The Price of Love [Jungkook ff.] ✓

2 (Jungkook)

Oké az egész napomat előre elterveztem. De az nem volt a terveimben, hogy miközben a legjobb barátomra várok a mosdónál edzés után egy random csaj berángat a női mosdóba, és a ruháimat fogja kérni. Ez egy rossz vicc? Egy pillanatra világomat nem tudtam, mikor a falhoz szorított és befogta a számat. Először azt hittem, hogy egy tolvaj, de ezt hamar elvetettem. Ki lenne az az elmeháborodott, aki Disney hercegnő ruhában megy lopni? Azt azért be kell vallanom, hogy szép csaj. Bár nem egészen így képzeltem el egy első találkozást, de hát nincs mit tenni. Amikor kiléptem a női mosdóból a kosárszerelésemben és Eunwoo meglátott az első érzés ami átsuhant az arcán a meglepettség volt, aztán két másodperc múlva röhögésben tört ki. 

- Kösz haver nagyon együtt érző vagy. - dobtam át a vállamon a táskám. 

- Oké, ki tette ezt veled? - nevetett. - Hol vannak a ruháid, és miért voltál a női mosdóban. 

- Egy csaj berángatott aztán a ruháimat akarta. - Eunwoo arcán ledöbbentség tükröződött, mire ezúttal én röhögtem el magam. - Nincs gáz, majd holnap visszaadja. - indultam el.

- Biztos vagy ebben? - zárkózott fel mellém. 

- Ideadta a telefonszámát. Vissza adja, ha meg nem, akkor egyel kevesebb pulcsim és gatyám van. Nem hiszem hogy belehalok. 

- Ha te mondod. - lökte meg a vállam. - Egyébként, komolyan jössz a mi egyetemünkre? 

- Aha. Az apám nem tudta elrendezni a dolgot. Megegyeztünk hogy nem csinálok semmi rosszat, és akkor átmehetek hozzátok. 

- Yu odáig lesz, ti egy szakon lesztek! 

- Nem hiszem hogy folytatom a mérnöki dolgokat. - tettem zsebre a kezem. 

- Hogyhogy? 

- Tudod hogy sosem vágytam rá. Apa akarta. 

- Tudom, de már két éve a mérnöki karon vagy, nem lesz nehéz becsatlakozni egy másik osztályhoz? 

- Előröl kezdem. 

- Ne már! - sóhajtott. - JK, te akartad ezt vagy ezt is a faterod rendezte? 

- Ezúttal ezt én akartam így. Mivel nem folytatom a mérnöki karon, jobb ha előröl kezdem egy másikon. 

- És? Mit fogsz tanulni? 

- A művészeti karra megyek. 

- BamBam is ott van! JK, király együtt fogtok tanulni. Ő is a kezdő karon lesz mint te, mivel tavaly újra kezdte a művészetin. - elvigyorodtam, a tudatra hogy legalább egy ismerős lesz ott. 

Őszintén szólva a legjobb az lett volna, ha a kezdetektől fogva a barátaimmal tanulhattam volna. Viszont az apám azt akarta hogy mindenképpen mérnöknek tanuljak. Ígyhát, enyhén szólva megmutattam neki, hogy mi lesz ha nem dönthetek én. Az összes lehetőséget megragadtam, hogy az iskolában romboljam az apám hírnevét, ezzel is kényszerítve őt, hogy azt tehessem amit akarok. Az istenért, 23 éves vagyok! Nem vagyok már olyan gyerek, mint aminek ő hisz engem. Ahogy elhaladtunk egy kisbolt mellett eszembe jutott hogy milyen volt amikor anya és apa még együtt voltak. Anya mindig elvitt iskolába, aztán értem is jött. Hazafelé pedig megálltunk egy kisboltba hogy kaphassak jégkrémet. Életem legszebb időszaka volt. De ez még Seoul előtt volt. Még Busan-ban. Emiatt is gyűlölöm Szöult, meg amiatt hogy az apámmal kell lennem, arról nem is beszélve hogy apám idegesítő barátnője is itt van, és az ő még rosszabb lánya. Az egyetlen amit Szöulnak köszönhetek azok a barátaim. Eunwoo lelassít a bolt előtt és int hogy menjünk be. Csatlakozom hozzá, és együtt lépünk be a szűkös üzletbe. Eunwoo egyenesen a jégkrémekhez lép, és kivesz kettőt. Ő legjobb barátom, szóval tudja mit szeretek a világon a legjobban. Miután fizet, (és megszerzi a pénztáros csaj telefonszámát) hazafelé indulunk. 

