a 4 filmet szeretem, jó mindet látni, de jó érzés fokozni az izgalmat, melyik héten mit nézünk."

„Majd megírod melyiket sorsoltátok ki?"

„Aha. És nálatok mi a program?"

„Ma anyu sulijában karácsonyi előadás van, oda megyünk mindannyian, és utána beülünk valahová vacsorázni. Az jó lesz"

„Akkor jó szórakozást neked estére!" - búcsúzott Éva.

„Neked is"

Majd pár perc után jött egy újabb üzenet.

„Majdnem elfelejtettem, hogy jár a jutalom!" - írta Gábor. Valahogy hiányérzete volt, amikor elköszöntek.

„Ja igen, és mit szeretnél?" Éva nem mondta neki, de anélkül is találkozott volna vele, hogy kitalálta mi a kedvenc filmje.

„Mit szólnál, ha megejtenénk a múltkor kimaradt forralt borozást?"

„Menjünk el újra a karácsonyi vásárba?"

„Nem, arra gondoltam, hogy elmehetnénk korcsolyázni, ott is van, sőt finom puncs is!"

„Tényleg, a Városligetben nagyon finom a puncs! Oda gondoltad? De tudsz egyáltalán korcsolyázni?"

„Valamennyire igen, de te profi vagy, majd segítesz!"