Valentin napi vallomás

Part 23

23

Másnap mindketten későn keltek.

- Szia, milyen volt a színház? -jött az első üzenet Gábortól.

- Nagyon jó volt!

- Nincs kedved elmesélni útközben, és eljönni velem a nagyiékhoz ebédre? - kérdezte Gábor.

- Ne haragudj, de nem lehet, tanulnom kell. Rengeteg a lecke, és a tegnapi napot teljesen ellógtam.

- Rád is fért a kikapcsolódás.

- Meg egy kis alvás. Nem is tudom mikor aludtam utoljára délután.

- Rendben, akkor hagylak tanulni. Este beszélünk?

- Igen. Puszi!

- Puszi!

Este Gábor igyekezett nem túl sokáig feltartani Évát, szerette volna, ha kipiheni magát.

- Reggel lesz egy meglepetésem, amikor eléd megyek. - ezzel búcsúzott még tőle.

Látta mennyire odavolt Éva az autójáért, ezért ezzel akarta aznap iskolába vinni.

Éva csak állt földbe gyökerezett lábakkal, amikor meglátta Gábort lezseren az autójának támaszkodva.

Az a gyönyörű tűzpiros sportautó, Gábor szőke hajkoronája, a gyönyörű kék szemei, és ahogy nézett rá, amikor kilépett a kapun! Éva szíve hevesen zakatolt mellkasában, és nem habozott, egyből a fiú karjaiba vetette magát, aki már ölelte is magához, és már kereste is az ajkait, hogy olyan szenvedélyes csókot adjon, hogy Évának a lába is beleremegjen.

- Ez aztán a meglepetés. - nyögte ki Éva végül nagy nehezen.

- Van ellene kifogásod, hogy ezzel vigyelek el a suliba? - hajolt meg szertartáson Gábor előtte.

- Már hogy lenne! Indulhatunk is! - és már el is indult, hogy beszálljon.

Kati persze a suli előtt várta Évát, amikor Gábor elkísérte a lányt a reggeli teázások elmaradtak.

De Kati nem neheztelt ezért a barátnőjére, látta rajta, hogy szerelmes, még ha magának nem is vallotta be, és magában elégedett volt, hogy felkarolta Gábort, és elegyengette az dolgukat még az elején.

De azért az még őt is meglepte, amikor Éva egy gyönyörű piros csodaautóból libbent elő.

- Ez meg mi volt? - nézett rá kérdőn.

- Gábor elhozott a suliba.

- Gábornak ilyen kocsija van?

- Hát igen, mint kiderült elég sok pénzük van, már ahogy ő mondja.

- Egy ilyen kocsi tudod mibe kerül?

- Igen, tudom. A nagyszüleitől kapta az érettségiére.

- Aha- Kati ennyit tudott hozzáfűzni.

De azért napközben kifaggatta Évát hogyan is állnak most tulajdonképpen.

- Nem tudom. - vallotta be Éva. - Múltkor megijedtem, mert annyira gyorsan olyan sok minden történt, és... én még nem voltam, vagy vagyok kész mindenre.

- Értem.

- De nem mertem vele megbeszélni, csak próbáltam visszafogni őt is és magamat is.

- Aha. - bólogatott Kati továbbra is.

- Nos, nem nagyon sikerült. Azt hiszem túl erősen vonzódunk egymáshoz. De, amikor megérintett ott tudod lent, akkor mégis megijedtem, és...

- És? - várta a továbbiakat Kati.