- Ideje mennem. - mondja, miközben megállok a házunk előtt. - Imádkozom érted, hogy a fateroddal minden oké legyen. - lepacsizunk majd már tovább is indul. - Hétfőn érted jövök és együtt megyünk! - int még vissza. 

- De behajtom rajtad! Nehogy elfelejts! - kiáltom. 

- Sose tudnálak! - kiabálja vissza, miközben megfordul hogy szembe legyen velem és drámaian a szívére teszi a kezét. Nevetve intek neki, majd kikutatom a kulcsomat, de mielőtt a zárba tehetném a kocsibejáró ajtaja elhúzódik, én pedig a kapuban lévő kamerába nézek. Szóval már figyelsz is apa? 

Belépek az udvarra mögöttem pedig a helyére gördül a kapu. Hihetetlen hogy mindennél több pénzt öl abba hogy újabb és újabb modern dolgokkal szerelje fel a házunkat. A kezem a zsebembe csúsztatom, és csak biccentek a mellettem elsiető személyzetnek. Az egyik testőr kinyitja előttem az ajtót, én pedig belépek a kastély méretű otthonunkba. Gyűlölöm ezt a helyet. Minden fehér és üres. Anya szerette a színeket. Lerúgom a cipőmet, és az emelet felé vezető lépcső irányába fordulok. A tekintem elkomorul ahogy meglátom a lefelé közeledő lányt. Minatozaki Sana, apám barátnőjének lánya. Hatalmas vigyor az arcán, és egyre közelebb jön hozzám. Felé indulok, de mielőtt még túlságosan megörülne gúnyos vigyorral az arcomon megkerülöm, és kettesével szedve a lépcsőfokokat megyek a szobám felé. 

- Yah! Jeon Jungkook. - kiált utánam. A szememet forgatva állok, meg, és visszafordulok felé. 

- Valami problémád van? -  dőlök a korlátnak. 

- Tulajdonképpen csak annyi, hogy rohadt bunkó vagy. Én jöttem hogy üdvözöljelek. Még a kaput is kinyitattam neked. Te meg még egy köszönömöt sem tudtál kinyögni. - összefonja a karjait, és elindul felém. 

- Azt hittem az apám volt. Ebben az esetben, kösz. Most mehetek? - megfordulnék, de ismét megszólal. Miért nem fogja fel hogy nem bírom őt? Olyan nehéz ezt felfogni? 

- A szüleink elmentek hogy

- Ne merészeld őket a szüleinknek hívni! - kiáltok rá. - Ő nem az anyám. Mi nem vagyunk testvérek. Az apámat meg inkább hagyjuk. 

- De anya és az apád most együtt vannak, könnyebb ha úgy tekintek rájuk mint a szüleimre. - mondja és már csak két lépcsőfokkal van előttem.

- Ha ennyire kell. Akkor felőlem megkaphatod. Az apámat is! Ezt a családot is! A házat, és a pénzt is! Nekem egyikre sincsen szükségem! 

- Neked mi a fene bajod van?! 

- Mondjuk az hogy nem hagysz békén! - válaszolom idegesen. Sana arca elsápad, és már korán sem annyira határozott, mint eddig. A kezem ökölbe szorul a korláton, majd ismét megszólalok. - Bocs, ez igazából nem neked szól. - hogy tudja elérni minden alkalommal hogy rosszul érezzem magam? - A lényeg, hogy most nincs kedvem sem beszélgetni, ahhoz meg főleg, hogy az elcseszett családomról beszéljünk.

- Ne haragudj én nem...

- Szóval, kérlek hagyj békén. Nem vagyunk barátok, nem vagyunk testvérek és ami a legfontosabb hogy nem vagyunk egy család sem. Nincs semmi kedvem ahhoz a tökéletes Jeon család látszatát keltsük. Tudod milyen rohadt fárasztó?! Legalább itthon ne kelljen már megjátszanom magam. - zárom le a beszélgetést és elindulok a szobám irányába. 

-------------------

Sziasztok! 

Remélem tetszett ez a rész! Ezt a kis könyvecskét most két szemszögesre terveztem szóval Jungkook és Min oldaláról is látjuk a sztorit.  Köszi hogy ismét itt vagytok velem! Mostanában elég elfoglalt vagyok szóval heti egy résszel jövök majd. Valószínűleg vagy a hét közepe fele, vagy hétvégente. 

Puszi 😘