The Price of Love [Jungkook ff.] ✓

20 (Jungkook)

Amikor kinyitom a szememet Min-t látom meg magam mellett. Ismét. Kezdem megszokni. Valójában nagyon is örülök neki. Hiszen nem ez már az első alkalom hogy Min mellett ébredek reggel. Min pont mint legutóbb a karomon fekszik, csak ezúttal nekem háttal. Ahogy megmozdítom a kezemet érzem hogy még mindig Min pólója alatt van, pont ugyan ott ahová tegnap becsúsztattam. Próbálom a lehető legfinomabban és legóvatosabban kihúzni a kezemet onnan nehogy felébresszem, de ennek eredménye csak annyi hogy Min még közelebb húzódik hozzám. Na nem mintha bánnám. A hátát a mellkasomnak dönti  és fészkelődik egy kicsit a karomon, de aztán ismét mozdulatlanul alszik tovább. Egyre csak a tegnap este jut eszembe, az hogy Min most már a barátnőm, tényleg a barátnőm! Mintha áttörést értem volna el úgy érzem, és talán így is van. Min a hátára fordul, én pedig fentebb tornázom magamat hogy felülre kerüljek. Eligazítom a fekete tincseket, hogy ne lógjanak bele Min szemébe. Lehajolok hozzá, és óvatosan megcsókolom. Erre azonnal ébredezni kezd és hümmögve mocorogni kezd. Elmosolyodom. Újabb apró csókot nyomok a szájára. Min lassan kinyitja a szemét, és hunyorogva néz rám. Amint realizálódik benne hogy valóban én vagyok eltakarja az arcát és a takarót is a fejére húzza. Halkan elnevetem magamat. 

- Zavarban vagy? - kérdeztem, ahogy elhúztam a takarót az arca elől. 

- Ugyan már - köszörülte meg a torkát Min, de láthatóan kerülte velem a szemkontaktust. A két ujjam közé fogtam az állát és magam felé fordítottam. - M-mi az? 

- Még egy jó reggelt csókot sem adsz a barátodnak? 

- Hah? - tátotta el a száját Min. - Nem álmodtam? - harapott a szájába, és eltakarta az arcát. - Istenem de kínos 

- Mi? Az hogy szerelmet vallottál nekem? - próbáltam elvenni a takarót hogy lássam az arcát de Min úgy ragaszkodott hozzá, mintha a legnagyobb kincse lenne. - Min? - kérdeztem rá mikor még mindig nem jött elő a takaró alól pár perc múlva sem. - Ne haragudj, nem kellett volna letámadnom téged - másztam le róla. - Nyugodtan előjöhetsz, átmegyek Eunwoo-hoz. - mondtam ahogy ki akartam kászálódni az ágyból, de Min elkapta a kezemet és visszarántott. A meglepettségtől egy pillanatra szükségem volt hogy felfogjam mi is történik. Min lerántott magához, és a nyakamat átkarolva csókolt meg. Az ajkait lassan mozgatta az enyémen, néha szünetet tartva pár apró csók között. Éreztem hogy a kezei a hajamba futnak majd le az arcomra. Úgy döntöttem egy kicsit átveszem az irányítást, ugyanis nagyon is tetszett a dolog. Mohón faltuk egymást egy darabig, majd Min másodpercek múlva elengedett, én pedig az alkaromon támaszkodva néztem le rá. 

- Jó reggelt - mondta még mindig iszonyat közel hozzám. 

- Jó reggelt - nyögtem ki nagy nehezen, még mindig kábultan a meglepettségtől. - Mennünk kéne reggelizni. - másztam le róla. 

Miután átöltöztünk, a konyha felé vettük az irányt. Nem tudtam mit mondani. Őszintén ilyen nem valami sokszor van hogy Jeon Jungkook-nak ne legyen valami mondandója, de most tényleg fogalmam sem volt arról mit kellene mondanom. Azt se tudtam hogy viselkedjek most Min-el elvégre eddig nem volt semmi normális kapcsolatom, így a radizás rész nekem totál kimaradt. Esetleg karoljam át a vállát vagy a derekát, vagy csak fogjam a kezét, vagy.... annyi minden van amit nem tudok hogy hogyan kellene csinálnom. Nem tudom meddig mehetek el, mi a fura és mit nem kéne csinálnom. De ahogy Min-t néztem neki is hasonló gondolatai lehettek mert maga elé bámulva semleges arccal szedte a lépcsőfokokat és nem mondott semmit. Amikor kettesben vagyunk könnyű úgy viselkedni vele mintha együtt lennénk, eddig az volt. De most hogy tényleg együtt vagyunk ötletem sem volt mit kéne tennem. A gondolataimból az zökkentett ki, hogy Min az ujjait az enyémek közé csúsztatta. Azonnal felé kaptam a fejemet.