Valentin napi vallomás

Part 25

25

Az este úgy alakult, hogy mindkettőjük anyja úgy érezte ki kell faggatnia gyermekét.

- Nézd Éva, látom, hogy ez most más, mint az eddigi kapcsolataid, komolyabb, de szeretném, ha nem hanyagolnád el az iskolát emiatt.

- Nem fogom anya, Gábornak is fontos a tanulás, nem is engedné.

- Nos igen, de aztán lehet túlságosan belefeledkeztek egymásba, mint a ma reggeli példa is bizonyítja.

- Ok, ok, majd figyelünk. - próbálta volna lezárni a témát Éva.

- És még valami. - az anyja azért nem engedte el ilyen könnyen.

- Igen?

- Szeretném, ha elmennénk nőgyógyászhoz.

Éva lesokkolódott.

- De minek?

- Nézd nem tudom meddig jutottatok, nem is tartozik rám. De úgy látom elég hevesek az érzelmeitek, és szeretnélek biztonságban tudni, még ha esetleg a pillanat hevében el is felejtkeztek a védekezésről.

- Szóval gyógyszert akarsz feliratni.

- Igen, szeretném, ha átgondolnád. Foglalok egy időpontot, elmegyünk együtt, az orvos is elmondja mit javasol.

- Rendben.

Éva imádta ezt az anyjában, hogy soha nem erőltetett rá semmit, csak kért, és valahogy mindig úgy beszélt vele, már kiskorában is, hogy mindig úgy érezte van beleszólása mi fog vele történni.

Igen, Gáborral egyértelműen a felé haladtak, hogy előbb utóbb meg fog történni, és biztosan sokkal nyugodtabb lenne ő is, ha tudná, hogy legalább egy dolog miatt nem kell aggódnia.

Mint kiderült Gáboréknál csak az anyja volt otthon, nővére a barátjánál maradt, apja pedig sokáig dolgozott. És itt is elérkezettnek látta az anya az időt, hogy rákérdezzen ki az a lány, aki miatt olyan boldognak látja a fiát mostanában?

Gábor rajongott az anyjáért, de azért a szerelmi ügyeit nem vele szokta megbeszélni. Szűkszavúan mesélt Éváról, de az anyja már ennyiből is látta, hogy nagy a szerelem.

- És mikor ismerhetjük meg mi is végre? - kérdezte végül az anyja.

- Nem tudom, majd megbeszéljük.

- Hozd el jövő héten vacsorára valamelyik este. - kérte anyja.

- OK, megkérdezem, rendben?

Este még váltottak pár üzenetet, Éva csak annyit mondott, hogy hamar megúszta a lelki beszédet, a dokiról nem beszélt. Gábor viszont megemlítette a vacsorát, amire meg lett hívva.

„Egy vacsora? Úristen! Nem is tudom." - rémült meg.

„Nyugi, az én szüleim is egész jó fejek, nem fognak megenni. És azért lenne jó egy hétköznap, mert akkor gyorsabban szabadulunk. Majd hivatkozunk a sulira, és max 1 óra alatt végzünk. Mit szólsz? Találj ki egy napot, ok?

„Ok, majd átgondolom."

„Én is voltam már nálatok, neked is túl kell esned ezen."

„Rendben, átgondolom."

„Ja és holnapra meglepetésem van, nagyon jó helyet találtam!"

„De mire? Milyen helyet?"

„Nem mondok többet, holnap meglátod."