The Price of Love [Jungkook ff.] ✓

29 (Min)

Miután megbeszéltem Appa-val hogy ma este nem megyek haza - nagy vonakodva ugyan - de  elengedett. Beszálltam Jungkook mellé a kocsijába és hozzájuk indultunk. Rendesen meglepődtem amikor Kook nem a saját lakásához vitt hanem a Jeon család otthonába. A kapuk már automatikusan nyíltak előttünk ahogy begurultunk a hatalmas udvarra. Jungkook leparkol a többi(!) sportkocsi mellé és kiszállt. Követtem őt befelé a házba. Dicsérjem meg hogy milyen szép vagy valami? Tudom hogy Kook nem tekinti ezt a helyet az igazi otthonához szóval nem mondhattam hogy "Hé milyen szép az otthonotok! Kész kastély!" Így inkább csak hallgattam. Nem is tudom mire számítottam. Viszont arra ami odabent fogadott biztosan nem. A konyhában szakácsok szorgoskodnak és mindenféle ételeket készítenek. Néhány egyszerű szürke ruhába öltözött nő siet díszekkel és tányérokkal az udvar felé. Arra pillantok és rögtön kapcsolok hogy biztos ott tartják majd az összejövetelt. Egy hatalmas bálteremhez tudnám hasonlítani üvegből készült falakkal azt az épületszárnyat ahová a rengeteg kelléket és egyéb dolgokat viszik. Amint sikerül elfordítanom róla a pillantásomat újabb tényt fedezek fel. Fehér. Minden fehér, szürke és bézs színű a házban. Színeket még csak nyomokban sem lehet felfedezni. A nappaliban (ami konkrétan akkora mint az egész lakásunk), a falra egy családi kép van felrakva. A vörös karosszékben Mr. Jeon ül mellette egy ugyanolyan székben a barátnője, Jungkook az apja oldalán Sana pedig az anyja oldalán áll. Van egy hasonló képünk otthon. Ahol Appa áll, mellette Omma , Harabeoji és Halmeoni ülnek egy kanapén én és Chang pedig a nagyszüleink ölében foglalunk helyet. Én nagyjából 10 vagyok azon a képen Chang pedig 7 éves körül. Omma és Halmeoni tradicionális ruhát visel, míg Appa és Harabeoji katonai egyenruhában van. Ahogy eszembe jut ez a kép és amit itt látok, egy dolog van ami azonnal hatalmas különbséget jelent a számomra. A mosoly. Míg a mi képünkön mindannyian mosolygunk addig a Jeon család képén mindenki komolya arccal néz a kamerába.  

- Jungkook? - a női hangra elszakítom a tekintetemet a képről. A képen szereplő nő áll előttem, és meglepett arccal méreget. - Bemutatod nekem a barátodat? - mosolyodik el. 

- Emiko. - fordul Miss. Minatozaki felé Jungkook miközben átkarolja a derekamat. A nő követi a tekintetével a mozdulatot, és valami megváltozik az arcán. - Ő nem a barátom, hanem a barátnőm; Seo Min-Jeong. - meghajolok mire Emiko biccent. 

- A... barátnőd? - összezavarodva néz hol rám hol Jungkook-ra. 

- Igen. - felpillantok Jungkook-ra. Látom rajta hogy gyorsan be akarja rekeszteni ezt a beszélgetést. - Ja igaz is, már fél hét van. Elvileg már itt vannak a zenészek, és lassan minden készen áll. - villant rá mű mosolyt. - Sietned kellene nem akarlak feltartani. - a nő az órájára pillant és máris siet az ajtó felé. 

- Igazad van. - azzal már húzza is a magassarkúját és a kabátját. - Jungkook akkor megtennéd kérlek hogy segítesz fogadni a vendégeket? 

- Ez csak természetes. 

- És ha Jae-In korábban hazaér és keres mond meg neki kérlek hogy még jöjjön le ő is ellenőrizni mindent! Köszönöm. 

- Persze. - bólint Kook, Emiko pedig már kint is van az ajtón. - De úgy sem jön haza korábban. - teszi hozzá mélyet sóhajtva. Felém fordul és az arcán máris ott a vigyor, amit annyira szeretek. És ezúttal valódi. Nem olyan mint azok a kamu mosolyok amiket nap mint nap magára erőltet a családja körében. - Gyere megmutatom a házat. - elveszi rólam a kezét és elindul az emelet felé. 

Jungkook nyomában belépek a szobájába. Akaratlanul is elmosolyodom azon hogy az ő személyes tere mennyivel másabb mint a ház többi helysége. A hatalmas franciaágyon sötétkék takaró és párna van, az asztalon kisebb rendetlenség uralkodik, a falon néhány bekeretezett fotó lóg. Az íróasztalhoz lépek és a kezembe veszem az egyik ott helyet foglaló képet. Felismerem Kook anyukáját, akit már korábban az egyik kamerafelvételében is láttam. Gyönyörű, és hihetetlen mennyire hasonlítanak Jungkook-al. Van néhány vázlat is az asztalon. Nem is tudtam hogy Jungkook szeret rajzolni. Úgy tűnik még sok mindent nem tudok róla. Kook kitárja a szekrényének ajtajait és egy halványkék csomagolópapírral beborított dobozt vesz elő a ruhái közül. Az ágyra teszi és int hogy nyissam ki. Amikor megteszem az ámulattól egy pillanatra meg sem tudok szólalni. Egy csodaszép vörös ruha néz vissza rám a dobozból. Hozzáillő fekete magassarkúk is vannak benne és egy kisebb dobozka. Lopva Jungkook-ra pillantok, aki nagy mosollyal figyeli ahogy kibontom, az apró meglepetést. Kiemelem az aranynyakláncot a dobozkából és magam elé tartom. A vékony láncon pedig egy virág medál lóg.