Valentin napi vallomás

Part 15

15

Másnap kiderült, hogy a legtöbb gondolatát hangosan mondta ki, barátai szembesítik minden egyes kijelentésével.

- Tudod talán nagyrészt az ital mondatta ezeket veled, de szerintem azért nagyon nem jártak messze az igazságtól. - jegyezte meg a nővére. - Figyeltelek az elmúlt pár hétben, és ez a lány úgy tűnt eléggé kifordított magadból.

- Hogy érted?

- Hogy sokkal, de sokkal több időt töltöttél már csak azzal is, hogy róla ábrándoztál. Tudod hányszor volt, hogy beszéltem hozzád, de te egészen máshol jártál?

- Tényleg?

- Aha. Szóval csak hajrá öcskös!

- Reménykedem. - mosolyodott el ahogy Éva tegnapi üzenetére gondolt.

Végül is Éva írt először, szóval ez reménykedésre ad okot.

Éva másnap ahogy meglátta az üzenetet elborzadt, hogy mit írt. De ahogy elgondolkozott, rájött, hogy az igazat írta. Hiányzik neki a fiú, és ezt nem szégyellte bevallani neki sem. Értse ahogy akarja.

Ezt nem csak az ital mondatta vele, hogy hiányzik neki a fiú, valóban így érzett, és alig bírta kivárni azt a pár napot, amíg még hazajön, és végre láthatja.

Elsején Gábor írt először valamikor késő délután:

„Boldog Új évet még egyszer! Milyen volt a buli?"

Éva is fent volt már, így egyből válaszolt.

„Boldog Új évet neked is! A buli klassz volt sokat táncoltunk."

„Meddig voltatok?"

„Kb. kettőig. És nálatok?"

„Mi fiatalok a jakuzziban buliztunk jó sok ital társaságában. Ezért is nem írtam előbb. Még próbálok magamhoz térni."

„Sokat ittál?"

„Kicsit többet, mint szoktam, mondjuk inkább így."

„És mi a terv?"

„Hogy érted? Mára csak alvás, pihenés."

„A síelés további napjaira gondoltam." - mosolygott Éva. Gábor elég kómásnak tűnt még.

„Hát holnap biztosan csúszunk még, aztán este elmegyünk egy jó kis étterembe búcsú vacsira. Szerdán aztán mire magunkhoz térünk már csak csomagolunk, és indulunk haza."

„Értem."

„És neked mik a terveid?"

„Hát elő kéne vennem a könyveim, és kicsit tanulni."

„És velem lenne kedved találkozni csütörtökön?" - kérdezte félve.

„Igen, persze." - Már alig várom- tette hozzá gondolatban.

„Akkor addig kitalálok valami jó kis programot. De most még nem forog az agyam."

„Én se vagyok még a toppon. Menjünk pihenni, és beszéljünk holnap, ok?"

„Ok, jó pihit neked! Puszi" - búcsúzott el Gábor.

Éva sem volt teljesen magánál még, és örült, hogy nem kellett megbeszélnie Gáborral a szilveszteri üzenetváltást.

Másnap reggel Gábor annyit üzent, hogy kimennek a pályára, és majd délután jelentkezik, ha visszaértek.

Ez Évának is megfelelt, így el tudta végezni a szokásos év kezdő rutinját. Ez neki amolyan év lezáró, évkezdő szokás volt. Először is lezuhanyozott, leradírozta az egész testét, arcát, és hajat mosott. Ezután a fürdőben átválogatta a kozmetikai dolgait, és mindent könyörtelenül kidobott, ami már lejárt, vagy soha nem használta, vagy tudta, hogy többet nem fogja használni. Aztán készített egy jó nagy bögre teát, és elővette a tavalyi naptárját, megnézegette, miket ért el az előző évi céljaiból, miket valósított meg azokból, amiket betervezett, hova jutott el, mit vett meg, és a többi és a többi. És ezután megtervezte az idei évét is. Ezzel jól el is telt a nap, és már késő délután volt, mire végzett.