Valentin napi vallomás

Part 17

17

Éva és Gábor két nap múlvára beszéltek meg újabb találkozót, Gábor egy teázóba akarta elvinni a lányt, ahol tudnak enni, inni, de mivel elég intim hely kis apró elszeparált bokszokkal, így lehetnek egymaguk szinte.

„Érted megyek, 5- re ott leszek" - üzent Gábor.

„Az jó lesz, mert a szüleim látni akarnak."

„Most akkor ijedjek meg?" - kérdezett vissza fiú.

„Nem, dehogy, nem olyanok. Csak mivel már többször szóba kerültél, hogy veled találkoztam, ezért..."

„OK, megértem. Akkor bemegyek."

„Ne izgulj, jó fejek általában."

És tényleg azok voltak most is. Éva kiment a fiú elé, egy apró szájra puszival és öleléssel üdvözölték egymást, aztán bekísérte a házba.

Éva szülei tényleg csak bemutatkoztak, feltettek pár kérdést, de azt sem vallatóan, inkább csak kiváncsian, és mire észbe kaptak volna, már úton is voltak a teázó felé.

Gábor látszólag a gondolataiba merült, ahogy kézen fogva sétáltak, de mihelyst elhagyták Éváék utcáját, a fiú magához rántotta, és lecsapott a szájára.

- Annyira vágytam a csókodra! - súgta Évának, miközben nyelvével utat tört, hogy bebarangolja a lány szájának legmélyebb zugait is.

Éva nem bírt megszólalni, csak kapaszkodott a fiú karjába, és viszonozta a csókot. Ezek az érzések, amik ilyenkor elöntötték még mindig annyira újak számára. Ilyet még soha nem érzett azelőtt semelyik fiúval sem.

- Hmm, menjünk, különben elkésünk. -engedte el végül Gábor.

A teázó nem volt messze, egy fél óra múlva oda is értek.

Az asztalukhoz leülve Gábor egyből bensőségesen megcsókolta, és nem is hagyta, hogy Éva eltávolodjon tőle. Karját a vállára vetette, másik kezével az étlapot böngészte.

- Mit kérsz? - nézett a lányra.

- Nem is tudom, talán egy jázmin teát. - nyögte ki Éva. Eléggé zavarban érezre magát, a hely, Gábor közelsége, az érzései, ez minden együtt kicsit sok volt.

- Ok, és enni?

- Nem igazán vagyok éhes.

- Melegszendvics?

Éva csak bólintott.

Ahogy a pincér felvette a rendelést, Gábor ismét az ajkainak szentelte a figyelmét. Éva eleinte tiltakozni akart, de a fiú ajkai gyorsan elfeledtetik vele, mit is akart mondani.

Legközelebb csak akkor váltak szét, amikor meghozták a teát.

- Tetszik ez a hely.- mondta Éva körülnézve.

- Nekem pedig te tetszel. - nézett rá szikrázó szemekkel Gábor, és már vonta is újra a karjaiba.

Szorosan ölelte, kezei a hátán kalandoztak, Éva pedig végre beletúrt a fiú göndör fürtjeibe. Nem is érti honnan vette a bátorságot mindezhez.

- Meghoztam a melegszendvicseket. - a pincér hangja rebbentette szét őket.

Gábor csak egy kicsit húzódott el tőle.

- Annyira jó, hogy végre megcsókolhatlak, amikor csak akarlak, hogy végre megérinthetlek. - súgta neki Gábor egy újabb fergeteges csók csata után.

Miután elfogyasztották a szendvicset, és megitták a teát még maradtak egy ideig, és újra és újra elmerültek egymásban.

Éva csak bódultan hagyta, hogy történjenek vele a dolgok. Gábor csókjai, a karjai a derekán, a hátán, mind mind annyira jó érzéssel töltötték el. A végén már ő is felbátorodott, és a fiú arcát simogatta, kezei elkalandoztak a széles vállára. De, ami a legjobban tetszett neki, az a fiú göndör haja volt. Annyira jó érzés volt beletúrni, vagy a kis göndör tincsekkel játszadozni, amik ráhajlottak a fiú tarkójára. Éppen a fiú tincseivel játszadozott, amikor Gábor az ajkáról elindult a nyaka felé, hogy oda is csókokat hintsen.

