The Price of Love [Jungkook ff.] ✓

27 (Min)

Hát hogy is fogalmazzak? Elég érdekes volt ez a pár nap. Mióta visszamentem az egyetemre kezdenek helyre rázódni a dolgok. Néha még bejárok a kórházba hogy tanácsokat kérjek Namjoon-tól és kiderült hogy a srác elég jó fej. Mármint amennyire egy kissé karót nyelt chaebol jó fej lehet. Miután bevásároltam Jungkook-nak pár dolgot elvittem a cuccokat a lakásához. Ő természetesen nem volt otthon de a hűtőn találtama tőle egy üzenetet. Szóval míg én bevásároltam neki ő bulizik a haverokkal! Seggfej... Mindent bepakoltam neki a hűtőbe és hazafele indultam. Szerencsémre Jungkook lakásánál van egy buszmegálló így azzal mentem haza. Leültem az első ülésre ami szabad volt, és az ablaknak döntöttem a fejemet. Bármennyit is gondolkodom nem tudom összerakni az érzéseimet Jungkook-al szemben. Ez az egész újra "meghódítás" elég nagy baromság volt a részemről. Miért olyan könnyű Jennie-nek minden? Amikor először beszéltek San-al már akkor megtetszett neki a srác, és ezt nem is titkolta el. Aztán amikor kicsit jobban megismerték egymást a barátnőm bevallotta neki az érzéseit, és San viszonozta azokat. Nem mondom Soyeon-nak sem volt valami könnyű újra összejönni Eunwoo-val, de akkor is. Nekem ugyanolyan bonyolult ez az egész. Felkaptam a fejemet amikor megláttam hogy ismerős utcára kanyarodtuk. Innen már csak 5 perc séta a lakásunkig. Felálltam az ülésről, és leszálltam amikor a busz megállt. Elsétáltam a szokásos utcán amerről haza szoktam menni. Már félig sötét volt, nekem pedig hamarosan otthon kellett lennem, hiszen Appa-nak megígértem. Elhatároztam, hogy semmi sem fogja elterelni a figyelmemet. A családommal kellene foglalkoznom nem a hülye szerelmi életemmel. A tekintetem végigsiklott  a kihalt utcán. Fura, mert errefelé rengeteg cigiző gimist szoktam látni, és általában leállítom őket amikor zaklatnak valakit. Viszont most nem állhattam meg hogy rendet tegyek, mivel megígértem hogy 9-re otthon leszek és máris késésben voltam.

- Ezért mondtam hogy fizess te kurva. - hallottam egy nem túl kedves hangot az egyik sikátor irányából. Egy pillanatra lehunytam a szememet, és tovább indultam. Röhögésbe vegyült segélykiáltást hallottam. Gyors léptekkel haladtam el a sikátor mellől amerről a kiabálás hallatszott. - Megígértem hogy nem bántom azt a hülye csajt akit a barátodnak hívsz, de ennek ára van. Jobb lenne ha fizetnél, mert nem csak ő fog rosszul járni hanem te is! - összeszorult a kezem. A francba az igazságérzetemmel!

- Tudod mit? - tette hozzá egy másik hang, ezúttal egy lány. - Mi lenne ha téged vernénk szét? - a gúnyos hangnem és a fenyegetés hallatán megállt bennem az ütő.

Lefékeztem, és egy pillanatig ismét lehunytam a szememet. Nem kellene bajba keveredned Min! De minden ész érv ellenére sarkon fordultam, és visszasétáltam a sikátor felé. Megálltam a bejáratánál és a falnak dőltem. Egy csapat gimnazista volt. A középső lány a földön ült, már jó pár ütést kaphatott, és a ruháit is szétszaggatták. Mellette három csaj meg két srác állt. Két lány a falnak támaszkodott és onnan röhögtek a kicsit sem vicces eseményen. A harmadik csaj tovább fenyegette a földön ülőt, miközben az egyik srác nagyban cigizett. Felismertem a gimnázium egyenruháját, az öcsém is oda járt. Összevontam a szemöldökömet. Úgy tűnik nem vettek észre. Hát akkor ideje egy kis feltűnést kelteni!

- Yah! - szóltam oda, mire mind az öten oda fordultak. - Engedjétek el. - a középső csaj nevetésben tört ki, mire két barátnője is csatlakozott.

- Ez ki? A barátod? - vigyorgott az egyik srác. A ruhájukra szúrt neves kitűzőre néztem, és megjegyeztem a neveket.

- Talán nem hallottátok? - ismételtem meg. - Engedjétek el. - az másik srác eldobta a cigit, és odalépett hozzám.

- Mit szólsz bele?

- Ko Jun - olvastam el a nevét. -, nem gondoljátok hogy ez túlzás. Öten egy ellen? Ez nem túl igazságos. Legalább kezdenétek valakivel a saját súlycsoportotokból. - ellöktem magam a faltól.