The Price of Love [Jungkook ff.] ✓

13 (Min)

Újabb számmal jöttem nektek, remélem lesz akinek tetszik 😊

Már több mint egy órája forgattunk, amikor feltámatt a szél. Összehúztam magamon a pulcsimat. Egy hete még rövidnadrágban lehetett idekint lenni, most meg mindjárt megfagyok. Nem csoda, szeptember utolsó hetében voltunk. De aztán a szélhez csatlakozott az eső, mi pedig jobbnak láttuk halasztani a fogatást. Gyorsan behúzódtunk az egyik cukrászda teraszának teteje alá, majd onnan vártuk hogy egy kicsit csituljon a hirtelen támadt vihar. Mikor már 20 perce álldogáltunk ott és még mindig nem láttam javulást megszólaltam. 

- Mivel jöttél? - fordultam Jungkook felé. - Haza tudsz vinni? 

- Eunwoo hozott motorral, de a lakásom 5 percre van innen. Te? 

- Én busszal. De 15 percnyire a legközelebbi megálló. - néztem ahogy az eső táncol a folyótükrön és mélyet lélegeztem. Szeretem az eső illatát. 

- Ha futunk akkor percek alatt ottvagyunk a lakásomnál. - jegyezte meg Jungkook ahogy elővette a kamerát. - Csak előbb készítek egy felvételt. - azzal elindította, és az esőt kezdte kamerázni. Ő a távolba nézett én pedig rá. Az arca teljesen megváltozott ahogy a kezében kamerával felvételt készített. Élvezte. Önkénytelenül is elmosolyodtam. Tényleg helyes.... - Kész is. - mondta pár perccel később és eltette a kamerát. - Gyere - azzal a fejemre húzta a kapucnimat és megfogta a kezemet. Futva indultunk el Jungkook lakása felé.  

Nem telt bele 5 percbe de máris megérkeztünk. Egy hatalmas több emeletes lakóépület előtt álltunk. Felsiettünk a lépcsőn, és úgy rontottunk be az épületbe mint akiket üldöznek. Végre száraz helyen voltunk. Ahogy becsukódott mögöttünk az ajtó, az eső még jobban rákezdett. Már így is csurom vizesek voltunk, szóval örülök hogy nem vesztegettük az időt és még a nagyobb vihar előtt megérkeztünk. Jungkook intett a liftből kiszálló srácoknak, akik a beszélgetés közben viszonozták a gesztust. Beszálltunk és Kook gyorsan megnyomta a 7-es gombot. Amikor megálltunk a 91-es lakás előtt akkor eszméltem csak fel, hogy még mindig Jungkook kezét fogom. Gyorsan kihúztam az ujjaimat az övéi közül. Látszólag nem is vette észre, szóval gondolom nem is figyelte hogy még mindig fogja a kezemet. Beírt egy számkódot, mire az ajtó kinyílt. 

- Érezd magad otthon. Ez az én átmeneti lakásom. - intett befelé maga elé engedve engem. Levettem a cipőmet és feltettem oda ahová Jungkook is. Ő felvett egy papucsot, majd adott egyet nekem is. - Nagy lesz rád, de elmegy. - mondta miközben letette elém. - Ez Eunwoo-é. - követtem őt bentebb, de mielőtt megszólalhattam volna megcsörrent a telefonom. 

- Igen Appa? - szóltam bele. 

- Min-ah hol vagy? Nagyon esik az eső! 

- Ne aggódj minden rendben. Én - Jungkook felé pillantottam, aki persze időközben eltűnt, vélhetőleg a szobájába ment. - egy barátommal vagyok. 

- Kivel? 

- Nem ismered. Egy osztálytársam. 

- Gyere haza Min! A nagymamád aggódik miattad. 

- Átadnád neki a telefont? 

- Min-ah? - hallottam meg a nagymamám hangját a vonal túlsó végéről.

- Halmeoni. Minden rendben van nem kell aggódnod miattam. 22 éves vagyok. 

- Kivel vagy Min-ah? 

- Jeon Jungkook-nak hívják. Egy közös projekten dolgozunk. Ne aggódjatok miattam. Ha elállt az eső sietek haza ígérem. De pillanatnyilag úgy esik hogy nem hiszem hogy a közeljövőben kijutunk innen. - a vonal recsegni kezdett mire távolabb tartottam magamtól a telefont. - Halmeoni ott vagy?