The Price of Love [Jungkook ff.] ✓

7 (Min)

Szokásomhoz híven az utolsó pillanatban estem be Mr. Jung órájára és mit ne mondjak nem volt elragadtatva. Szóval csak szép csöndesen ledobtam magamat San mellé. Elkezdtem kipakolni a könyveimet, és próbáltam koncentrálni ugyanis a tanárunk időközben már elkezdte leadni az anyagot. Kikutattam a zsebemből egy cukorkát ugyanis még egy falatot sem ettem, és jegyzetelni kezdtem. Mikor Mr. Jung végre csendben maradt egy percre San elém tolta a füzetét, mire hálás mosolyt villantva barátom felé lekörmöltem mindent. Kellett nekem hajnali kettőig fent lenni a lányokkal, most bezzeg leragad a szemem. Kíváncsi vagyok ők hogy bírják a keddi első  órát, ugyanis ilyenkor nincsenek közös óráink csak délután. Vagyis Jennie-nek meg Soyeon-nak van csak nekem nincs velük órám. Úgyhogy én egész délelőtt San-al fogok lógni. Mr. Jung ismét belekezdett a mondókájába, én pedig őrült módon jegyzetelni kezdtem. Tudom hogy ő az a tanár aki "órán elmondtam szóval meg kellett volna jegyezni" módon állítja össze a következő doga kérdéseit. Így mindent is leírtam amit csak tudtam, nehogy meglepetés érjen. Nem mintha alapból nem írnám az összes dolgozatomat és vizsgámat kitűnőre művészettörténelemből de jobb ha mindent leírok. Az első pár órám ebben a fejvesztett jegyzetelős hangulatban telt el. Amikor végül Mrs. Jo bejelentette hogy vége van az utolsó órának és mehetünk ebédelni végre fellélegezhettem. San pillanatok alatt összepakolt és a táskáját a vállára kapva várt engem. Bocsánatkérő pillantást vetettem rá, és bedobáltam a cuccaimat a táskámba. 

- Ez egy borzalom volt! - fakadtam ki amikor már a barátnőim társaságában voltam. San-nak egész nap ezt hajtogattam úgyhogy neki már biztosan elege van belőlem. Szerencsés hogy délután nincsenek órái, ahogy Jennie-nek sem. Persze a szerelmespár mehet romantikázni Soyeon és én pedig itt rohadunk a suliban. 

- Ne is mondd. Mr. Ahn kitalálta hogy péntekre állítsunk össze egy bemutatót  "a művészet a Joseon-korszakban" címmel. Én esküszöm ha ismét áradoznom kell arról a fickóról kiakadok! - magyarázta Soyeon ahogy beleharapott az ebédjébe. Jennie szokás szerint salátát evett pirítóssal Soyeon bibimbap-ot, én pedig kimbap-ot. San mindig kihagyta az ebédet, mivel suli után általában az anyukájával ment enni így sosem csomagolt külön magának semmit sem. - Én értem hogy Mr. Ahn dühös amiért a barátnőjével összeveszett de akkor is! Ne rajtunk töltse ki az idegbaját! 

- Honnan tudod hogy szakított a barátnőjével? - kérdezte két harapás közben Jennie. 

- Jobb kérdés. Honnan tudod hogy egyáltalán barátnője volt. - egészítettem ki. 

- Valamelyik nap láttam veszekedni egy nővel az egyik hotel előtt. Na most, vagy a nő a titkos szeretője volt, vagy a barátnője aki rajtakapta őt hogy szeretője van. - magyarázott a pálcikával hadonászva Soyeon.  

- Te tényleg mindent tudsz. - rázta a fejét San mosolyogva. Soyeon vállat vont és tovább evett. 

Miután mind a hárman befejeztük az ebédet San és Jennie elindultak hazafelé. Mi pedig Soyeon-al a nyugati szárny felé vettük az irányt. Néha amikor lyukasórám volt beültem a könyvtárba és mivel Soyeon-nak is van egy kis szabadideje együtt mentünk oda. Már majdnem bent voltam az épületben amikor megéreztem a vállamat átkaroló kezet. Reflexből nyomorszájon könyököltem az illetőt, és csak később kaptam észbe hogy Jackson volt az. A barátom kissé összegörnyedve dörzsölte az említett pontot miközben fájdalmas arckifejezést vágott. 

- Tudod hogy a héten ez az ötödik? És még csak kedd van! - mondta ahogy felegyenesedett. Tudtam hogy csak megjátssza hogy ennyire fáj neki.

- Kell neked mindig megijeszteni! - vágok vissza és vállba boxolom. Most a karját kezdi fájlalni mire csak mosolyogva forgatom a szememet.