- Annyira jólesik, amikor hozzám érsz. - súgta halkan, és közben erősen megszorította a derekát, és még közelebb vonta magához.

Évából akaratlanul is felszakadt egy sóhaj, ahogy Gábor még szorosabban ölelte. Gábor ajkai már a vállgödrénél jártak, és éppen a kulcscsontját csókolgatták, amit Éva hátravetett fejjel élvezett. Kezei közben a fiú hajába túrtak, és talán rá is szorítottak.

Úgy érezte kezdi elveszíteni a fejét, és Gábort is csak ösztönei irányították.

Éva tért észhez előbb, amikor egy hangosabb nevetés felharsant valahol mögöttük. Feleszmélt, hogy hol is vannak tulajdonképpen, és eltolta magától a fiút.

- Hmm, hova mész? - ocsúdott fel Gábor, amikor úgy érezte a lány távolodik, és kezeivel még szorosan tartotta a derekát.

- Gábor, nézz már körül, egy teázóban vagyunk. - próbált meg hatni rá Éva.

- Jó jó, értem én, de mikor annyira finom a bőröd, és olyan jó az illatod! - húzta újra közel magához, hogy arcát a nyakába temesse.

Éva a fiú fejét a két kezébe fogta, úgy tolta el magától kissé.

- Talán mennünk kéne. - nézett mélyen a fiú kék szemibe, hogy végre hasson rá.

- Jó, jó, menjünk, ha ezt akarod. - nyugtázta a fiú.

Ő végre csak boldog volt, hogy érintheti, csókolhatja Évát, és ezt tette volna még jó hosszú ideig.

- Tudod haza is kell érnem tízre. Fontos, hogy betartsam az ígért időpontot, mert akkor engednek el szó nélkül.

- Ok, megértem, csak nehéz visszafognom magam, most, hogy végre...- hogyan is fogalmazzon, nem is tudta. Megkaptalak? Összejöttünk? Igent mondtál? Egyik sem tetszett neki igazán.

- Pedig muszáj lesz. - állt fel Éva az asztalhoz, és a kabátjáért nyúlt.

Hazafele kicsit csendesebbek voltak, Gábor sem csókolta meg újból, csak a kezét fogta meg, Mindketten kicsit a gondolataikba merültek.

Évának túl erős volt ez az érzelem, az is, amit Gábor rá eresztett, mintha kiszabadult volna a palackból az eddig elfojtott összes szenvedélye iránta. Ezt meg is tudta érteni.

De, amivel nem igen tudott mit kezdeni azok a saját érzései voltak. Olyan újak, olyan erőteljesek, amiket eddig még soha nem érzett egy fiúnál sem.

Lehet csak ezért érzi ezt, mert már régóta húzzák egymást?

Igen, lehet ez az oka.

A kapuban Gábor csak visszafogottan csókolta meg, de azért nem elégedett meg egy sima szájra puszival, gyengéden ölelte magához, és csak finoman ismerkedett a szájával, nem engedte, hogy a szenvedély elragadja.

Miután elengedte a derekát Éva csalódott volt, ő már készült újra átélni azt az örült lángolást, mint korábban.

„Nem vagyok normális, hiszen én kértem, hogy fogja vissza magát. Ha pedig azt teszi, amit kérek nem tetszik."

Gábornak nehezére esett visszafognia magát, de bármit megtett volna, hogy el ne veszítse a lányt. Ha képes volt rá heteket várni anélkül, hogy megérintette volna, akkor most már képes lesz kicsit türtőztetnie magát.

Annyit beszéltek csak meg, hogy másnap mindketten tanulni fognak, de azért beszélnek.