Valentin napi vallomás

Part 9

9

Szombat délutánra beszélték meg a korizást, mivel mindkettejüknek programja volt előtte, ezért oda beszélték meg a találkozót délután 4- re. Már besötétedett, minden ki volt világítva, igazán hangulatos volt.

Miután kibérelték a korcsolyákat Éva rákérdezett:

- Azért voltál már valaha korizni?

- Persze, hogy voltam- vágta rá Gábor.

„Hát ez nem túl meggyőző!" - gondolta magában Éva, és már fel is készült rá, hogy neki kell segítenie, támogatnia a fiút.

A jégre lépve Gábor kihasználta, hogy Éva azt hiszi, neki nem nagyon megy a korcsolyázás, és a kezébe kapaszkodva indult meg a jégen.

- Ok, haladjunk csak így lassan. -fogta szorosan Gábor kezét Éva.

A második kör után Éva úgy érezte Gábor már belejött, és elengedte a kezét.

- Szerinted most már menni fog?

- Nem tudom. - kezdett el lassan csúszni Éva felé, majd odaérve megfogta a derekát és megpörgette.

Éva hirtelen levegőt sem kapott, aztán rájött, hogy Gábor igenis tud korcsolyázni, méghozzá nem is akárhogy.

- Oh, te! - csapott a fiú vállára játékosan. - Jól átvertél! Még hogy nem tudsz korcsolyázni!

- Jó, jó, bocsánat! Csak ki akartam használni az alkalmat, hogy kézen fogva csússzak veled! - hajolt hozzá közelebb.

Erre Éva elpirult, és hirtelen nem is tudott mit mondani. A fiú csillogó kék szeme szinte megbabonázta.

- Azért még csúszol velem egy pár kört? - segítette ki a fiú, és mosolyogva a kezét nyújtotta.

Éva gondolkodás nélkül helyezte kezét a fiú tenyerébe, és indult el vele újra. Most már mindketten magabiztosan suhantak a jégen egyre gyorsabban.

Éva boldog mosollyal élvezte a közös száguldást, Gábor pedig csak elragadtatva figyelte az arcát.

„De szívesen magamhoz ölelném!" - gondolta.

Jó pár kör után végül kimentek megpihenni, és ittak puncsot és forralt bort is.

- És akkor mennyire is vagy jó a korizásban? Figurákat is tudsz? - kérdezte a fiútól.

- Hát igen, párat.

- Megmutatod?

Amikor visszatértek a jégre Gábor mutatott pár figurát, kisebb ugrásokat, forgást. Éva el volt bűvölve, ő is nagyon szeretett volna ilyeneket tudni.

- Gyere, pár dologra megtaníthatlak! - húzta magához Gábor, egyik kezével átfogta a derekát, és körbe forogtak, szinte táncolva.

Éva egyre jobban belejött, Gábor magabiztosan vezette, hol a derekát átfogva tolta maga előtt, időnként megforgatva, és egy kört téve vele, hol egymás derekát átölelve siklottak.

- És most forgás! - pörgette meg egyszer csak Évát, ami után Éva nevetve érkezett a fiú ölelő karjaiba. Kezei a fiú vállára simultak, és boldog mosollyal nézett fel a fiú szemeibe.

Gábor csak ölelte szorosan, tekintete elkomolyodott, és kicsit közelebb hajolt a lányhoz.

- Mondták már neked, hogy mennyire gyönyörű vagy?

Éva erre elpirult, és lesütötte a szemét. Már érezte, hogy egyre inkább vonzódik a fiúhoz, pláne amikor a tekintetéből mindig azt olvasta ki mennyire tetszik neki. És most tessék, még ki is mondja! Nem tudta, mit válaszolhatna. Ő még mindig nem állt készen egy új kapcsolatra. Kicsit hátrébb is mozdult, amit Gábor megérzett, és elengedte a derekát.