The Price of Love [Jungkook ff.] ✓

9 (Min)

Romantika?! Szerelem?! Jeon Jungkook?! Mi a fenét tehettem az ég ellen?! Miért büntet engem a sors? Az igazat megvallva amikor először találkoztam Jungkook-al azt hittem hogy oké vissza adom a ruháit és aztán soha többé nem találkozunk. Na igen. Azóta lassan egy hónap telt el és ez a srác totál kiakaszt. Az ellentéte mindannak ami én valaha voltam! És most vele kell leforgatnom ezt a kisfilmet. Csodás. Bár meg kell hagyni hogy a barátnőimnek sem jobb a helyzete. Soyeon-az ex-pasijával került össze, Jennie-nek pedig úgy kell egy másik sráccal forgatnia a "szerelemről" hogy közben barátja van. San nem hiszen hogy örülni fog neki. Igen, igen Jennie színésznő de ismerem a vérmérsékletét és ha bármi baj üti fel a fejét a kapcsolatában azonnal véget vet neki. Úgyhogy nem én vagyok az egyetlen akinek ez katasztrófa lesz.... De most őszintén. Miért pont Jungkook? Miért neki kell hogy pózoljak a kamerák előtt. Folyton flörtöl minden csajjal és én sem vagyok kivétel. Ráadásul a rosszfiú imázsától egyszerűen kivagyok és nem a jóértelemben. 

- Úgy tűnik együtt kell dolgoznunk. - lép elém Kook a folyosón. Soyeon és Jennie gyorsan lelép egy hatalmas vigyor kíséretében én pedig kettesben maradok gondolataim főszereplőjével. 

- Azt hiszem. - fogom meg a táskám pántját. 

- Gondolom megvan még a számom, szóval szólj mikor akarod megcsinálni. 

- Lehetőleg minél előbb. És minél gyorsabban. - mosolygom rá, csak olyan jó kislányosan. 

- Miért érzem azt hogy nem bírsz? - néz a szemembe. Megvonom a vállamat, majd közelebb lépek hozzá. 

- Passz de ha a megérzéseid azt mondják nem szimpatizálok veled túlzottan, határozottan igazuk van. 

- Szerintem viszont kedvelsz engem. 

- Rosszul gondolod. Mindenesetre. Csináljuk meg a projektet. Semmi érzelem puszta munka. Világos? Lehet hogy te vagy a nagy playboy de én nem vagyok egy olyan csaj akit csak úgy felszednek. Úgyhogy ha ilyen terveid vannak már most tegyél le róla. - elvigyorodik amitől csak még helyesebb lesz. Istenem miket beszélek?! Elkapom a tekintetemet róla, majd megkerülve őt megyek a dolgomra. - Majd hívj Jeon! - kiáltok neki vissza, mire sokan rám néznek. De már megszoktam, hiszen mindig a figyelem központjában vagyok....

☆☆

Még néhány jó erős ütést bevittem a boxzsáknak ami asszem már hamarosan fel fog borulni, ha így folytatom. Egyre nagyobb erővel vágtam bele, míg egy ismerős hangot nem hallottam meg magam mögött.

- Ártott neked az a boxzsák? - tudakolta a legjobb barátom. Jackson megállt mellettem és vigyorogva nézte, ahogy még behúzok párat az élettelen edzőpartneremnek. - Minden oké? - kérdezte ahogy elsétált mellettem és ledobta a cuccát a fal mellé.

- Ja mért ne lenne? - vertem a zsákot tovább.

- Ja nem tudom, csak az hogy boxkesztyű nélkül püfölöd már 20 perce azt az izét elég sokat elmond.

- Olyan régóta? - állítottam meg a lengésben a zsákot.

- Ja. - bólintott miközben feltekerte a kezére a fáslit. - Biztos rendben vagy? - a cuccomhoz léptem, és kibontottam a vizemet. Meghúztam a hűsítő italt, majd a barátom felé fordultam.

- Jól. - mondtam két korty között.

- Akkor eddz velem egy kicsit! - ajánlotta, és felém dobott egy pár fekete boxkesztyűt. Elkaptam, és felhúztam. - Jót tesz, majd neked, hogy valaki mást is verhetsz nem csak azt. - biccentett a zsák felé.

Mind a ketten felálltunk a pályára, és azonnal nekiestem. Jackson nem ütött, csak tűrte hogy egyszer jobbról másszor balról támadom az oldalát és igyekezett védekezni. A hajam izzadtan tapadt a homlokomhoz.

- Szóval, ki a pasi? - kérdezte, miközben védett.

- Nem értem miről beszélsz! - rúgtam felé mire kitért.

- Ne már Min, csak olyankor vagy ilyen mérges, amikor valami pasi felhúz, és jelzem, mindig igazam van ez ügyben.

- Lehet

- Akkor, ki az? - elütötte a kezemet, és végre ő is támadott.

- Úgysem ismered!

- Gondolod?

- Az én sulimba jár! - rúgtam oldalba, mire kicsit megingott. - Jeon Jungkook

- Na ne! - ütött meg, mire én viszonoztam.

- De, és ő - keményen az oldalába vágtam a bal kezemmel. -. elég idegesítő. Mindig húzza az agyam és nem egyszer képeltem már fel majdnem! És most egy csoportba osztottak vele. 

- Szóval róla van szó. - tért ki a következő ütésem elől. - Figyelj ismerem a srácot. A haverjaimtól hallottam róla. Egy ideig a Dong-Han Egyetemre járt. 

- És? Mi lett vele?

- Kirúgták.

- Komolyan? - most én védtem a támadását.

- Aha. Elvileg nagy verekedése volt, zaklatás meg ilyenek, mint egy általános iskolás. De nem tudok többet.

- Remek - fűztem hozzá.

- Tehát te és ő..... - kivédtem a rúgását. - Mi van veletek?

- Semmi, csak tettem valamit amit nem kellett volna. - rúgtam oldalba.

- Lefeküdtél vele? - állt meg egy pillanatra, mire én is.

- Dehogy!

- Elpirultál. - biccent felém, mire oldalba verem, ő pedig kissé összegörnyed.

- Te meg szemét vagy.

- Tudom mondták már.

- És idegesítő meg nagyképű is!

- Ezt is mondták már. - húzta ki magát vigyorogva. - Na gyere, meghívlak vacsorára. - lökte meg a karom mire mindketten elnevettük magunkat.

☆☆

Aznap este Jackson-al sokáig kimaradtunk szóval otthon Appa fejmosással indított mikor megérkeztem. Bár már felnőtt voltam és pontosan tudta hogy meg tudom védeni magamat mégis úgy viselkedett mintha 10 éves kilány lennék nem pedig 22 éves profi boxoló akinek taekwondo-ban és karatéban is fekete öve van. Könyörgöm! De végig hallgattam amit mondani akart, egy azért mert tudom mennyire félt engem és csak aggódik miattam, kettő mert így hamarabb szabadulok mintha ellenkeznék. Szóval miután elmondta a 40 perces monológját az éjszaka veszélyeinek így éjfélkor gyorsan lefürödtem és bedőltem az ágyba. A másik szobában hallottam ahogy apa már horkolva alszik a nagyival, én viszont csak nyitott szemmel bámultam a plafont. Elfordítottam a tekintetemet és Chang-ra néztem aki a mellettem lévő ágyon aludt. Fel sem ébredt arra hogy hazaértem. Elmosolyodtam az öcsémet látva, majd becsuktam a szememet és pillanatok alatt elaludtam.