The Price of Love [Jungkook ff.] ✓

Epilógus

Min POV: 

Pár héttel azután hogy Taehyung és Na-Rae nászútjáról készült dokumentumsorozat első része adásba került Jungkook-al elmentünk a családomhoz vacsorára. Igaz hogy már egy éve összeköltöztünk Jungkook-al de rengeteget vagyok a családommal. Evésnél aztán felmerült az utazgatás és Appa mesélni kezdett a katonaságban töltött éveiről. Mivel Kook már letudta még 20 éves korában a katonaságot neki már nem kellett menni, aminek örültem is. Szóval Appa teljesen beleélte magát a múltról való beszélgetésbe és elmesélte hogy az egyik barátja - aki most Spanyolország partjainál él a feleségével egy kis faluban - elhívta őket hogy náluk tölthetnének egy hetet mivel már régen találkozott Appa-val. Appa és Halmeoni sajnos az egészségükre tekintettel nem tudnak menni sehová szóval Appa azt mondta hogy a barátjával Mr. Choi-val megbeszélte hogy én és Jungkook mehetnénk helyettük. Hosszasan folyt a beszélgetés erről a témáról de végül úgy döntöttünk hogy mivel már én is régen láttam Mr. Choi-t elutazunk hozzájuk. 

Így történt hogy Kook és én kereken egy hét múlva szerdán felültünk az ötórai járatra az Incshoni Nemzetközi Repülőtéren. Szinte az egész utat végig aludtam Jungkook csak akkor ébresztett fel amikor a tengerhez értünk. Nehéz volt kikeveredni a reptérről aztán be a városba és onnan keresni egy vonatot ami abban a faluban is megáll Mr. Choi-ék laknak. De végül csaknem négy óra múlva beestünk az ajtón. Kook megjegyezte hogy ő mindenképpen bérel egy kocsit nem számít milyen drága mivel nincs az az isten hogy ő ismét vonatra szálljon és végig kínlódjon 3 órát a zötykölődő vagonban. Mrs. Choi tárt karokkal fogadott amint meglátott. Nem is tudom mikor láttam utoljára! Talán amikor ő és Mr. Choi összeházasodtak amikor én még csak öt éves voltam. Mind leültünk a kanapéra miután a vendégszobában kicsomagoltunk és kicsit kifújtuk magunkat. 

- Tehát Jungkook mióta is vagytok együtt az én kis unokahúgommal? Mivel foglalkozol? Remélem van állandó munkahelyed! Olyan fiatal vagy! Biztos hogy vigyázni tudsz Mi-re?? 

- Choi Bácsi! - takartam el az arcomat. - Ezt már Appa végig játszotta vele! 

- Miért? Csak kíváncsi vagyok! - nevetett fel. 

- Már több mint két éve vagyunk együtt. Rendező vagyok Korea egyik legnagyobb filmcégénél. Igen van állandó munkahelyem. És - rám pillantott és elmosolyodott. -, azt hiszem Min-nek nincs szüksége védelemre, de bármi történik vigyázok rá.  - Mr. Choi elégedetten bólogatott. 

- Jeobo, gyerekek kész a vacsora! - Mrs. Choi hangjára a beszélgetést berekesztettük és leültünk a konyhában. Már egy ideje csendben ettünk amikor Mrs. Choi megszólalt: - Jungkook, innen nem annyira messze van a tengerpart nagyjából 20 percre, mi lenne ha Min és te lemennétek egy kicsit? Gyönyörű a környék! 

- Még nincs kocsink. - pillant rám Kook. - Gond ha gyalogolnunk kell?  

- Egyáltalán nem. - rázom a fejemet. 

- Van biciklink! - kapcsolódik be a beszélgetésbe Mr. Choi. - Elvihetitek nyugodtan. 

- Köszönjük. - hajolt meg ültében Kook mire muszáj volt elmosolyodnom. 

Szóval vacsora után kicsit rendbe szedtük magunkat. Choi bácsi kihozta nekünk a biciklit a melléképületből. Jungkook fel ült én pedig mögé telepedtem. Legutóbb olyan 10 éves lehettem amikor így utaztam Appa mögött. Szorosan átöleltem Jungkook derekát nehogy leesek az egyik kanyarnál. Végig feszülten figyeltem arra nehogy úgy mozduljak hogy mind a ketten a földön kössünk ki. De Kook olyan simán vezetett mintha nem is ülnék mögötte, így egy idő után megnyugodtam hogy nem fogunk elborulni. Meglepően kevesen vannak ebben a faluban. Látta, néhány idősebb párt akik mosolyogva sétálgattak és olyanokat is akik hagyományos viseletben voltak. Fiatal párokat nem nagyon láttam. Talán mi vagyunk az egyetlen 20-as éveiben lévő pár itt? Hamarosan Jungkook lefékezett és letettük a biciklit a parton.