Valentin napi vallomás

Part 19

A péntek nehezen telt mindkettőjük számára, Gábor álmos is volt egész nap, mivel alig aludt éjjel. Éva pedig még mindig emésztette az előző nap átélteket, és sokszor merült el a gondolataiban.

Kati ugratta is érte egész nap, hogy „Szerelem, szerelem..."

Napközben nem is nagyon beszéltek, csak este váltottak pár üzenetet.

- Csak délután fogok odaérni hozzád. Tudod holnap lesz a halászlé versenyünk eredményhirdetése, az egész család összegyűlik, mindenki hoz még egy jó nagy lábosból a sajátjából, és mindenki ehet még egyszer abból, ami a legjobban ízlett neki.

- És hogyan dől el kié a legjobb? – kérdezte Éva.

- Pontozunk. Van egy malacpersely, abba dobáljuk bele a cetliket minden vacsora vagy ebéd után, és ilyenkor összesítjük, az utolsó alkalomnál.

- És hányan is vagytok tulajdonképpen?

- Vannak a nagyszüleim, aztán a papám testvére, és annak családja, apuék vannak ugye hárman testvérek, meg mi gyerekek. Kb. harmincan. De nyolc halászlé között kell dönteni. ÉS mindenki tökéletesíti a receptjét évről évre, meg újat próbál ki. Szóval ettünk már sok mindent az évek alatt.

- Miért hány éve csináljátok ezt?

- Szerintem vagy 20. Mamám találta ki, mert együtt akarta tartani a nagy családot is, és ez nagyon jó alkalom arra, hogy az évnek ebben az időszakában mindannyian találkozzunk.

- Máskor nem szoktatok?

- De még van egy nyári hétvége, három nap, június végén, amikor szintén összegyűlünk.

- És hol fértek le ennyien?

- Mamáéknál. Elég nagy a házuk.

- Értem.

Gábor inkább ráhagyta, nem akarta tovább magyarázni, hogy igazából mekkora is a nagyszülei háza, mert biztos volt benne, hogy az újabb kérdéseket eredményezett volna. Igazából igyekezett titkolni milyen gazdagok is a nagyszülők.

- Klassz, hogy így összejöttök évente többször is. Mi csak így karácsonykor járjuk végig a rokonokat, de komolyan mondom sok látogatást úgy érzem csak kötelességből teszünk meg.

- Azért én se kedvelek mindenkit, de 30 emberből mindig akad pár, akikkel jól el tudsz lenni.

- Igen, nagyobb a szórás.

- Szóval ezért csak olyan három körül fogok odaérni, nem baj?

- Dehogyis. - „Legalább lesz időm kitakarítani" - tette hozzá gondolatban.

- Nagyon várom már, hogy újra lássalak! - üzente még Gábor. Írt volna mást is, hogy végre újra a karjában akarja tudni, és végig akarja csókolni a kecses nyakának minden pontját.

„Uh, ha így folytatom, ma sem fogok aludni!" - próbálta megfékezni a gondolatait.

- Én is, akkor holnap várlak, és jó mulatást a családdal! Puszi!

- Köszönöm. Puszi neked is!

Éva másnap reggel belevetette magát a takarításba, hogy szobája rendben legyen. Ebédre végzett, utána pedig már csak várta, hogy teljen az idő. Valahogy semmivel sem tudta lekötni magát.

Anyja volt csak otthon, apja elvitte a húgát egy szülinapi buliba.

- Úgy látom ideges vagy, van valami baj? - kérdezte tőle anyja.