Valentin napi vallomás

Part 27

27

Este azért még beszéltek Gáborral, mivel az anyja szerette volna tudni melyik nap megy el hozzájuk vacsorára.

- Kedd jó lenne neked? - kérdezte Gábor.

- Igen, azt hiszem, az jó lesz.

Éva még nem nyugodott le, még mindig szégyellte magát, ezért nem is nagyon szeretett volna most beszélgetni a fiúval.

- Ne haragudj, de most mennem kell tanulni, mert még semmi leckém sincs kész holnapra. - rázta le.

- Rendben, akkor holnap beszélünk. - válaszolt Gábor.

Igazából nem esett jól neki, hogy Éva nem akar beszélgetni, ő szerette volna, ha kibeszélik ezt a dolgot egyszer és mindenkorra. Nem akarta, hogy ez állandó problémát okozzon kettejük között. De egy napot még képes volt várni, hátha Éva addig megemészti a történteket.

Éva a tanulásba menekült, ott legalább nem kellett az érzelmeivel foglalkoznia.

Hétfő reggel Éva anyja bejelentette, hogy aznap délután mennek a nőgyógyászhoz.

„Na remek, még ez is!" - gondolta Éva.

De utána sokkal jobban érezte magát. Miután elmondták miért jöttek az orvos négyszemközt elbeszélgetett vele, és csak a vizsgáltara hívta vissza az anyját. Női orvos volt, és ahogy beszélt neki a hormonokról, a vágyakról, amik ilyen korban természetes, hogy előjönnek, hogy hogyan változik ilyenkor a test, amikor a szexualitás is képbe kerül, mind megerősítették Évát abban, hogy nincs azzal baj, amit érez. Sőt még kérdezett is tőle, hogy normális-e, hogy ennyire el tudja veszíteni a fejét.

Az orvos erre csak mosolygott:

- Hát igen, a megfelelő partnerrel az ember lányát könnyen elsodorják az érzelmei.

Éva kissé megnyugodva hagyta el a rendelőt, hazafele még a receptet is kiváltották, és utána beültek így kettesben a kedvenc éttermükbe vacsorázni. Ahol az anyja mesélt neki az ő fiatalságáról, az első barátjáról, hogy ő miket érzett.

Ennek hatására Éva is jobban megnyílt, és ő is mesélt Gáborról. Inkább csak nagyvonalakban, hogy mennyire odáig van érte, és milyen kedves, türelmes vele a fiú.

Este még Gáborral is beszéltek végre. Próbálták megérteni egymást. Gábor azt, hogy Évának miért okoz ekkora problémát, hogy vágyik rá.

- Mert ezek annyira új, és erős érzelmek, hogy úgy érzem elborítanak, és nem tudom kordában tartani őket. - magyarázta neki Éva.

- A vágyainkat nem is kell kordában tartani, csak ki kell engedni, meg kell élni. - jött rá a válasz.

- De félek, hogy mi történik, ha megteszem, hogy nem leszek ura önmagamnak.

- És még bennem sem bízol teljesen.

Ezt azért Éva nem így mondta volna.

- Látom, és érzem milyen hatással vagyok rád, és néha kicsit félek, hogy fájdalmat okozok neked, ha meg kell állnod, amikor nekem mondjuk elég. - írta neki.

- De ugye megbízol bennem annyira, hogy tudod, hogy megállok, ha kéred? - aggódott a fiú.

- Igen, persze. Inkább magamban nem bízom, hogy megállítanálak, és aztán meg később esetleg megbánnám. Azt nagyon nem szeretném.

- Óvatos leszek veled, és csak lépésről lépésre haladunk, rendben?

- Rendben. De most már beszéljünk másról, ok?