The Price of Love [Jungkook ff.] ✓

30 (Jungkook)

Megálltam az egészalakos tükör előtt és begomboltam az ingemet. Az öltönyöm a fotel háttámláján pihent, míg én készülődtem. Gyorsan átfésültem a hajamat, és felvettem az arany órát amit a 21. születésnapomra kaptam Omma-tól. Már csak a nyakkendő, az öltöny és a cipőm hiányzik és készen is vagyok. Már az utolsó két gombnál tartottam, amikor hallottam hogy nyílik a fürdőszoba ajtaja. A levegő bennem rekedt ahogy Min-re néztem. Min a pólómban lépett ki a fürdőszobából. Egy pillanatra képtelen voltam levenni róla a szememet. Na nem mintha nem viselte volna korábban a ruháimat de akkor is. Leült az ágyra, miközben a haját szárította a törölközővel. Kihoztam a fürdőből a hajszárítót, és Min mögé térdeltem az ágyra. Hátrapillantott rám, és leengedte a törölközőt a hajáról. Miután sikerült beüzemelnem azt a masinát nekikezdtem Min hajának megszárításához. Mivel nem olyan hosszú a haja viszonylag gyorsan megvoltam vele. Miközben az ujjaim végigsiklottak a hajába, valahonnan az agyam mélyéről eszembe jutott egy emlék a szüleimről. Azt hiszem még kamerafelvételem is van róla. Appa Omma haját szárítja a kanapén miközben Omma rajzol az előtte lévő füzetbe. Kikapcsoltam a hajszárítót, és elhessegettem a fejemből a képet a családomról. 

- Kész is. - mondtam, és kihúztam a konnektorból a hajszárítót. - A fürdőszobában van fésű. Nem tudom akarsz-e sminkelni. - léptem az asztalomhoz és újabb ajándékdobozt nyújtottam át a lánynak. - De vettem pár dolgot. Soyeon segített hogy mit szeretsz használni. - Min halkan felkuncogott és átvette a dobozt. - Mi az? 

- Lassan ugyanannyi lesz az adósságom mint amennyit visszafizettem. - leteszi a ruhája mellé a sminkesdobozt és a táskájához lép. - Erről jut eszembe. - azzal kivesz egy borítékot. - Az utolsó részlet. Ezennel letudtam a tartozásomat. Hacsaknem akarod a sminket a cipőt az ékszert és a ruhát felszámolni nekem. - nevetett fel ahogy elvettem tőle a pénzt. 

- Már mondtam hogy ez a munkahelyi juttatásod, amiért olyan jól dolgozol. - Min mosolyogva forgatta a szemét.  - De jobb lenne ha ezt a pénzt amit kerestél inkább a családodra fordítanád. - vissza akartam adni neki a borítékot de eltolta a kezemet. 

- Nem tudom, tudod-e de a nagyszüleimnek étterme volt. Egy családias kis étterem nem messze a lakásunktól. Nem is annyira régen Appa egyik régi barátja megvásárolta az épületet ami még mindig Halmeoni tulajdonába volt. Korábban Halmeoni nem akarta eladni az éttermet mivel az Harabeoji-ra emlékeztette. De Appa barátja újra akarja nyitni az éttermet, így belement az eladásába. Halmeoni azt mondta hogy szeretne ismét főzni az embereknek. Szóval azt hiszem ha ebben a hónapban nem viszem haza a fizetésemet, akkor is megleszünk. - mosolyodott el. 

- Örülök hogy minden rendben van.

- Én is. - pillantott fel rám. Egy pillanatig csak álltunk egymással szemben. - Megyek fel öltözök. - mondta ahogy kivette a ruhát a dobozból. A másik kezébe a sminkesdobot fogta, és pár lépéssel a fürdőszobában termett. Egy végtelennek tűnő másodpercig még néztem a zárt ajtóra, majd gyorsan megkötöttem a nyakkendőmet és belebújtam a cipőmbe. Majd az öltönyömmel a kezemben kiléptem a szobám ajtaján. 

☆☆

- Azt hittem egyedül kell majd üdvözölnöm mindenkit. - fonta össze a karjait Sana. 

Megálltam mellette és felvettem az öltönyöm. Hidegebb volt idekint mint gondoltam. Természetesen nem mutathattuk ki hogy fázunk. Mindenkit köszöntöttünk aki érkezett. Az összes női vendégen hasonló ruha volt. Pasztell színűek és még a kinézetük is hasonlított. Hozzájuk képest Min a vörös ruhával ki fog lógni. Lehet más színű ruhát kellett volna vennem neki.... Nem számítottam arra hogy senki sem fog vörös ruhában megjelenni. Most már csak remélni tudom hogy nem érzi majd rosszul magát a ruhában. A mellettem álló lányra pillantottam. Ő is ugyanolyan visszafogott színű ruhát választott mint a legtöbben.