The Price of Love [Jungkook ff.] ✓

28 (Jungkook)

Az ajtó hangos kattanással zárult mögöttem. Lerúgtam a cipőmet és levettem a kabátomat. Sana a kanapén ült és olvasott, az apám pedig a konyhaasztalnál kortyolgatta a reggeli kávéját. Miss. Minatozaki a konyhában szorgoskodott éppen reggelit csinált. Nem értem miért kellett ennyire korán idejönnöm. Appa felállt az asztaltól, és elém jött. Na jó ez már most elég fura... Az főleg hogy szélesen elmosolyodott amikor meglátott. Oké, hol vannak a rejtetett kamerák? Mert az biztos hogy az apám nem viselkedne így ha nem nyilvános helyen vagyunk. Átkarolta a vállamat az asztalhoz vezetett. Nem szólaltam meg, csak leültem az asztalhoz és kérdőn pillantottam az apámra.

- Megtudhatom hogy mi ez az egész? - vontam fel a szemöldökömet. Miss. Minatozaki elém tett egy tányért és evőeszközöket majd reggelit is hozott. A homlokomat ráncolva próbáltam kitalálni hogy mi a trükk a dologban. - Appa? - ő leült elém és a szemembe nézett.

- Tegnap vártunk haza. Nem jöttél, pedig hívtalak. - legszívesebben megmondtam volna neki, hogy egyáltalán nem is akartam eljönni. Ráadásul tegnap este Min-el voltam a box pályán és kicsit sem figyeltem másra rajta kívül. Bekaptam egy falatot a zöldségekből mivel nem akartam válaszolni. Ez az apámnak is feltűnt szóval folytatta. - Emiko és én tegnap beregisztráltuk a házasságunkat, szerettem volna ha te is ott vagy. - összeszorítottam a számat és próbáltam semleges arckifejezést vágni. Letettem a pálcikát a kezemből, mivel féltem hogy ketté töröm ha tovább szorítom. Mély levegőt vettem és mosolyt erőltettem az arcomra.

- Éppen más dolgom volt. - nyögtem ki nagy nehezen. Appa bólintott mint aki megérti. - De ha most nincs más akkor én mennék. - álltam fel az asztaltól. - Köszönöm Emiko, nagyon finom lett a reggeli. - azzal már indultam volna de az apám megállított.

- Nem csak ezért hívtalak ide. - megálltam, de nem fordultam meg. - Sana gyere ide kérlek. - a lány engedelmesen felállt és leült az asztalhoz. - Te is ülj le fiam. - a számba haraptam. Ezt a megszólítást csak akkor használja ha utasítani akar. A nyilvánosság előtt használja. Megfordultam és tettem amit mond. - Szombaton összejövetelt szervezek. És szeretném ha ott lennétek.

- Örömmel. - mosolygott Sana.

- Elmegyek, - apám arcán meglepettség suhant át. -, de van egy feltételem.

- Mi lenne az?

- Plusz egy fő. Szeretnék egy plusz egy főt hozni magammal.

- Hát ha csak ennyiről van szó, akkor nincs okom nemet mondani. - egyezett bele az apám. Nagyon azt akarja hogy ott legyek, különben sosem egyezne bele a feltételeimbe. - Az összejövetelen tervezzük bejelenteni a házasságunkat, azután pedig azonnal megyünk is a reptérre. Nászútra indulunk. - legalább nem leszel itt. Akartam mondani de visszafogtam magam. - Viszont nekem is van egy feltételen fiam. Szeretném ha te és Sana táncolnátok. Együtt. Hozhatsz magaddal plusz egy főt, de cserébe ezt kérem. Táncoljatok a megnyitón. - nézett a szemembe, ahogy felállt.

- Rendben. - álltam meg az apám előtt, és érzelemmentes tekintettel néztem vissza rá. Sana-ra pillantottam aki minket nézett. - Táncolok vele. De semmi másra nem vagyok hajlandó. - azzal megfordultam és a kijárat felé indultam. Felhúztam a cipőmet, és a vállamra kaptam a kabátomat.

☆☆

Arra érek haza hogy Min a konyhában áll és ebédet készít. Az egyik pólóm van rajta és egy melegítő, viszont mezítláb ácsorog a hideg kövön. Felveszem a földről a puhabélésű rózsaszín papucsot amit vettem neki, még régebben és odaviszem. Leguggolok Min mögé és felemelem az egyik lábát. Azonnal megugrik amikor megérintem, és hátranéz rám. De aztán nyugtázza magában hogy csak én vagyok és nem is foglalkozva velem tovább készíti az ebédet. Miután mindkét papucsot ráadtam átkarolom a derekát és az államat a vállára támasztom. Min nem zavartatja magát ugyanúgy főz tovább, mikor odébb lép én megyek vele egy pillanatra sem szakítom meg az ölelést.