Valentin napi vallomás

Part 28

28

Szerdán ismét nem találkoztak, mindketten tartották magukat ahhoz, hogy megpróbálnak kevesebbet együtt lenni. Éva az egész délutánt Katival töltötte.

- Nem akarok Gáborról beszélni, beszéljünk bármi másról csak róla ne. Amúgy is elég sokat jár az agyam rajta. - kezdi Éva.

- Ok, csak annyit mondok, hogy szerintem ne gondold túl, csak érezd jól magad vele. Ne elemezd az érzéseidet állandóan.

- Próbálkozok. - mosolygott halványan Éva.

- Tudod mire van most szükségünk? - villanyozódott fel Kati.

- Shoppingolásra!

- Pontosan!

Így a délutánt az Alléban töltötték ruhapróbákkal, vásárlással, és a végén egy jó nagy kajálással.

Évának sikerült teljesen kikapcsolódnia végre.

Gáborral aznap este nem beszéltek, mert a fiú színházba ment, későn ért haza.

Csütörtökön reggel Éva már kezdte hiányolni barátját, egész más volt így suliba menni, hogy nem Gáborral ment, napközben sem üzengettek.

Annyit beszéltek meg aznapra, hogy táncra elé megy, és Gábor tényleg betartotta, amit Éva akart, nem kérte, hogy találkozzanak, nem hívta, nem üzent.

De közben nagyon szenvedett, idáig megszokta, hogy minden egyes percben tud Éváról, hogy hol van, mit csinál. Hiányoztak az üzenetei, a napi találkozások, még ha csak reggel fél óra, akkor is.

Alig várta, hogy ma végre lássa, és a karjába zárja.

Éva próbálta visszafogni magát, és azért is jól érezni magát aznap, de amikor táncon is az argentin tangót gyakorolták, ami egy nagyon szenvedélyes tánc, már kezdett telítődni.

Gábor várt rá, de csak finoman csókolta meg, nem azzal a szenvedéllyel, amire most Éva vágyott.

„De hát én kértem, hogy fogjuk vissza magunkat, nem mondhatok már megint mást. Szegény Gábor amúgy is eléggé össze lehet zavarodva!"

Így a fiú csak hazakísérte, de nagyon lassan mentek, úton útfélen megálltak csókolózni, érezhetően mindkettőjüknek hiányzott a másik, és még ha csak óvatosan is, de kihasználtak minden alkalmat, hogy ölelkezzenek.

Péntekre ismét azt beszélték meg, hogy nem találkoznak, de Gábor ráüzent napközben, hogy nem lenne e kedve megismerni az egyik legrégebibb barátját, aki váratlanul összehozott egy bowling partit.

- Szeretném, ha megismernéd, ő kicsit olyan nekem, mintha a testvérem lenne, de Angliában él, és ritkán látom.

- Persze, szívesen megismerkednék vele.

Gábor örült, hogy bemutathatja Simonnak Évát. Szinte együtt nőttek fel, végig egy ovi, egy suli, most az egyetemi választásuk volt más. Simon szülei elváltak, apja Londonban él, így jött az ötlet mi lenne, ha oda járna egyetemre. Az döntött, hogy hova veszik fel elsőre. Nos, felvették Londonba, ezért ahogy Simon mondta, a sors így akarta, és elment Angliába.

Gábornak hiányzott a barátja, azért az nem volt ugyanaz, ha Skype on beszéltek.

Éva mindezt addig tudta meg, amíg az Apáczai gimitől, ahol az angol órája volt oda nem értek a bowling teremhez.

- Gyere, gyere, ott vannak! - húzta is magával Gábor Évát.

Éva meglepetésére pár fiút ismert, a Közgázos buliról. A fiúk melegen üdvözölték, egyáltalán nem érezte azt, hogy leszerepelt volna előttük, mert kicsit többet ivott. Befogadták, mint Gábor barátnőjét.